Evangélikus Egyház és Iskola 1905.
1905-01-05 / 01. szám
KÉRELEM. Tisztelettel kérjük azokat, akik lapunkat nem akarják tovább járatni, adják ezt tudtunkra levelező lapon ; régi szokás szerint küldeni szoktuk a lapot azoknak is; akik az előfizetési dijat nem küldték be, könnyebbségére a lelkésztársaknak, hogy év közben fizethessenek ; most azonban uj lap indulván meg, értesítést kérünk ; eddig éveken át tartott előzékenységünk után ennyi szívességet méltán kérhetünk ! Szerkesztőség. Belföld. „Ajánlat" cim alatt nyilatkoztam e lap utolsó számában a Hivatalos Közlöny ügyében. Nem tudtam, hogy annak kiadása már elvan határozva. Ajánlatom tehát, melylyel önzetlenül az egyházi közigazgatásnak akartam szolgálatot tenni, tárgytalanná vált. Ámde a lap ügyéhey van egykét szavam. Mikor Trsztyénszkv Ferencz Pozsonyban szerkesztette az Evang. egyház és iskolát, a Luthertársaság évenként 200 írt segélyt adott neki. A lap erkölcsi és anyagi támogatás hiányában megszűnőben volt. Én vállalkoztam a lap átvételére, mert becsületbeli dolognak tartottam, hogy egyházunk ne maradjon lap nélkül. A lapot íél ivvel megnagyobbítottam a régi ár mellett s vállalkozásomat a' Luthertársaság azzal pártolta, hogy nekem — nem adta meg a régi segélyt. Később a Luthertársaság akart kiadni ilyen lapot, de az elnökség nem kapott hozzá szerkesztőt, mert én sem vállalkoztam arra, hogy Budapesten nyomassam a lapot, helyettes szerkesztő ellenőrzése mellett, — meg egyéb okokból. Akkor más alakban merült föl megint a lap ügye: csináljon a Luthertársaság „Hivatalos Közlönyt." .Mindenesetre különös, hogy a Hivatalos Közlöny szükségét nem az elnökségek és a lelkészek érezték, hanem a Luthertársaság, amelynek a közigazgatáshoz semmi köze. Nem is a „hivatalos" Közlöny kiadása volt itt az igazi cél ! Íme most már ezt mindenki világosan látja ! Nagyon sürgős lehet a subventionált, tehát hivatalos befolyás alatt álló lap kiadása, mert a kellő törvényes eljárás mellőzésével sietnek azt kiadni ! Az 1903-i egyetemes gyűlés jegyzőkönyve szerint az indítvány olyan „Egyházi Hivatalos Közlöny" kiadásáról szól, .,mely hivatva volna püspöki körleveleket, ministeri fontosabb rendeleteket, pályázatokat stb. efléle közleményeket az érdekeltek általános tudomására hozni és az által az adminisztratiot egyszerűsíteni." Az ilyen közlöny életbe léptetése igen célszerűnek, sőt szükségesnek találtatott, Az egyetemes közgyűlés ezen indítványt nyilatkozattétel végett leszállítja az egyházkerületekhez. Másféle lapról tehát, mint ilyenről szó sem volt ! A bányakerületen a határozat 1904-ben ez volt : a költségviselés mérve kérdésében ez idő szerint nem nyilatkozhatik a kerület, miután arra semmiféle támpont nincs adva. Mi történik mégis ? Határozat bevárása nélkül egyszerűen kiadják a lapot — a kerületek költségén. Mennyi lesz az a költség, — ahhoz már nem lesz módja hozzá szöuli a kerületeknek, milyen alapból fedezi ezt a nyakára tolt kiadást, az a kerület gondja. No hát ez nem szabályszerű eljárás, hanem önkény. De még ennél is sokkal többet merészelnek a „Luthertársaság" nevében. Kiadnak egy „egyházi és társadalmi hetilapot", amilyennek kiadására semmiféle indítvány és határozat nem történt, kiadják azt a kerületek költségén, avval a címlapon olvasható kitüntetéssel : ,,a négy hazai evang. egyházkerület Hivatalos Közlönye." Hol, mikor határozta el a négy kerület, hogy ez lesz az ő Hivatalos Közlönye, hol, ki választotta meg Kovács Sándort szerkesztőnek, hol és hogyan szabta meg a négy kerület, hogy az egyháztársadalmi kérdésekben mit tüntethessen föl az. egyház hivatalos véleménye gyanánt? Hiszen ez képtelenség, az ilyen eljárás viszszaélés az egyház tekintélyével és nevével ! A mint az ügy most áll, még a „Hivatalos Közlönyt" sem volna szabad megindítani az egyházkerületek költségén, mert a hozzájárulás mérve még nincs rendezve, a lap tartalmának, közlenivalóinak mértéke, szerkesztésének módja még nincs meghatározva. Nem tudják a kerületek : mennyibe kerül a lap kiadása, mennyi tiszteletdijat igényel a szerkesztő, mennyi tiszteletdíjat kapnak a munkatársak. Ez pedig nem lesz csekély összeg, ha csakugyan minden közleményt megfizet a szerkesztő, amint igéri. Erre és ilyenre eddig nem költöttek az egyházkerületek. A magánvállalkozás által fentartott lap közölte a híreket ingyen, űzette a munkatársakat a magáéból, úgy a mint tudta, mert hiszen annyi érdeklődést csak megkívánhat az egyház ügyei iránt az egyházi hivatalnoktól az egyház, hogy egy-egy hir beküldéséért nem kiván még fizetést is az egyháztól. Arra tehát teljesen nem volt az egyetemes egyháztól sem a kerületektől felhatalmazása a Luthertársaságnak, hogy . már most megindítsa a Hivatalos Közlönyt, arra még kevésbbé,