Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1875. november 10

— 17 — sajnálattal; — egyszersmind pedig Edvi Illés Ádámnak, ki 30 évnél hosszab időn át igaz ügyszeretettel, lankadatlan munkásság és buzgósággal fáradozott előbb mint főjegyző, később mint pénztárnok, egyetemes egyházunk ügyeiben, — érdemeiért elismerését, és fáradozásaiért meleg köszönetét nyilvánitja. 44. (Gry.) Edvi Illés Adám úr lemondása folytán az egyetemes pénztárnoki állás f. év végétől fogva üresedésbe jővén egyetemes pénztárnokká Jakobey József választatott meg, a pénzügyi bizottság pedig utasíttatott, hogy az egyetemes pénztárt 1876 év elején Edvi Illés Ádá m korábbi pénztárnoktól átvévén, azt a pénztár egyik kulcsának átadása mellett az új pénztárnok számadása alá adja és készitsen számára szabályos kezelési és elszámolási utasítást. 4c»5. (Gy.) Olvastatott a kis honti esperességnek felfolyamodása a tiszai egyházkerületnek f. 1875 évi augusztus havában tartott közgyűlésében a superintendens abbeli jelentése folytán: hogy Laucsek Dániel felszentelésre jelentkezett hitjelölttől, a tiszai ev. egyházkerületben jogérvényes coordinatio 147 §-a értelmében, mely szerint „egészen ügyetlen vagy nagyobb testi hibával ellátott egyének felszenteltetése" egyenesen tiltatik, a felszentelést megtagadta azon okból, mert oly készültség mellett, mely csakis még kielégítőnek volt mondható-, zavart és keresztényi épületre teljesen alkalmatlan egyházi szónoklatot tartott s magát a papi hivatal viselésére mindenkorra alkalmatlannak tüntette fel ; — hogy továbbá az ekként visszautasitott hitjelölt csakhamar Hlubokára segédlelkészül hivatván meg, Geduly Lajos dunáninneni superintendens által, daczára annak, hogy a jelölt itteni visszautasittatásáról biztos tudomása volt, felszenteltetett ; — hogy végre attól tartva, miszerint ezen felszentelés ok és ürügy lesz arra, hogy Laucsek Dániel alkalmatlan volta daczára csakhamar egyházkerületünkbe meghívást kapjon, őt mint lelkészi hivatalra teljesen alkalmatlant a tiszai egyházkerület egész területén úgy rendes mint segéd lelkészi hivatalra való alkalmaztatástól mindenkorra eltiltotta — hozott s a jkv XVIII. pontjában foglalt következő határozata ellen : „A gyűlés superintendens úrnak ezen eljárását teljesen helyeselvén s egészen magáévá tevén, Laucsek Dánielt a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerületben, úgy a rendes mint segédlelkészi hivatal viselésétől egyszer mindenkorra eltiltja, az egyetemes gyűlésre menendő követeit annak szorgalmazására utasítván, hogy az egyetemes gyűlés egyházkerületünknek Laucsek Dánielre vonatkozó határozatát tudomásúl vegye, a papszentelésre nézve pedig valamennyi egyházkerületet egyetemleges és kölcsönösen kötelező s egyöntetű oly eljárást szabályozzon, mely jövöre nézve hasonló kellemetlenségeknek elejét vegye." Ezen felfolyamodásban a kishonti esperesség előterjeszti, hogy Laucsek Dániel hitjelölt, kitől a tiszai egyházkerület superintendense által a felavatás megtagadtatott, és a ki zavart és hibás szónoklata és csak is elégséges készültsége miatt a papi hivatalra alkalmatlannak nyilváníttatott, — 1874-ben Hurbán József által segédlelkésznek hivatván meg, Pozsonyban ujabb papjelölti vizsga alá vétetett és a vizsgáló collegium egyhangú Ítélete szerint beszéde is, mind tartalmára, mind előadására nézve sikerültnek találtatván, a felavatásra alkalmasnak mondatott ki, ennek folytán pedig a dunáninneni superintendens által hlubokai segédlelkésszé ordináltatott. 1875-ben a már lelkészszé avatott Laucsek Dánielt a pilahacsavai egyház segédlelkészszé választotta s ez iránt kérvényt intézett esperességéhez, s az esperesség törvényesnek ismervén el a választást, a hiványt megerősítette. Ezen tényállás folytán felfolyamodó esperesség a kerület határozata ellenében hivatkozván arra, hogy az egyházaknak joguk van a felavatott lelkészek közül bárkit választani, hogy Laucsek Daniel később a vizsgát minden tekintetben sikerrel kiállván, érvényesen avattatott fel, és hogy ezen felavatásnak joghatálya administrativ úton meg nem szüntethető, a tiszai egyházkerület fentebbi határozatát feloldatni kéri. Olvastatott továbbá Laucsek Imre pila-hacsavai lelkésznek folyamodása, melyben fiát nála segédlelkészül meghagyatni kéri. Megkezdetvén ezután az ügy tárgyalása, olvastattak a dunáninneni és tiszai superintendensek e tárgyban váltott levelei, melyek szerint 1874 dec. 4-ről kelt levelében Czékus István superintendens tudatván Geduly Lajos superintendenssel, hogy Laucsek Dániel a tiszai kerületben papi hivatalra képtelennek nyilváníttatott s ez az 1874-ik évi kerületi gyűlés által is helyeseltetett, kijelenti, hogy nem vonja ugyan kétségbe, miszerint jogában volt a felavatást eszközölni és hogy Laucsek Dániel a dunáninneni kerületben alkalmazható, de a tiszai egyházkerületre nézve eltiltja mind a rendes, mind a segéd lelkészi alkalmazástól, felhagyván a tanári vagy a tanítói alkalmazhatást ; —melyre válaszolólag Geduly Lajos superintendens előadja, hogy Hurbán Jósef hlubokai lelkész azon megjegyzéssel kereste meg a felavatás végett, hogy szónoki képessége ellen tétetett a tiszai kerületben kifogás, azóta azonban Hlubokán kitűnő sikerrel tartott szónoklatot, ennek folytán szükségesnek látta a vizsgát, és miután Laucsek a vizsgáló collegium előtt felmutatta az eperjesi collegium bizonyítványát a nagyobbrészt dicsé5