Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-02-23 / 08. szám

éppen a vegye s házasságból született ev. vallású gyermekeknek hitoktatására vonatkozó szakaszait szeretném részletezve látni az utasitásban. Ezek a gyermekek rendesen már azzal a célzattal adatnak be a más felekezetű, vagy községi iskolába, hogy ott szépen ,,átneveljék, áttéritsék őket". Ezért vagy éppen nem, vagy csak roppant nehezen sok zaklatásra járatják be őket az ottani ev. iskolába — hitoktatás céljából. A lelkész dorgáltat, büntettet — de a pénzbirságnál tovább soha, vagy igen ritkán megy e téren. Én legalább még soha sem hallottam, hogy valamelyik lelkész, a mulasztó tanköteles mellé — az 1868. XXVIII. 4. §. értelmében gyámot rendeltetett volna. Pedig merem állítani, ez az eg}

Tedüli biztos fegyver a renitens szülök megtörésére. A birságot szivén lefizetik — talán éppen „más valaki

11 meg is tériti ezt nekik, csak hogy be ne járassák ev. hitoktatásra a gyermeket — de ha azt hallják, hogy g}

Tám lesz rendelve gyermekük mellé — no már ilyen csúfságot nem tűrnek el s inkább beadják vallásórákra azt a minden áron átnevelni szándékolt gyermeket. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a lelkésznek ilyen fellépése már maga nyereség a mi egyházunkra nézve -— de az bizonyos, hogy nem veszteség, de söt a csak szép szóval hatni törekvő lelkész erejét igen alkalmas ez megmutatni épp azok előtt, a kik az ev. egyháznak és lelkésznek már semmi hatalmát, jogát sem hajlandók elismerni, respektálni. De szükség lehet a törvény eme felhatalmazásán nyugvó ténykedésre máskor is. Ha már a törvény megadta, bizonyos, hogy az életben leendő használatra, alkalmazásra adta. Az idézett törvény nem halva született eszme. Bizonyítja ezt az uj népoktatási törvény-tervezet is, a mely nagyon sokat vesz át belőle» Jó lenne tehát, ha a t. bizottság az ő javaslatában egy, egészen külön fejezetet nyitna talán ily cira en : „A lel kés ^ teendői a{ ev. gyermekek oktatása és hitoktatása körül". ebben azután össze lehetne foglalni minden tudni valót. Mert a mostani IX. fejezet cime helyesen csak ez lehet: ..A vegyes vallású szülők gyermekeiről, a törvénytélen 'szülöttek és lelencekről". Itt a hitoktatásról érdemilep o jóformán szó sem igen esik. Volna még egy néhány szerény észrevételem a javaslat más részére is, de ezt majd annak idején az egyházmegyénél terjesztem elő. Kérem a t. bizottságot, hogy felsorolt észrevételeimet nag}

Tbecsü figyelmére méltatni szíveskedjék. Gergelyi. Mohácsy Lajos. Adalékok a Szószék történetéhez. (Li tu rgi k ai tanul m ány ). Irta : Holéczy Zsigmond. (Folytatás,) Jellemző, hogy Luther sem volt nagy barátja a hosszú prédikálásnak, sőt e tekintetben maga is jó példával járt elől. Hogy nem szerette a hosszú beszédeket, több adat van róla feljegyezve. Igy pl. egy történet irója*), hogy midőn Schmalkaldenben egybevoltak gyülekezve a fejedelmek, eg3

T izben szónoklatot tartott Urbánus Rhegius. Luther túlságosan hosszúnak találta beszédjét, s úgy kritizálta meg a szónoklatot türelmetlenségében a szónok nevét használván fel: ,.hoc neqne urbanum est, neqiie regium ! sem nem emberséges, sem nem királyi!) Egy fiatal szónoknak meg állítólag azt a tanácsot adta volna : Steig dreift hinauf, thus Maul auf hör bald auf!'' A tanács drastikus volt, — de célja bizonyára nemes. A szószék különlegességei közé sorozhatjuk továbbá a sçôsçéki imazsámolyt. Kómái katholikus szószékeken sorra látható; evangélikus szószékeken — különösen hazánkban ritka helyen. Én Lipcsében láttam először ev. szószéken. A szónok, ki ép úgv, mint mi felvidéki papok albát viselt, nemcsak a suspiriumot mondta el térden állva és a beszéd utáni főimát, de a partitió kimondásakor, úgyszintén minden egyes rész végén szintén egy-egy rövid fohászt mondott ez imazsámolyról. Nálunk, hazánkban, ott hol ez nincs használatban, ezen talán megütköznének, *) L. Anton Theodor Efl'ner „Dr. Martin Luther und seine Zeitgenossen'* c. mű (Augsburg 1817-iki kiadás) I-ső kötet 163-ik lapját.