Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1863. szeptember 23

— 11 — mennyi iskolamestereink a főtisztelendő urnák felmondták volna az engedelmet, igaz sikerült Hodzsának némelyeket elcsábítani, de azok csak néhányan ; koholmány az, mitha azon községek a kiknek lelkészeik e folyamodást irták alá, őket erre felhatalmazták volna ; koholmány az, mintha maga Sz.-Miklós folyamodott volna, hiszen ezt jogosan csak a gyűlésből tehette, pedig maga Hodzsa panaszkodik, hogy nincs módjába gyűlésezni, szóval ezen folyamodásnak minden egyes mozzanata, minden egyes lehellete nem egyéb mint puszta merő koholmány. Ha O Felsége tudja, mennyi versatilitás rejlik ezen emberekben, Hodzsát legmagasabb szine eleibe sem bocsátja. Ezen ember 1856-ban legnagyobb védője volt az autonómiának s legnagyobb ellenzője a pátensnek, 1859-ben cserben hagyta az egyházat és a pátens zászlói alá esküdött, Sz.-Miklóson egy autonom egyháznak a lelkésze, Sz.-Mártonban a patentalis superintendentia vikáriusa, Liptóba azt mondja „vigyázzunk, mert hatalmas és kitartó ellenséggel van dolgunk", Turóczban pedig ekként bátorítja táborát „ne féljünk, nincs is okunk félni, mert bennünket 600,000 szurony támogat. Bécsben Ő Felsége előtt aug. 6-án igy nyilatkozik" „die Gott und Religion verläugnende von Grund aus verdorbene Autonomie, wir wollen mit dem sogenannten autonomischen Kirchenregimente nichts zu thun haben, wollen uns aber der Pressburger Superintendenz unter dem Herrn Karl Kuzmányi anschliessen" s alig tér vissza Bécsből, a szószékről ilyeneket mond: „én az autonómiától soha elállani nem fogok, de azon kivül igyekezni fogok még azon egyházakat is, a melyek eddig szervezkedtek, az autonomiához visszaterelni", no ily magaviselethez, urak ! csakugyan nem kell commentár. Ily hamis feladások s Kuzmányinak folytonos insinuatiói, mintha a mi népünk a pátens mellett rajongna, de el lévén tiltva a gyülésezéstől, nincs módjában nyilatkozhatni, bírhatták ő Felségét arra, miszerint biztosa által tudná meg, igaz-e, hogy a mi népünk ily morális pressio alatt szenved, s megvan-e népünknél azon hajlam, melynek nyilvánításában a gyűlések letiltása által gátoltatik. Szerény vélekedésem szerint ahhoz, hogy ő Felsége bizonyos körülmények iránt magánák legmagasabb tudomást szerezni óhajt, szólani valónk nincsen, nem is lehet, de igen is jogunk van mély fájdalmunkat kijelenteni a felett, hogy a Hodzsa perébe kérelmezett segélyezés megadása ezen biztosi nyomozás eredményétől feltételeztetett, holott én szerintem bármily eredményeket szült volna ezen biztosi nyomozás, azok Hodzsa perére jogilag semminémü befolyással nem lehetnek, engedje t. e. e. hogy egy külön álló tárgyra kissé eltérhessek. O cs. k. Ap. Felsége múlt évi nov. 9-én kegyelmesen elhatározni méltóztatott, hogy azon egyházak, melyek az autonómiától a pátenshez és viszont a pátenstől az autonomiához térni akarnak, ebbeli elhatározásukat a volt superintendensnek egyszerűen tudomására juttatni köteleztetnek, és azon intézvényben, a mely által Fábry úr kiküldetése tudtunkra adatik, szóról szóra ezek állanak : „liptómegyei némely egyházak azon folyamodására, miszerint nekik a gyűlések tartása megengedtessék, és a Hodzsa perébe hozott Ítéletek végrehajtása meggátoltassék, szigorú és pártatlan nyomozására, és a nov. 9-ki rendelet értelmébeni tárgyalása végett, Fábry István hétszemélynök küldetik ki." — Nem akarok én a nov. 9-ki legmagasabb rendelet taglalásába bocsátkozni, valamint hallgatással mellőzöm azt is, hogy azon intézvényből, mely által Vietorisz László úr Hlubokára küldetett ki biztosúl, ezen nov. 9-ki rendeletre való hivatkozás véletlenül kimaradt, az az nem hagyatott meg Vietorisz úrnak, tudná meg Hlubokától nem volna-e szándéka visszatérni az autonomiához, valamint a Fábry úr intézvényében történvén hivatkozás a november 9-re, meghagyatott neki hallgatag tudná meg Szent-Miklóstól, nem volna-e hajlandó szervezkedni, én ezt mind hallgatással akarom mellőzni, csak azt az egyet jegyezem meg, hogy igen is sajnosan esik, hogy a Hodzsa perében kérelmezett segélyezés megadása, ezen biztosi nyomozás eredményétől, vagy is attól feltételeztetett, valljon hajlandó-e Sz.-Miklós a nov. 9-ki rendelet által kijelölt útra lépni, a vagyis hajlandó-e Sz.-Miklós szervezkedni vagy pedig nem, holott én szerintem bár mily eredményeket szült volna is ezen nyomozás, bárhová is határozta volna el magát ezen nyomozás ideje alatt Sz.-Miklós, sem ezen eredménye a nyomozásnak, sem pedig ezen elhatározása Sz.-Miklósnak Hodzsa perére jogilag semmiféle befolyással nem lehetne. És pedig nem azért, mert valamint semmi törvénynek, úgy a nov. 9-ki rendeletnek sem lehet visszaható ereje, tovább nem azért, mert minden ember azon állás szerint ítélendő meg, a melyben a bünt elkövette, azonfelül azért sem, mert ő Felségének egyik igazgató kormányszéke Hodzsa bűnét oly tettnek ismerte el, a melyet a dunáninneni superintendentiának útján rendelt megfenyitettni, de végtére azért sem, mert különben soha semmiféle egyházfegyelmi vétséget megbüntetni nem lehetne, az autonom egyház lelkészeit nem, mert egyháza időközben szervezkedhetik, a szervezett egyház lelkészéét szintén nem, mert egyháza időközben visszatérhet az autonomiához. De ha mégis engedném tiszt. E, E. hogy ezen biztosi nyomozás eredménye Hodzsa perére betolyással lehetne, akkor mi ennek csak örvendhetnénk, mert ezen eredmény, minden egyes pházisaiban, mi mellettünk szól. Mikor a Kuzmányisták ő Felségének folytonosan alkalmatlankodtak, és ö Felsége végtére a dolog mibenlétét tudni akarván, biztosát küldte ki, felfohászkodtunk a huszárnak azon ismerős imádságával : Uram! nem akarom, hogy engem segits, csak arra kérlek ne segítsd ellenemet." Es a hatalmas Isten nagy kegyelme ez alkalommal meghallgatott bennünket, mert Fábry István ö méltóságában küldött mi hozánk biztosúl egy tetőitől talpig becsületes magyar embert, méltó tagját azon legmagasabb areopágnak, a 3*