Az 1845-iki egyetemes gyülés által kinevezett választmánynak az egyházrendezést tárgyazó javaslata

15 12 ben levő tárgy előttünk raárolly kétségesnek látszott, melly megkívánja, hogy felette az egész tanácskozó testület határozzon. 5) Elfogadta ezen választmány az 1824-iki választmány által is ajánlott képviseleti rendszert. Több egyházaknak esperességgé alakulási természete kívánja, hogy az egyházak minden tagjai a'közügyek tanácskozásában részt nem vehetvén, minden egyház követek által képviseltessék; az esperességi küldöltek a' kerületit, a

1 kerületi küldöttek pedig az egyetemes gyűlést képezzék ; — ezeken kivül a' gyűlésbe mindenkinek szabad legyen a'bemenet, sőt minthogy a'jó tanács akárkitől származzék is, mindig jó marad, tanácskozó és javasló szavazattal is birjon; az eldöntő szavazat azonban a'több egyházakat

's esperességeket képviselő gyűléseken azoktól, kik azokat nem képviselik, megtagadtassék. Azon joggal és szavazattal továbbá, mellyel a' különösen kiküldöttek felruházvák, azok is bírjanak, kik hivataluknál fogva képviselői jellemmel ékesítvck, —illyenek az esperességi gyűléseken az egyházak lelkészei és felügyelői, kerületin az esperesek és esperességi felügyelők, az egyetemesen a' püspökök és kerületi felügyelők. Ezen ekkép még az 1824-diki választmány által elfogadott elvekből egyenesen folyt, hogy megállapíttatván a' képviseleti rendszer, azon arányt is, melly szerint a' gyülekezetek az esperességi, az esperességek a' kerületi, a' kerületek az egyetemes gyűlésen képviselendök,megállapítanók. És miután a' gyülekezetek nem egyenlők, 's nézetünk szerint, nem volna igazságos a' kisebb gyülekezeteket ugyan olly arányban képviseltetni, mint a'nagyobbakat, a'gyülekezetbeli tagok számát pedig alapul felvenni azért volna bajos, mert e' szám biztosan megállapítva nincs, — nem maradt egyéb hálra, mint a' lelkészek számát venni fel a' képviselet alapjául, — ugy hogy azon gyülekezet, mellynek több lelkésze van, annyi külön gyülekezetnek számíttassék, a'hány lelkésze van, — magában érletvén, hogy a' mennyiben az esperesség 's kerület kebelében létező iskolákat az egyház szellemi éleiével kapcsolatban levő intézeteknek tekintettük, ezektől sem tagadhattuk meg a' képviseletet 's az esperességi iskolákat egy gyülekezet, a' kerületieket egy első osztályú esperesség jogaiban részesítettük. 6) Megállapítván tervünkben az egyházi szerkezetben különben is mindenkor fenálló szabadválasztást, ezen eszme folytán a' hivatalok koronkénti újítását ajánljuk. Előre bocsátjuk, miszerint azon hivatalok közé, raellyeket időről időre inegujítfatni vélünk, a' lelkészi hivatalt nem soroltuk, mert felette nagy különbségei láttunk ezen's a' többi egyházi hivatalok közt, melly különbség főleg abban áll, hogy a) A' lelkész minden egyéb foglalatosságokról lemondván, életét egészen gyülekezetének ' c o w szenteli, midőn a' többi egyházi hivatalok többet kevesebbet mellékesek, nagy 's hosszas fáradságot nem kivánók. b) A'lelkész nagyobb vétségek miatt pör ulján hivatalából kitétethetik, hololt illy pör a' többi egyházi hivatalnokok ellen nem indíttathatik,'s ezekre nézve legalkalmatosabb orvoslat a' hivatalujítás. Valamint tehát egyrészt igazságosnak tartottuk az egyházakat a' költségek moglérílése terhével biztosítani az iránt, hogy a' lelkész három esztendeig hivatalát el ne hagyhassa: — ugy viszont igazságtalannak tartanok a' lelkészt, ki különben is a' meghívóban a' gyülekezetek szabad akaratából egész életére biztosíttatik, a' választás 's ekkép a' gyakori hivatalvesztés veszélyének kitenni. A' hivatalujítási eszmét tehát csupán a' többi egyházi hivalalnokokra szőrit va, alapját a'szabadválasztásban találjuk, melly szerint a' hivataloknak közbizodalom által kell betöltetniük, ezen bizodalom pedig a' szavazatok többsége 's a' szabadválasztás által nyilatkozik. Azon egyénnek, ki ekkép közbizodalom állal inegválasztatolt, a' bizodalmat folytonosan kell birnia, mert ha a' hivatalt a' bizalom elvesztése után is megtarthatná, azon szabadválasztási elv ellen maradna hivatalnok, melly elv következtében választatott meg. Kell tehát alkalomnak lenni, hogy az egyházi tagok, a' hivatalnokok annyival nagyobb kitüntetésére, a' folytonosan tartó bizalomnak jelét adhassák, és ez a' koronkénti ujabbi választás. Ide járul, hogy az egyházi hivatal vagy kitüntetés-, vagy kötelesség-, vagy tehernek tekinthető. IIa kitüntetés, méltányos, hogy abban löbben is részesülhessenek; ha kötelesség és teher, igazságos, hogy mások is teljesítsék és hordják. Az időszakonkénti hivatalujítási, e' szerint a' szabadválasztást mintegy postulatumának tekintvén, tervünkbe behoztuk ekkép : a) Hogy minden egyházi hivatalnokok bizonyos idő múlva leköszönni kötelesek legyenek, de ujonan megválasztalhassanak. b) Hogy ezen idő hat esztendő legyen, mivel kívánatos, hosy álalában a'hivatalnokoknak elegendő idő engedtessék a' hivatallal járó kötelességek betanulására. c) Hogy ezen rendelet azonnal csak a' községi 's esperességi hivataloknál hozassék be, miután ezeknél a' koronkénti újítás részint már tettleg is be van hozva, — ellenben a' kerületi 's egyetemes gyűlési most életben levő hivatalnokokra, kik életidőre választattak, ki ne terjedjen, mert nem volna igazságos ezen rendeletnek viszszaható erőt tulajdonítani. Ezek tervünk főbb vonásai. Terjedelme azonban sokkal nagyobb, hogysem mindazon okokat, mellyek minket minden egyes pontnál vezéreltek, előadhatnók, — szóland a' terv maga, melylycl jelen indokoláshoz kapcsolni szerencsénk van.