Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1860. október 10
Imre, Haviar Dániel s Görgey István urak bizattak meg azon utasitással, hogy az általuk készítendő szerkezetet a holnapi napra mutassák be; a szózat feltevésével pedig mind a négy superintendens urak bizattak meg. Végre a központi választmánynak eljárását az egyetemes gyűlés magáévá tevén, annak buzgó s üdvös működéséért, erélyességéért kijelentett hálás elismerését jegyzőkönyvileg örökíteni határozta, s egyszersmind azt a további eljárással megbizta. Ezen választmány tagjai pedig a következők, u. m. b. Prónay Gábor ur, mint elnök , a négy egyházkerületi superintendens, és felügyelő urak; továbbá : a) A bányai kerületből : b. Prónay Albert, b. Podmaniczky Lajos, Kubinyi Ágoston, b. Podmaniczky János, b. Podmaniczky Frigyes, Radvánszky Antal, Hunfalvi Pál, Fábry Pál, Balassa István, Blázy Lajos és Schnell Károly urak. b) A dunántuli egyházkerületből : Radó Ignácz kemenesaljai és Hrabovszky János vasi felső megyei felügyelők, Szedenits György veszprémi, Karsay Sándor győri, Schneiker Jakab tolna-baranyai esperesek. c) A tiszai kerületből : Szentiványi Károly, Szirmay István, Szontagh Kálmán, Elefánt Mihály, Czékus István és Bartholomeides János esperes. d) A dunáninneni kerületből : Kubinyi Ferencz, Glatz, Hegyeshalmi és Krmeszky János vihodnai lelkész, urak. 8. Fölemlittetvén azon sajnos veszteség, mely édes hazánkat f. évi április 8-kán érte, mint a mely napon e hazának nagy fia gróf Széchenyi István e földön élni megszűnt, s ezen gyászos esemény folytán ahoz, kit a mondott csapás kétszeresen sujta t. i. a megboldogultnak Özvegyéhez, egy külön résztvevő-iratnak intézése inditványoztatván : Midőn az egyetemes gyűlés a jelen jegyzőkönyvbe iktatja tanúbizonyságul az élőknek s az utánunk jövendő legkésőbb maradéknak is, határtalan tiszteletét s elenyészhetlen háláját annak irányában, ki e hazában annak terén addig oly mértékben nem ismert szellemi életnek ébresztője vala, azon életé, mely a protestantismusnak is éltető levegője; annak irányában, ki az alkotmányosságnak megtörhetlen hű bajnoka vala ; azon alkotmányosságé, mely a protestantismusnak is ez országban legerősebb védő paizsa ; annak irányában, ki az országos tanácskozásokban valahányszor arra alkalom adaték, soha nem késett a protestáns hazafiak igazai mellett különösen és közvetlen is emelni hatalmas szavát ; egyúttal készséggel elfogadja azon indítványt is, hogy az ágost. hitv. egyház egyetemének ezen érzelmei s osztozása a szenvedett nagy veszteség feletti fájdalmában, a megboldogult özvegyének egy külön résztvevő-levélben is tudtul adassék. 9. A legfelsőbb helyre terjesztendő felirás szerkesztésével a tegnapi napon megbizott választmány az általa szerkesztett felirást bemutatá : Mely is felolvastatván, miután az férfias erélyességgel s hű alattvalókhoz illő őszinteséggel s a tárgy teljes kimentésével fogalmaztatott s az egyetemes gyűlés köztetszését s helyeslését méltán kiérdemlé : helybenhagyatott s a kerületek kivánatára dictaturára bocsáttatni s a kerületek számára leiratni s velők közöltetni határoztatott. A mi pedig ezen feliratnak felsőbb helyre leendő mielőbbi eljuttatását illeti : határoztatott, hogy annak mássát a négy kerületi felügyelő s négy superintendens urakból álló küldöttség ezen egyetemes gyűlés nevében a holnapi napon adja át főkormányzó Benedek ő exeellencziájának, alázattal megkérvén őt aziránt, hogy miután ezen felirást O cs. k. apostoli Felségének mielőbb benyújtani óhajtanánk, méltóztassék Ö Felségénél kegyesen kieszközölni, hogy küldötteinket, audientzián fogadni s annak napját meghatározni legyen kegyelmes, s ezen audientialis napról méltóztassék ő exeelleneziája Székács 2*
