Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1863. szeptember 23

— 9 — űr szabadságára hagyván, miszerint Hodzsa Mihálynak engedetlenségi nyilatkozata folytán, mint egyházi beifegyelmi ügyben a szabályszerű egyházhatósági eljárást eszközölje, — ezen intézmény és hasonnemü egyházmegyei határozat folytán Hodzsa perbe fogadtatott. Egyéni nézetet fejezek ki akkor a midőn állitom, hogy Hodzsa ellen a per nem volt egyéb puszta formalitásnál, mert a per szokásos rendeltetése az lévén, miszerint a vádlott kihallgatassék s magát védelmezze, ennek Hodzsa irányában szükségessége fenn nem forgott. Hiszen H. kihallgattatott már akkor, midőn azt mondta, hogy Gr. sup. urat, kit saját egyháza választott, felsőbbségének nem ismeri el, ezt kimondván, nemcsak hogy ki volt már hallgatva, de egyszersmind maga magát el is itélte, mert arra irott törvény sem kell, hogy valaki elitéltessék, ki feljebbvalójának felmondja az engedelmet, arra döntő az észjog. Hogy pedig magát védeni nem fogja, bizonyos volt nyomtatott, irott s a szószékről ismételve tett azon kijelentéseiből, hogy ő az esp. konsistoriumot, bár autonom egyháznak papja, birájáúl el nem ismeri, pedig a kit én birámúl el nem ismerek, az előtt nem is védem magamat. Perbe fogatván, az idézést visszautasította, de időközben egy félig bizalmas, félig hivatalos nyilatkozatot menesztett a konsistorium elnökéhez, a melyben egy hosszadalmas polémia után kijelenti, hogy ő a konsistorium elébe megjelenni nem fog, magát előtte védeni nem fogja, hogy o ezen konsistoriumot birájáúl el nem ismeri, ez felette nem bíráskodhatván, mert Geduly nézeteit osztja, a ki pedig ezt teszi, hogy az nem csak nem protestáns, de még nem is keresztyén ; ilyen emberek pedig nem lehetnek birái. Mi volt természetesebb annál, minthogy H. ki az ellene támasztott vádat nem csak perbe fogatása előtt, de a most emiitett iratába is constatirozta, a ki a bíróság qualificatióját tagadta, tekintélyét megvetette, ki a liptói konsistoriumot és mind azokat, kik Geduly nézeteinek osztói, tehát e magasztos gyülekezetet is, nemcsak a protestáns, hanem a keresztyén egyházból is anathemizálta, ki magát autonom egyház lelkészének lettére, ezen egyházon kivül helyezte, sőt annak főiébe emelkedett, — hivatalától elmozdittatott, ezen itélet valamennyi Ítélőszék által megerősíttetvén. Némelyek mégis azon nézetben voltak, mintha H. részére védlőt kelett volna rendelni, én ezen nézetet nem osztom, mert először nincs alapja, másodszor impractikus. Soha sem hallottam, és mig az Isten eszemet össze nem zavarja el sem is fogom soha hinni, hogy egy perbefogottnak, ki az idézést visszautasítja, a bíró tekintélyét vilipendálja, qualificatióját tagadja, magát előtte védeni nem akarja, a per állanját tevő tárgyat szóval és Írásban constatirozza, hogy annak a bíró valaha védlőt rendelt volna, kivéve a főbenjáró büntető és divortialis eseteket, — de ha megengedném is a mit tagadok, hogy védlőt kellett volna neki rendelni, szeretném tudni kinek a személyében ? Az esperességi ügyész procedált ellene hivatalból, más ügyvéd pedig, a kivel a konsistorium rendelkezhetnék nincsen, — de ha volna is ügyvéd, a ki rendelkezésére állana a bíróságnak, nem látom működésének sem czélját, sem sikerét, mert amaz ügyvéd nem lehetett más mint protestáns, mint ilyen pedig vagy Kuzmányi hive és patentista, vagy Geduly ur hive és autonom, az elsők a magyar földön vajmi kevesen, Liptóban pedig épen nincsenek, autonom védlöbe pedig, a ki H. felfogása szerint nem csak nem protestáns, de nem is keresztyén, a ki szintén hitszegő és istentagadó, az alperes soha bele nem egyez, — hiszen ezen emberek Fabry Septemvir ellen is, kit O Felsége biztosa képében küldött ki, a bécsi lapokban tettek kifogást, azt mondván, kell, hogy a biztos katholikus legyen, de Lajthántuli, mert a Lajtlián-inenni katholikusok, egyet kivéve mind autonomok. Hodzsa az ellenne hozott itélet végrehajtásának ellenált, a végrehajtó biró, régi szokáshoz képest, folyamodott segélyezésért a megyei hatósághoz, de ez, saját vallomása szerint, el lévén tiltva az egyházi ügyekbe való avatkozástól, ámbár ellenünk későbben mégis avatkozott s azonfelül minden brachialis esetet feljelenteni tartozván, az esp. kons, folyamodását is a nagymélt. helytartótanácshoz terjesztette fel, mire oda utasitattunk, hogy a folyamodás a superintendentia utján történjék, — a superintendent folyamodott, felküldte a pert, de a nagyméltóságú kormányszék a helyett, hogy karhatalmat rendelt volna ki, egy felsőbb helyről érkezett parancs következtében, a pert O Felségének terjesztette fel, O Felsége pedig mielőbb bennünket kegyelmesen segélyezne, egy biztos kiküldetését tartotta szükségesnek. Sokat gondolkoztam én t. e. e. ezen kir. biztos úr kiküldetéséről, s ámbár voltak esetek, hogy a superintendens folyamodására kir. biztos által visszahelyeztettek lelkészek, kiket az egyház vi et potentia mediante állomásaikból kitett, — de hogy ott, a hol a lelkész praescripta juris via elitéltetvén, a végrehajtásnak ellentá'l és a biró segélyezésért folyamodik, hogy ott karhatalom helyett kir. biztos küldetett volna ki, arra megvallom esetet találni nem tudtam. Egyházi konsistoriumaink törvényes bíróságok, mert alapjuk a törvényben sarkallik, el vannak ismerve Felséges királyaink és tiszteletben tartva a kormányszékek által, ezeknek itéleit tehát épen ugy mint más egyház konsistoriumának Ítéletét, sőt mint bármely rendes biróságét, a szükség azt hozván magával, karhatalmilag is segélyezni a politikus hatóságok tartoznak, s valamint egyéb bíróságok Ítéleteit segélyezés megtagadása, avagy más kormány-rendeletek által megakasztani sérelmes, úgy sérelmes megakasztani ítéleteink végrehajtását is „quia canones in quorum actuali usu evangelici utriusque confessionis existunt, nec per resolutiones regias, nec per dicasterialia mandata possunt alterari", — épen úgy sérelmes lenne megakasztani ítéleteink végrehajtását a 3