Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-02-02 / 05. szám

Huszonharmadik évfolyam 5. szám. Orosháza, 1905. február 2-án Előfizetés dija-. Egész évre . . 8 kor. Félévre ... 4 ,, Negyedévre . . 2 „ Egy szám ára 20 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. —.— \ Kiadótulajdonos és szerkesztő: Y VERES JÓZSEF. HAJTS BÁLINT Felelős szerkesztő: Hirdetés dija: Egész oldal . . 12 kor. Fél oldal ... 6 ., Negyed oldal . 3 , Ennél kisebb . 2 Önvád. E b. lapik mult évi május 5-én kelt 18. számában egy jeles cikk jelent meg Sass János tollából : ,,önismeret" cira alatt. Ennek veleje, — ha jól értettem — a következő : Immár a betegség diagnotizált ténye, hogy „egyházunk ^üllött viszonyok között tengődik. E betegség oka az általános hitetlenség. E hitetlenségszülte az egyháztalanságot. Az egyháztalanságnak, illetve egyháztól való elkidegedésnek közelebbi oka pedig az a tapasztalás, hogy a hivők lelke nem találván föl az egyházban azt az otthont, mely után eped, nem érzi szükségét az egyháznak. Ez utóbbi tény oka pedig az, hogy az egyház nem képes a hívőknek a vallásos élet malasztja után való vágyait teljese/l kielégíteni, illetve az ő hivatásának tökéletesen megtelelni. Akkor törekszünk tehát mi egyházak önismeretre, lia kutatjuk : mit mulasztott az egyház és mit kell helyrepótolnia, liogy a hivők az egyházat és az iránta való hűséget életszükségletnek tekintsék ? Szerény gondolataimat óhajtom elmondani — melyeket o cikkely olvasása ébresztett bennem — vázlatszerilen, töredékesen. A baj oka mégis és mindenkép a hitetlenség. •„Az egyházi züllött viszonyok ' pedig az okozat. Az Az okot kell tehát megszüntetni, hogy eltűnjék az okozat. De hol van az ok ? Az okot főként a természettudományoknak a lelkeken való uralomra kapásában és a kor elanyagiasodásában stb. szoktuk kerosni. Szóval kívülről és nem belülről ; távol és nem közel. Pedig, lia távolról látunk valami veszedelmet, magunk körül, azon a szűk téren is szét kell tekintenünk, amelyen mi élünk és mozgunk : nincs-e ott is baj, hogy a kétféle, t. i. a közeli és távoli, külső és belső baj öszszetalálkozván, még nagyobb veszedelem ne támadjon. Én e szűk térre kívánok bepillantani, illetve rámutatni. Itthon, magunk körül széttekinteni. Hangsúlyozom, nem az általános, hanem a partikuláris hitetlenséget. Tehát nem a világi és egyházi társadalomnak, mint ilyennek, hanem magának a szorosan vett egyháznak hitetlenségét. Nem a külső, hanem a belső ; nem a látható tényekben mutatkozó, hanem a takargatott, de megérezhető és tapasztalható, — lappangó hitetlenséget. Az önismeret terén egy lépéssel beljt-bb kell hatolnunk. 1 áttolnunk kell önönmagunkat. Hitetlenek maguk — mint ezt az Önismeret iróji is jelzi — „jó nagyrészben'' a hit kincseinek sáfárai. Olyanok vagyunk,, mint az a kereskedő, aki mindenkinek hangosan dicséri és kinálja azt a portékáját, amelyeknek értékét maga sem ismeri, sem nem becsüli, lia neki felkínálnák, világért meg nem venné, még potom áron sem. Rossz kereskedők, hűtelen sáfárok vagyunk a reánk bizott teleotumokkal. S miért ? Mert nem ismerjük Azt sem, aki a talentumokat reánk bízta és örökül hagyta : Jézus Krisztust. Krisztus nem él mibennünk, hanem csak' kívülünk. Nagy távolság, üt van (Luk. 16. 26.) köztünk és a Krisztus személyisége között. Be kdll vallanunk, hogy oly szerencsétlen szegények vagyunk belsőleg, mint ama kolnus Lázár külsőleg. Bármily magasan képzeljük is magunkat hivatalban, raugban. szellemben és jellemben stb. egymás fölött : kivétel nélkül ránk illik az Ur vádja : „Nem tudod, hogy te nyomorult nyavalyás, szegény, vak és mezítelen vagy?" (Jel. 3. 17.) Csakhogy sokan nem érezzük e bajt. S ez még nagyobb baj !.. . Meglehet, hogy vannak olyanok, akik fölemelve szemeiket, látják a hithős Ábrahámot és igy epedez leikök feléje : „Atyám, Abiahám könyörülj rajtam" Ám ez legtöbbször tehetetlen s csaknem hiába való