Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1874. szeptember 2

_ 4 — zad folyamából az egyházunkat érdeklő főbb mozzanatokat jelezni, melyek eléggé bizonyítják azon szomorú helyzetet, hogy ugy mondjam zilált állapotot, melyben akkor egyházunk folytonos sérelmek közt létezett, és a melynek elhárítása, erkölcsi önvédelme tekintetéből, az összes egyház öszhangzó fellépését igényelvén, az egyházat mintegy egyetemes működésre utalta s önként a kormányzati öszpontositásra vezetett. — Mindjárt a szathmári béke után, III. Károly uralkodása alatt ennek rendeletei (resolutiones Carolianae) s az akkor felállított helytartótanács intézvényei nem hogy az egyház javára, de sőt inkább annak ártalmára szolgáltak. Elég legyen e helyen tanusitásul felemlíteni, hogy ezen intézkedések értelmében a lelkészek csakis az u. n. articularis egyházakban működhettek, sőt a superintendensek választása felső jóváhagyástól függött. Midőn az utóbbiak száma az 1734-ik évben kelt octoberi királyi rendelet szerint négyre határoztatott, az ágostai egyház önmagát négy Superinteodentiára felosztván, 1735-ben Radvánszky, Szirmay, báró Calisch és Ostffy Mihály személyeiben szintén négy kerületi felügyelőt választott, mely intézkedés által már a kormányzatban némi fokozata az öszpontositásnak czéloztatott. — Ezután azonban Mária Therézia idejében sem fordultak jobbra egyházunk viszonyai, sőt sérelmes állapota mindinkább növekedeti és fokoztatott és pedig mindamellett hogy egyházunk jobbjai és főbb emberei felszólaltak, egyes esperességek, mint Nógrád és Hont, követjeik által folyamodással járultak a királynéhoz. — Azonban minden esedezés, minden könyörgés hasztalan volt, miért is az egyház mintegy késztetve arra az eszmére jött, miszerint szükségesnek vélte a külhatalmasságokat — kik különben is a békekötéseket biztosították — közbenjárás és oltalom végett felkérni, annál inkább, mert időközben Holland és Hannover követei e részben a királynénál felszólaltak ; mely tényállás folytán történt, hogy egyházunk nagy Fridrik porosz királyhoz is egy folyamodvánnyal fordult, mely folyamodvány Prónay Gábor által kézbesittetett, a ki is e miatt 1751. September elején a pozsonyi országgyűlés alatt gróf Nádasdy Lajos akkori cancellar által a királyné eleibe idéztetvén, ezen fellépése miatt a királyné által keményen megfeddetett és megdorgáltatott. — Láttuk tehát, hogy sem egyesek, sem az esperességek hathatós fellépése czélhoz nem igen vezetett. Szükségessé vált ennélfogva, hogy az ilynemű fellépés — nagyobb nyomaték végett — az egyetemes egyház nevében történjék, mert csak igy lehetett kellő alapja, ha ezen czimzet alatt nyilatkozik az egyház ; mi önként azon eszmét érleltette az egyházban, hogy egyetemileg találkozzék, tanakodjék és hozzon határozatokat. Ezen eszmének foganatosítása kivált az akkori érdemdús bányai kerületi superintendens Pohl Mihály szorgalmazása által eszközöltetett, midőn 1773-ban a négy superintendens és több világi urak Ácsán, Prónay László elnöklete alatt egy tanácskozmányt tartottak, elhatároztatván ez alkalommal az egyetemes gyűlés évenkénti tartása, valamint elnökének, mint az egyetem képviselőjének és vezetőjének szüksége. E határozat folytán történt, miszerint b. Zay Péter elnöknek nyilvánittatván, azon évben elnöki czim alatt, —azonban már 1774. évben a gyűlés által egyetemes felügyelőnek jelentetvén ki, azontúl mint olyan működött, — mely időtől kezdve létrejött az úgynevezett egyetemes kormányzat, vagyis egyetemes felügyelőség, melynek mai nap százados évfordulóját ünnepélyesen megülni kedves teendőinkhez sorozzuk. Szabad legyen már most nekem, ezen intézménynek üdvös voltát egyházunkra nézve, a lefolyt század némely eseményeiből jellemezni. Az egyetemes kormányzatnak mindjárt kezdetben oda volt első gondja irányozva, hogy egyházunk kormányzata rendes jelleggel birjon, minek folytán intézkedett : hogy az egyházak egy rendes telügyelővel, ugy szintén az esperességek esperes és felügyelővel çllâtva legyenek, nem különben, hogy az egyházak évenként az esperes által meglátogattassanak és az esperességi gyűlések évenként rendesen megtartassanak, — és midőn 1791-ben a 26. törvényezikk keletkezett, oda kivánt az egyetem hatni,• hogy a kormányzati organicus rendszer az egyházban mindinkább meg legyen állapitva és az egyházi belélet mindinkább fejlesztve, miért is az egyetemes gyűlés a zsinat megtartásaért folyamodott, mely 1791. évben September és october hónapokban meg is tartatott. Ennek határozatai szentesités végett azonnal fel is terjesztettek, azonban sajnosan kelle az egyháznak tapasztalni, hogy azok helybenhagyása, mind a mellett hogy 10 év múlva ez érdekben a református atyafiakkal egyesülve a szentesités szorgalmazása végett Bécsbe egy küldöttség menesztetett, — mind a mai napig elmaradt. E zsinatnak azonban az egyházra nézve mindamellett mégis azon jótékony hatása lett, hogy az egyetemes gyűlés, határozatainak hozatalánál, ennek szelleméből indult ki. Nem különben az egyetemes kormányzat határozatából, felső engedelem folytán, 1817. évi augusztus 26. a reformationak három-százados jubileuma minden egyházban megünnepeltetett, mi által a protestáns szellem mintegy felvillanyoztatván, a buzgóság mindinkább fejlesztetett. Egyetemes levéltárunk felállítása 1818-ban szintén az egyetemes gyűlés határozatánál fogva vette kezdetét. Igy, csak is az egyetemes gyűlés határozott fellépése és gyakori szorgalmazásának tulajdonitandó, hogy az 1819-ik évi május 4-ről kelt helytartósági intézvény,