Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1863. szeptember 23

törvényeink szentségét lábaival tapodni, — a népet bujtogatni, a vallásosságot uralomra vágyó magán érdekeienek alárendelni s az autonom egyházi felsőség s lelkészek tekintélyét megsemmíteni törekszik; sőt, fájdalom, ő es. kir. apóst. Felségének az 1860. maj. 15-én kelt kéziratában legkegyelmesebben kifejezett atyai szándékát félre ismerve, sarkalatos jogaink megtámaclóit, polgári s katonai oltalom s pártolás alá veszik; mig viszont a legtöivényesebb alapon nyugvó, s ő cs. kir. apóst. Felsége iránt tántoríthatlan hűséggel viseltető autonom egyházunk irányában oly eljárást követnek, mintha ez törvényen kiviil állana ; s ekkép sérelmeink évről évre több-több sérelmekkel tetőztetnek, — egyházunk belélete folytonos küzdelem, s az egyházi kormányzat lehetetlenné tétetik. Minthogy pedig a mi egyházunk autonomiája az 1791 : 26. t. czikken alapszik, mely a véres háborúk után kötött bécsi s linczi békekötésekből eredt, szent pactum ez, s a magyarhoni protestantismus magnachartája ; ellenben a patensszerűeknek nincs törvényes alapjok, őket a törvény nem ismeri ; állásuk csak némely lelkészeik változó véleményén alapul, kik oda lent, azt hirdetik, hogy patensszerüek, lent pedig autonomoknak vallják magokat, csakhogy ők más egyházfőnököt választottak magoknak ; ily nyugtalan lelkészek véleményét pedig sarkalatos alap-törvényeink fölé emelkedni nem engedhetjük : ő cs. kir. apóst. Felségéhez ismételve egy legalázatosabb felirás intéztetni határoztatott, melyben egyházaink közt a bujtogatásoknak szabad tért engedő pátensek által előidézett, és sem az államra, sem reánk nézve üdvöt nem hozó, s még folyvást dühöngő harczot általánosan s egyes esetek feiendítésével, ő cs. kir. apóst. Felsége előtt hiven lerajzolván , s a fölötti keserű fájdalmunkat kijelentvén , hogy az 1791: 26. t. cz. magas kormánya közegei által meg nem tartatik ; e nélkül pedig nincs vallásunk szabad gyakorlása ; hódoló tisztelettel kérjük ő cs. kir. apóst. Felségét, hogy ezen pátenseket megszüntetni s az 1791: 26. t. czikket, mint vallás szabadságunkat biztosító egyik sarkalatos törvényt, méltóztassék sértetlen fentartani, s ezen szomorító küzdelmeknek s viszályoknak valahára véget vetni. Egyszersmind pedig, mivel az idézett alap törvény megsértése helv. hitv. rokoninkat is érdekli : ezen felirás velők is közöltetni s ügyünk támogatására ők is felkéretni határoztattak. Az ő Felségéhez intézendő felirás szerkeztésével főfelügyelő ur, a négy egyházkerületi elnökség, s jegyzőül Fest Imre ur bizattak meg. 5) Ezzel kapcsolatban bemutattatott a turócz megyebeli Háji egyházközség folyamodása, melyben azt kérik, — hogy miután ők is autonomnak tartják magokat, — ügyük megvizsgálására, egy biztos kiküldetése a n. m. m. kir. Helytartótanácsnál eszközöltessék : Illetőségéhez utasítatik. 6) Ugyanazon jegyzőkönyv 6-dik pontjára, mely czerint, egyetemes főfelügyelő ur beigtatási ünnepélyének történelmét tárgyazó munka kiadási költségei s bevételeiről számadás váratik, jelentetett a gyámintézet részéről, mikép ezen számadás beadatott s 171 ft 50 ki jött légyen be: Tudomásul szolgál. 1) Ugyanazon jegyzőkönyv 7-dik pontjára jelentetett; mikép Mélt. B. Prónay Gábor ur egyetemes felügyelő az általa adományozott 4000 ftról 1861. évi sept. 15-ről a kötelezvényt kellő formában kiállította s azóta a kamatokat megfizette légyen : 2