Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-02-23 / 08. szám

40 éven aluli korúak 400 frankot; a helyettesek (vikáriusok): 350—300—200 frankot; egyformán a r. kath. protestáns és zsidó lelkészek és theol. tanárok ; az érsek, püspök s főrabbi pensiúja : 1200 fr. — A tervezet 11. főszakasza szól az állami (természetesen hathatós!) felügyeletről s a 111. főszakasz avagy cim (titre) a szabad vallásgyakorlatról s annak megszorításairól. (Ez utóbbiak között van szó a vallási jelvényeknek, igy a keresztnek — csupán istentiszteleti épületeken s temetőkben — engedélyezhető feltüzéséről, az egyházi meneteknek csupán temetések alkalmára való engedélyezéséről, istentiszteleti épületben politikai jellegű gyűlés megtartásáról, választóknak papi befolyásoltatására vonatkozó büntetések nemeiről, templomi kihágásokat érő fenyítésekről stb. stb. Az utolsó : IV. főszakasz átmeneti intézkedéseket tartalmaz s az eddigi vallási törvények — közöttük az 1879-iki prot. cultustörvény érvényessége megszüntetésének kijelentését. — Íme az állam, a szigorú állani! a . mindenható állam ! mely — mondhatjuk magyarosan talán, hogy: parancsol s mégcsak nem is fizet, vagy rosszul fizet. (Isten mentsen, hogy a mi magyar államunk ilyen rossz állami példa után indulna s cselekednék! Mi magyar protestánsok államsegélyt — autonomiánk megtartásával — kívánunk magyar jog és igazság szerint!) Lehettek-e a francia r. katholikusok és protestánsok Combes e tervezetével megelégedve ? Nem lehettek. - - Protestált nemcsak Roma, de Genf és Wittenberg is. A párisi ev. zsinat fájdalmasan ülte meg 1879. évben lett keletkezése 25 éves fordulójának emlékezetét. E zsinat, illetve az ev. egyház épen az 1879-iki törvény védpajzsa alatt fejlődött, soha összeütközésbe nem került az állammal, s ime, most kénytelen felirni a vallásügyi ministerhez, 1879. szellemében jogvédelmet kérve. A inonlbéliardi zsinat is hasonló szellem- s értelemben nyilatkozván meg, egyúttal a Combes javaslatával szemben dicsérettel illette a parlamenti bizottság emberségesel>b munkáját. 'Általános rosszalás éri Combes tervezetében különösen azon intézkedést, mely a szövetkezetekké lefokozott egyházaknak nem engedi meg a közös tanácskozását, gyűlését tágabb körben, úgyhogy csupán egy-egy megyében jöhetnek össze a megyei hivek, s nagyobb és központi egyházi pénztárt sem állithatnak föl. „Polgárháború magva rejlik a kormány javaslatában," — irják némelyek ; a „Christianisme" cimü lap meg igy aposliofálja ez intézkedést: „Az isteniis/.telelek rendezése megengedtetik, az egyházak szervezése azonban megtiltatik." A „Témoignage" mult évi 48 számának vezető cikke ugyan ti.ég meg próbálja fel-felemelni a vigasztalás szavát, ezt mondván : „az egyházi jótékonyság tüze a helyi tűzhelyeken magasan lángolni fog s az egyházhoz való ragaszkodás hő lesz ; igazi családi élet lesz az egyházi élet, e szigorú állami törvény nyomán !" A reformátusok központi tanácsa is veszedelmesnek jelentette ki a javaslatot s kimondta, hogy tárgyalni fog az államtanács elnökével, kifogásait pedig Jalabert szerkesztésében a kormány propositiója ellen ilyen szavakba öntötte : 1. a francia református egyháznak zsinatpresbyteri jellegét a kormány separátio esetében nem szüntetheti meg, 2. a konsistoriumok javait nem veheti el, 3. még államilag segélyezett vagy fentartott vallási célú intézetek s azok épületeinek lefoglalása is bántó s 4. nem lehet az állam feladata s haszna az, ha a prot. papok tönkremennek vagy nyomorognak s a párisi és montaubani prot. theol. tanárok is a tudomány egyetemhez tartozván, nem károsodhatnak. A ,,Le Signal" cimü lap is prot. lelkészek tiltakozását hozza ; akközben a kultusbudgettet megszavazták 325 kontra 232 szóval, mert még á seperátió nem törvény ; a nationalisták is nemmel szavaztak, csakhogy Combesnek kellemetlenséget okozzanak. (Érdekes lett volna, lia már most — a törvény előtt még — meg nem szavazták volna a költséget). A separátió kérdésében prot. részről főképen szakavatott Lods Armand kiadott e napokban egy munkát : .,,Az állam s egyház elválasztása a kormány ellenjavaslata után". Az aktuális tárgyú munka foglalkozik a kamara pártjainak a separátió kérdésében elfoglalt álláspontjaival, a vatikáni összetűzéssel, a parlamenti kiküldött bizottság s a kormány későbbi ellenjavaslatával s ennek bírálatával s a prot. zsinatok aktívájával. A ,,

L'Echo de la Vérité" baptisták lapja nem fél az állami projectumtól, őket ez nem éri, a baptista egyházak minden központi szervezet nélkül való helyi egyházak, melyek azonban az ág. hitv. és ev. ref. testvéreket sajnálják, A prot. Réveilland képviselő Combes barátja elitéli a javaslatot, s azt mondja, hogy ma a separátiónak 50 szótöbbsége volna a kamarában, de minden drákói szigorúsága nélkül ez uj törvénynek, s a bizottság is — úgymond — omlott-bomlott, mert Allard tag pl. azt állítja, hogy a mit a bizottságban megszavazott, annak a kamara ülésén immár ellene lesz. Ily körülmények között beállott a felfogás- és helyzetben némi javulás, azaz a parlamenti bizottság s a kultusminiszter között létrejött bizonyos megegyezés, vagyis Combes engedményekbe ment bele az egyházaknak több megyére is kiterjesztően való egyesülhetése, szervezkedése s nemzeti zsinatolás kérdésében. r». „Temoignage" karácsonyi számában a párisi ev. partikuláris zsinat nevében a zsinati bizottság megírta s kiadta szózatát a francia evangélikusokhoz — nők s férfiakhoz a nehéz időben. „Bármi történjék s bárhogy álljon a dolog, — szól a szózat — az ember szava s tette mulandó, örök