Evangélikus Egyház és Iskola 1905.
1905-02-16 / 07. szám
Huszonharmadik év ro yam. 7. szám, Orosháza, 1905. február I6-án. ÉS Előfizetés dija : Egész évre . 8 kor. Félévre . . . 4 >> Negyedévre . . 2 » Egy szám ára 20 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkeszti*: VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő: HAJTS BÁLINT. Hirdetés Egész oldal . Fél oldal . . Negyed oldal Ennél kisebb dija : . 12 kor. . 6 • 3 , . 2 A helyzethez. A politikai életben beállott nagy változás, nem kis bonyodalmat vetett felszínre. A kibontakozás még hátra Tan. Az óhajok, követelmények és feladatok formába öntve még egyáltalán nincsenek. Ez okból, még ideje korán, mielőtt az új ministerium, bármily irányban is megalakulna s munkaprogrammja megállapittatnék : szükséges és alkalomszerű, hogy az ország minden választó kerületében, a protestáns értelmiség felhívja országgyűlési képviselőjük figyelmét ama protestáns érdekekre, melyeket a korszellem immár magasra emelt és fennen lobogtat s melyek életbeléptetése régi szükséget pótolna. Nagy forgalomban vannak, széltébenhosszában hangoztatnak, jelen politikai válságos állapotban, ama fontos közjogi s nemzeti közvélemények, mint: az adók egyenlő és aránylagos rendezése ; a nemzetgazdaság önállósítása ; a hadsereg nemzetivé tétele ; a nemzeti jelvények, az ország címere érvényesítésé és ezekkel kapcsolatos sok nemzeti érdek megvalósítása, melyek mind megannyi nem csak az 1848-ki törvényekben, de a magyar szivekben is, mint hő vágyak élnek. Eme sok, megoldásra váró közjogi, nemzeti kérdések tömegéből is kiemelkednek a mi protestáns vallás-iskolaügyi követeiményelük, u. m. : a vallásfelekezetek közötti — még mindig csak óhajként ápolt — tökéletes egyenlőség és viszonosság eszméjének életbeléptetése, valamint a protestáns egyházak minden irányban való szükségei közálladalmi költségek által való fedezése. Hogy pedig ezek a protest. követelmények nem a mai kornak túlcsigázott vágyódásai, nem is a mai protest. polgárok érdekszüleményei, hanem természetes, méltányos és jogos várományok (!): e tekintetben nem kell egyébre hivatkoznunk, mint hogy ezek jogosultsága, ereje éppen ott gyökerezik, mint a honnan a politikai pártoskodáson fölülemelkedett minden tiszta hazafiság szívja az ő életerejét. Közös a forrásuk: az 1848. évi törvények. Továbbá, hogy a prdt^f^ns egyház intézményeinek államilag való segétyezése és egyéb követelményeinek teljesítése nem jön összeütközésbe a haza, a nemzet érdekeivel, ezt szükségtelen bizonyítgatni. Hisz a haza is, a nemzet is részekre osztható egész. S igy váljon nem maga a nemzet, az állam erősödik-e az által, ha ennek egy tekintélyes, egy alkotó része, támpontja: a protestáns — a kiválóan magyar elem — nem holmi kiváltságokkal, hanem az eg} 7enlőség és viszonosság törvényszabta életbeléptetése által segélyeztetik, erősíttetik úgy a szellemi, mint az any 7agi téren ? ! Végre, váljon mondhatni-e igaz lélekkel, a mire ez előtt rendszerint szoktak hivatkozni az államvezetők, hogy az ország fontos, előbbrevaló ügyei és pénzviszonyai nem engedik a protestánsoknak eme törvénybiztosi totta követelményeik megvalósítását? Mondani, kifogást tenni lehet sokat, mindenre. De e tekintetben találóan idézhetjük a népies közmondást: ,.nemakarásnak nyögés a vége." Azonban, ha már az előbbi, nem a tulajdonképeni 48-as értelemben vett szabadelvűnek mondott — lelépett kormány ezen szóban levő protestáns érdekeket odaérettnek
