Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1866. december 5

TUDÓSÍTÁS az 1865-iki egyetemes gyűlés 28-dik pontjára. Méltóságos és Főtisztelendő Egyetemes Gyűlés! A mult 1865-dik évi egyetemes gyűlés 28-ik pontjában alábbirt bizottmány küldetett ki az iránt, hogy jogi véleményt adjon az evangelikus lakosoktól római katholikus egyházi és iskolai czélokra, több helyeken, különböző czimek alatt, követelt adózásokra, — s különösen arra nézve: hogy miután a nagyméltóságú magyar királyi Helytartótanács 1864-ki márczius 28-án 633. sz. alatti körrendelet szerint meghagyta, miszerint oly községekben, a hol a római katholikus pap és tanitó, ház vagy telek után huzza járandóságát a lakosoktól, az ily fekvőségnek eladás utján más hitvallásuak kezére lett átháramlása esetében, — ezektől ama járandóság csak ugy, mint előbb, beszedendő nemcsak; hanem ezen szolgalom telekkönyvileg is biztositandó ; — mit legyen egyház egyetemünk teendő ? A bizottmány a fenforgó esetekből meggyőződött, hogy az evangélmi lakosoktól római katholica egyházi és iskolai czélokra követelt adózások leginkább következő czimeken követeltetnek : 1) közvetlenül papbér, ágybér és dézsma czímén. 2) közvetve a községi pénztárbai befizetés által, hogy abból azután a róm. kath. egyházi szükségletek fizettessenek ; — vagy legalább részben gyámolittassanak. Mi az 1. pontbani fizetéseket illeti, — az 1790/1. 26. t. cz 6-ik §-a következő szavai értelmében: „az evangélikusok által a kath. papoknak és iskolatanitóknak, vagy az egyház más szolgáinak, akár készpénzben, akár természetiekben, vagy munkákban, eddig fizetett papbér, vagy ágybér jövőre egészen megszűnjék stb." — ezek további követelése akár az állam, akár a kath. egyház részéről határozottan törvényellenes; — s éppen azért evang. híveink által nem is teljesítendő Mi azon esetet illeti : midőn valamely község tagjai, mint olyanok, a községi pénztárba pót-adó utján tesznek befizetéseket, s ezen általuk is teljesített adózásból képződött közpénztárból a róm. kath. pap, tanító, iskola, vagy más kath. czélokra fordittatik egy rész, — akkor az evang. egyház az 1647-ikévi 12-ik t. cz. és az 1848. 20-ik t. cz. értelmében,jogosan követelheti és követelje is, hogy egyházi szükségeire s iskoláira a házi pénztárba befolyó jövedelemből, a lélekszám és befizetett adómennyiségnek—-s a más felekezeti egyházi és iskolai czélokra fordított, segélyezésnek arányában részesitessék. A harmadik esetet, t. i. a hííz és telek után járó járandóságnak telekkönyvi bejegyzését illetőleg, a bizottmány véleménye következőkben öszpontosul : Főelv gyanánt áll az, mit az 1790. 26. t. cz. kifejez, hogy egyházi és iskolai czélokra járó bármi adózás csak személyes kötelezettség, mely a független nagykora hitsorsost saját felekezete irányában terheli; — de nemdologbeli jog, mely az ingatlantulajdont terhelhetné ; és így, habár a telek szolgál a követelés kulcsául, a teher maga személyes kötelezettség lévén, az illető telek tulajdonosa mindig csak saját egyháza szükségeire tartozik fizetni ; igen természetes tehát, hogy ezen kötelezettség, birtok átháromlások esetében, a nem ugyanazon egyházhoz tartozó vevőre át nem megy, — s nem lévén dologbeli jog, nem szolgálhat a telekkönyvi törvények értelmében sem telekkönyvi biztosítási átiratás tárgyául, — sa nagyméltóságú magy. kir. Helytartótanács 96575/865. sz. alatti intézményében ki is jelentette, hogy a földbirtok és telkek után kivetni szokott lelkészi és tanitói járandóságoknak telekkönyvi följegyzése tárgyában 1864-ben 633. sz. a. kiadott helytartótanácsi intézmény foganatosítása beszüntethessék; mely intézkedés hivatalos tudomásul veendő. — Á tisztelt intézménynek azon végpontja ellen azonban, hogy ámbár a telekkönyvi följegyzés általi biztosítás elejtetik is ; a telek és ház utáni egyházi adónak, birtok változás esetén, az idegen egyházhoz tartozó vevőtőli beszedése jogosult volna : határozott tiltakozását kell kifejezni az evangélmi egyetemes