Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1876. október 12

— 2 — Batizíalvy István, egyet, tanügyi biz. jegyző, budapesti tanár Haberern Jonathan budapesti ) tanárok Jezsovics Károly selmeci Czékus István superintendens Kalchbrenner Károly XIV. szepesi városi fő­esperes Zelenka Pál kerületi jegyző Grosz Ernő kézsmárki Horváth Sándor miskolczij tanárok Honéczy Géza „ a tiszai egyházkerületből s Péchy Tamás ker. felügyelő Szontágh Bertalan gömöri esp. felügyelő Bánó József eperjesi collegiumi felügyelő Feszt Imre tisztb. egyet, jegyző Szontágh Pál Kovács Viktor Radvánszky Károly b. Radvánszky Béla és még számos egyházi és világi tag, továbbá Győry Elek ezen gyűlés világi- és Haan Lajos b. csabai lelkész, ezen gyűlés egyházi főjegyzői. 1. (Gy.) A gyűlés tagjai mindenek előtt a templomba seregelvén, munkálkodásaikhoz Isten szent lelkének támogatásáért fohászkodtak. Ezután pedig a gyűlésterembe vonulván, az elnöklő egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, a kerületek küldötteinek szivélyes üdvözlése után, első sorban azon súlyos veszte­ségről emlékezett meg, mely Székács József, a bányai kerület superintendensének elhunytával az egyetemes egyházat is érte ; bánatos érzelemtől áthatott szavakban emelvén ki az elhunytnak dicső érdemeit. „Az elhunytnak életében sajátkép főpásztori állása volt azon központ — igy szólt többek közt — melyből nemes tevékenysége kisugárzott, ez volt lényegének azon magva, melyre jeles tehetségeinek összes rétegei lerakodtak, azon oltár, melynek szent tüzétől hevültek erényei. Mint megtestesült eszmény áll ma a megdicsőült alakja ezen egyetemes gyűlés felett. Magasan áll a protestáns egyház azon férfiai sorában, kik az egyház szabadságát megvédeni s az elvesztettet visszaszerezni törekedtek. " Miért a közrészvét biztos tudomásában indítványozza : hogy az elhunyt emléke jegyzőkönyvileg is örökittessék meg. Áttérve egyházunk visszonyainak ecsetelésére, lelkes beszédben, ismert ékes szólá­sával, egyházunk jogi állása érdekében erélyesen emelt szót; a mutatkozott hátrányos jelensé­gekkel szemben, egyszersmind arra utalva, hogy iskoláink nemcsak igyekeztek, de tekintve az eredményeket képesek is voltak közművelődési feladataiknak megfelelni. — E felszólalás indokául azon szomorú tényt emelte ki különösen, hogy az eperjesi jogakadémia, azon ministeri szabályrendelet folytán, mely a jogakademiáknál legalább 8 tanárt 4 éves tanfolyamot és meg­szabott minimális fizetést igényel, nem engedvén anyagi erői, hogy ekkép szervezked­jék , kénytelen volt működését megszüntetni, noha a tiszai egyházkerület már 1874-ben fel is szólalt az ellen, hogy az iskolának alaptörvényileg biztosított állását kormányi rendeletekkel habár közvetve is megmásítani lehessen. Felhozta továbbá, azon felfogás ellen­nében, mintha a tanárok kisebb száma, a tananyag helyes felosztását, a csekély fizetés a készültebb erők alkalmazását, gátolná, hogy a protestáns tanodák tanárai a valódi tanszabadság elvei s az összes prot. egyház felügyelete alatt működvén, nincsenek a formák zsibbasztó nyű­gében és hogy a jó eredményt nem egyedül a nagyobb fizetés, hanem a feladat szentségétől áthatott buzgóság biztosítja. Melyek után az iilést megnyitottnak nyilváratván, jelenti elnöklő egyetemes felügyelő : 1. hogy a mult évi közgyűlés által rendelt feliratokat felterjesztette, s ezekre valamint a gyűlés határozatainak több pontjaira leiratok érkezvén, ezek a kerületekkel közöltettek s az illető pontoknál elő fognak terjesztetni ; 2. hogy a theol. akadémia tárgyában beadott bizottsági javaslatot a mult évi közgyűlés 33 pontja értelmében a kerületeknek megkiildötte; 3. hogy az egyetemes pénztár néli. Illés Adam örököseitől átvétetett s az uj pénztár­noknak átadatott, egyszersmind a számadások szabályszerüleg megvizsgáltattak ; 4 a Roth Telekyféle ösztöndijak a szabályoknak megfelelőleg kiosztattak ; 5. az iskolai alapoknak a Szunyogh csöd elleni követeléséből, annak fele kamataival együtt befolyt s a pénztárba beszolgáltatott; 6. hogy a mult évi jegyzőkönyv határozata szerint lépéseket tevén a közös protest, főiskolára ágost. hitv. evangélikusok által tett alapítványok visszaszerzésére, az illető lajstromok a dunamelléki ref. egyházkerület püspöke által rendelkezésre bocsájtattak, a superintendensekkel közöltettek s ezek által az illető adakozók felszólítása a kapott jegyzékekhez képest megtörtént í és most már kilátás van az illető alapítványok kiszolgáltatására.

Next

/
Thumbnails
Contents