Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1863. szeptember 23

kapcsolatban magokhoz szorítják a Felséges fejedelmet, kire koronájokkal együtt az egyesült néperö gondolatát is átruházták. — Ily egyház, ugy hiszem, számolhatna a kormány szives és őszinte segedelmére. Es mit lát ? hogy ama viszony, melyben a jelen kormány rendszere a protestáns autonom egyházhoz áll, azon hatás, melyet az egyházi ügyekre közvetlen vagy közvetve gyakorol, nem a szives segedelem kifejezése, de a folytonos küszködés mezeje. Ha az úgynevezett patentálistáknak szabad autonom egyház ellen, úgy a mint látjuk — fellépni, ha szabad ezen egyház jogának korlátozását sőt megsemmisitését a kormánytól követelni, s igy implicite az mondatik, hogy ezen autonom egyház siatus-quo-jának az ö kárávali megváltoztatására próbát tenni szabad, akkor kérdi a szóló : nem szünt-e meg tettleg a béke állapotja a protestáns egyházban? nem nyilik-e meg újra a harcz, melyet 1860-ban befejezettnek tekintett. Lényegesen különbözik az autonom egyház állása a patentalisták állásától. Arra nézve a békekötések és az 1790: 26. t. cz. teszik a status-quo-t, mig a patentálisták status-quo-ja tulajdonkép nem is létezik, mert nem a pátensen alapul, de némely lelkészek változó véleményein. Ugyanis az 1859-ben kiadott patens 1860-ban a dunáninneni superintendentiában azon községekre szoríttatott, melyek a pozsonyi superintendentia nevezete alatt magokat a patens rendeletei szerint igazgatni akarták. Azonban ezen híveknek sem tetszettek a patens rendeletei, mihelyt azokat gyakorlatilag megismerhették. Az illető lelkészek, hogy hiveiket megnyugtassák, azt hitették el velők, hogy ők csakugyan autonomisták. Tehát oda felfelé azt hirdetik, miszerint a nép a pátensért él s hal; — ide len pedig a híveknek azt mondják: ti nem vagytok patentálisták, koránt sem, ti vagytok az igazi autonom egyház fiai, mi nem a patens rendeletei szerint járunk el, de más superintendenst választottunk, mert egyedül igy kaphatunk pénzt a kormánytó

1 egyházaink s magunk felsegélésére, egyedül ezen az uton szabadúlhattok a magyarosodás kedvetlenségeitől sat. Ezen status-quo mellett nincs egyetlen egy község a pozsonyi patentalis superintendentiában, mely szorosan a patens szerint lenne rendezve. Ezt oda fen nem tudják, de még hinni sem akarják, s mikép hat az ily eljárás a népre ? Mit gondol lelkészeiről, midőn későbben csak ugyan a dolgok valódi állását megtudja ? Sirt ás a vallásosságnak, megsemmisiti a vallás szolgáinak tekintélyét, szolgaszerepre juttatja a híveket, indifferentismust szül, mert legszentebb vallásos érzelmei a materialismus tengelye körül forognak. Kifejtendő továbbá ezen feliratban az egyház azon aggodalma, miszerint ő Felsége magas kormánya a felirás szavainak hinni nem fog, de legalább kételkedjen a protestáns egyházi ügyeknek eddigi felfogásán, tekintsen körül, ismerje végkép a dolgok valódi fekvését száraz miiétünkben, mert máskép soha ki nem bir lépni a pánszlávok fénykörének vajmi halvány holdvilágából. Tegyen különbséget egy vallásos felekezet állandó s valóságos érdekei s egyes hiveinek egoismusa közt és ismerje el valahára, hogy ennek tolakodó tolmácsai amazoknak nagyszerű fontosságát nem képviselhetik. Álljon bár mikép a patens ügye ő Felsége tanácsosainak politikai credójában, hogy ha az ellene s mellette szóló okokat vizsgálják, okvetetlen találni fogják, hogy a Monarchia érdeke soha sem javaihatja azt, miszerint a békekötések, törvények s három századok által szentelt jogoknak megsértésével, egynéhány nyughatatlan lelkészeknek az elsőbbség adassék s ezen alapon ők ugyan ideiglenesen ragaszkodjanak a kormányhoz, de három millió protestáns elidegenítessék, nem javaihatja azt, hogy midőn az osztrák monarchia többi országaiban a Bachféle időszakból eredő rendeletekre sűrű fátyol vettetik, egyedül Magyarországban tartsa meg a protestáns patens elébbi erejét. Az 1790: 26. t. cz. azon elveket alapitá meg, melyek nélkül nincs vallásos béke e hazában, e törvényt maga ő Felsége kötelezőnek elismérvén, meg nem engedheti, hogy a patentalis lelkészek önnyereségüket a mások jogainak eltiprásában keressék, az autonom egyház békéje s jövendője egyes tévelygők viszketegeinek alárendeltessék. A nagymélt. magyar kir. helytartótanács azt rendeli, hogy midőn valamely autonom község a patentálistákhoz át akar menni, vagy valamely patentalis község az autonom egyházhoz vissza akar térni, ebbeli szándékát egyszerű tudomás végett illető superintendensének bejelenteni tartozzék. Ezen rendelet nemcsak a dunáninneni superintendentiának, a melynek kebelében létezik a pozsonyi pátensszerü superintendentia, de a többi superintendentiának is megküldetett és e szerint a tisztelt kormányszék azon nézetből indult ki, mintha a többi superintendentiákban is alakulhatnak patentális egyházak, mi az 1860. május 15-én kelt legfelsőbb kézirattal homlokegyenest ellenkezik. Mert ottan a többi superintendentiáknak régi határi visszaállíttatván, egyedül a pozsonyi s verbászi patentalis superintendentiák tartattak meg. A verbászi megszűnt, mert hivei egytől egyig visszatértek az autonom egyházhoz és igy csak a pozsonyi maradt. A patens rendeletei szerint ezen pozsonyi superintendentiához egyedül azon községek tartozhatnak, melyek az ottan körülirt határok közt feküsznek és igy a legfelsőbb kézirat szerint lehetetlen, hogy a többi superintendentiákban alakulhassanak patentalis községek, mert superintendens nem létezik, ki azokat a patens értelmében igazgathatná. Ezen rendelet után azonban már hajnallik némelyek fejében a gondolat, sőt hir szerint már folyamodás is nyújtatott be, hogy Generalis patentalis superintendens neveztessék Magyarországban, bár a patens erről egy betűt sem mond, de ezt hatáskörüknek zsinórmértékéül venni, úgy látszik, a