Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1863. szeptember 23

II. Méltóságos Szentiványi Márton urnák, a dunáninneni egyházkerület felügyelőjének, a fennebb emiitett alkalommal a felirás ügyében mondott beszéde. Igen tisztelt egyetemes egyház ! Mindenekelőtt szükségesnek tartom felhívni figyelmét a T. E, egyháznak olyan tárgyra, a melytől egyházunk jogainak restitutiója föltételeztetik, — kérek türelmet , mert alkalmasint terjedelmesebb fogok lenni. Hodzsa elitéltetett per omnia fora, s az itélet foganatszerzés végett az illető esp. konsistoriumhoz küldetett le. A konsistorialis biróság a végrehajtás miképeni foganatosítása s az itélet kihirdetése végett gyűlt ősz ve, azonban Ilodzsának emberei a tanácskozás helyiségét jóval annakelőtte foglalván el, durva, rakonczátlan s a biróság tekintélyét lealacsonyító magokviselete által a konsistoriura eljárását megakadályoztatták s oly utczai jelenetet idéztek elő, a melynek kevésbe múlt hogy egy híve az egyháznak áldozatul nem esett. En a bíróságnak ily módon még soha nem történt háborgattatását a N. M. Helytartótanácsnak egy idejüleg a megyei főnökkel jelentettem föl, kértem a lázadóknak a megyei törvényszék elé állittatását, megfenyittetését, Hudecznek, kit az egyetemes gyűlés 1861-ben ostraczizált s ki e csendzavarók vezére volt, mint idegen s Liptóba minden állandó foglalatosság nélküli csavargónak, kiutasítását, — kérelmem elhangzott, a csend háborítok nem hántattak, Hucleez mai napig Liptóban kóborol, s a népnél azon hit kezd lábra kapni, hogy a konsistorium vagy nem biróság, vagy ha biróság, hogy a bíróságot s következésképen a megyei hatóságot is, bárkinek büntetlenül insultálni szabad, a mi nyólcz hónappal később a szentmiklósi utczákon csak ugyan be is bizonyult. Hlubokai 38. családapa folyamodott a nyitrai esperességhez hírhedett lelkésze Hurbán József ellen, panaszolván s viszakeblezését az autonom esperességhez kérvén, az esp. bizottmány kiment e kérelem folytán Hlubokára, minő fogadtatásban részesült ott Hurbánnak némely felpálinkáztatott emberei részéről nem szükség említenem, ismeretes az az egész közönség előtt, — és egy katonai kommissio nem késett azonnal Kuzmányi vagy Húrban folyamodására a hely színére kimenni, Pálkát, ki a visszakebleztetést indítványozta, rögtön elfogatni, s Tormayt, a ki azt pártolta, a katonai biróság elé állittatni. A német-Lipcsei autonom egyháznak hét tagja egy brutális röpiratot saját nevök alatt bocsátott közzé, a melyben Geduly Sup. úr ellen a legszemtelenebbül fakadnak ki, — maga az egyház folyamodott a N. M. Helytartótanácshoz ezen hét ember megfenyittetéseért, én a folyamodást egy alázatos fetirat kíséretében terjesztettem fel, az illetőket Hluboka példájára a katonai biróság elé állíttatni kérvén, — és egy szolgabíró küldetett ki, miszerint nyomozzon, alkalmasint csak az iránt, vájjon magokénak valják-e azon röpiratot, mely nevök alatt nyomtatva látott világot, — a nyomozásnak mai napig épen semmi eredménye. Feltűnő itt t. e. egyház ! az eljárás divergentiája, — a szentmiklósi esemény, mely valóságos lázadássá, sőt utczai kravallá fajult, hallgatással mellőztetik, a német-lipcseinek nyomozására, mely egy autonom egyháznak Kuzmányi hatósága alá való helyezésére provokált, egy szolgabiró, a hlubokainak, mely egy szervezett egyházat Geduly hatósága alá kivánt helyezni, egy katonai kommissió küldetik ki. És ha nem lennénk meggyőződve a nagymélt. kormányszékek pártatlanságáról, ezen észlelések után, könnyen, támadhatna mibennünk azon gondolat, hogy odafent a mi avatkozásunk a szervezett egyházak ügyeibe sokkal komolyabban vétetik, mint azoké a mieinkbe, holott pedig, ha jól emlékszem, még Benedek táborszernagy úr rendeletében ily kölcsönös „beirrolás" egyformán tilalmaztatik, és ha az ily beirroláo csakugyan tilalmas, lia a hlubokai egyházba való avatkozás egy katonai kommissió nyomozásának tárgya, kérdem már most, hogy lehet tűrni, miszerint a hét lipcsei eszeveszett ember a lipcsei, a szent-miklósi lázongók a szent-miklósi, és annyi a pátens felé gravitáló lelkész saját maga autonom egyházát, — hogy lehet tűrni, hogy Kuzmányi az egész kerületemet beirrolhassa a midőn m. é. September havában Szent-Mártonban tartott k. gyűlésen jegyzőkönyvileg jelentette ki, hogy ő a nem szervezkedett egyházakat is a maga hatósága alá fogadni hajlandó,—a mely jegyzőkönyv, quod bene notandum, a nagy m. helytartótanácsnak terjesztetvén fel, véletlenül minden észrevétel nélkül küldetett le, holott mi az 1861-ki egyetemes gyűlés határozata által oda lévén utasitva, hogy a szervezett egyházakat is látogassuk, ezen fentisztelt kormányszék részéről komolyan, sőt azt mondhatom szigorúan tiltattunk el, — hogy lehet tűrni Urak! hogy 2*