Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1879. szeptember 11

— 12 — Az illető okiratok közül azok, melyek a további tárgyalás alá nem esnek, a levéltárba eltétetni katároztatván, a Hrabovszky-féle végrendeletre vonatkozó ügyiratok egy Sárkány József, Posch Gyula és Doleschall Sándor tagokból álló bizottságnak véleményadás végett kiadattak, egyébiránt pedig a jelentés tudomásul vétetik. 11. (Gy.) A tiszai egyházkerület részéről Czékus István superintendens előterjeszti: hogy miután a vallás- és közoktatási miniszter ezen év folyamában a protestáns egyházkerületek elnökeit egy értekezletre hivta össze, a mely értekezlet elé a felekezeti közép- és felső iskolák fölötti felügyeleti jog gyakorlásának módjáról általa kidolgozott pontozatok terjesztettek ; miután az ezen pontozatokban nyilvánuló törekvés egyházunk legéletbe vágóbb érdekeit érinti s legféltettebb, hosszas kitartó és SZÍVÓS küzdelem árán szerzett kincsét fenyegeti veszélylyel : ezeknél fogva a kerület — méltán tartva ezen előzmény után attól is, hogy a pontozatokban nyilvánuló irány érvényesítése egy vagy más alakban megkísértetik — tárgyalás alá vette e köztudomásu pontozatokat, átalában pedig az ezek közlése alkalmából fölmerült fontos ügyet, és kifejezvén ragaszkodását ünnepélyes békekötések s törvények biztosította jogainkhoz, kimutatván helytelen s indokolatlan voltát a szándékolt eljárásnak, határozottan tiltakozott a pontozatokból kitetsző irány és törekvés valósítása ellen. Ezen előterjesztéssel kapcsolatban, figyelembe véve, hogy a többi kerületek is nyilatkoztak e fontos ügyben, indítványozza ezután — felolvasván a kerület határozatát — liogyaz egyetemes gyűlés nyilvánítsa ezen életbe vágó ügyben elhatározását s ezt hozza felterjesztés utján a kormány tudomására; egyszersmind pedig őrködés s netán szükségessé válandó lépések megtétele végett utasítsa ezen ügyet a sérelmek s az országgyűlésen egyházunkat érdeklőleg előforduló kérdések tárgyában kiküldött egyetemes bizottsághoz. A dunáninneni kerület Superintendense erre előadja, hogy előre meg levén győződve, miszerint a minister által összehívott értekezlet ki fogja jelenteni, hogy véleményadásra az illetékes egyházi testületek vannak hivatva, s az értekezletben részt nem is vévén — mit az egyházkerület helyeselt — nem tekintvén továbbá hivatalosan közölteknek az illető pontozatokat: ezeknél fogva azok a dunáninneni egyházkerület gyűlésén tüzetesen nem is tárgyaltattak; az egyházkerület mind a mellett a köztudomás alapján s az ügy fontosságánál fogva kijelenté, hogy mind azon kérdésekben, melyek iskoláinkat s azok feletti felügyeletet illetik, ragaszkodik jogainknak törvényekben szentesitett biztositékaihoz s igy álláspontja a testvérkerületével lényegében egyező. A dunántuli kerület részéről Karsay Sándor superintendens bemutatva a kerületnek külön kinyomatott nyilatkozatát, kijelenti, hogy e kerület hasonlókép rendkívül fontosnak ismervén az elnöksége által hivatalosan tudomására hozott ügyet, azt behatóan tárgyalta s bár külön felterjesztést nem kiván, de lényegében a tiszai kerületével azonos határozatot hozott. Végre a bányai egyházkerület részéről előterjesztetik, hogy nem bocsátkozott ugyan a pontozatok érdemleges taglálásába, de kijelenté általában, hogy tiltakozik a felügyeleti jog külön szabályozása, törvénybiztositotta jogainkba való beavatkozás s azok minden sérelme ellen, és sürgős szükségnek tartja, hogy hasonló kísérletek helyett az 1848:20 törv.czikkben lerakott elvek valósítására terjesztessenek elő javaslatok. A kerületeknek ezen az Ugy lényegére nézve összhangzó nyilatkozatai után, tárgyalás alá vétetvén az általánosan ismert pontozatok alkalmából fölmerült nagy fontossága ügy, következő határozat hozatott. Az egyetemes közgyűlés a főfelügyeleti jog gyakorlása tárgyában a kormány által készitett általánosan ismert pontozatoknak irányában s azon törekvésben, melynek czélja a főfelügyeleti jogot a felekezeti közép és felső iskolákra nézve külön szabályozni, — sajnos s indokolatlan kísérletet lát az ágost. hitv. evang. egyház ünnepélyes békekötések s az 1791 : 26-ik törvényczikk biztosította jogi állásának, autonom hatáskörének s az államhoz való viszonyának megváltoztatására. A magyarhoni ágost. hitv. egyház teljes önérzettel hivatkozhat.ik arra, hogy saját erejéből, saját hivei áldozatkészségére utalva, mindenkor híven igyekezett szolgálni a közművelődés fontos hazai érdekét. Szervezeténél fogva egész működése nyilvános, s ezenkiviil a főfelügyeleti jog eddigi terjedelme mellett is, hivatalos tudomására liozatik a kormánynak mindaz, mi az állami érdekek fölötti őrködés szempontjából szükséges. Hivatkozhatik egyházunk arra is, hogy ha fordult elő oly törekvés jelensége, mely a nemzeti érdekek ellen irányult, megtalálta saját kebelében és saját hatáskörében , érvényesítette is az állami érdek védelmére szükséges erőt. Es midőn ezek daczára a főfelügyeleti jog módosítása czéloztatik, méltán tar-