Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-01-26 / 04. szám

hatjuk tehát, hogy az effajta terjedelmes gyűjteményes vállatban, melybe több és kevesebb talentummal megáldott munkások hordták egybe az anyagot, — csak drágaköveket találunk. A viszonylagos értékűek mellett azonban találunk, elég absolut értékű dolgot is. Az irásm agy alázatok, melyek az első kötetben Andrássy Kálmán, a másodikban pedig egynek kivételével Barakonyi Kristóftól valók, egylől-egyig kielégítők. A rövid, velős fejtegetés bevezeti a hallgatót a magyarázott hely szellemébe, anélkül, hogy kifárasztaná, vagy untatná. Csak az kár, hogy ugy Andrássy, mint Barakonyi kizárólag ó-testaméntomi szöveget magyaráz, előbbi a krónikák -második, illetve Nehemiás könyvéből, utóbbi pedig Jeremiás könyvéből vett részleteket, Nem tehetek róla, de én az uj-testamentomot óriási magasságban látom az ó-testamentom fölött s evégből azt óhajlom. hogy a szónok, vagy bibliamagyarázó i hetoleg abból válassza tárgyát. Akad is ott bőven. Nem tanulságossabbak, nem épitobbek-e pl. Jézus urunknak örökszép hasonlatai, vagy a hegyi beszéd, vagy az apostoli levelek egyes helyei Jeremiás próféta élettörténeténél és koránál? Elvégre is az ó-testamentomi kor, nagyon távol van tőlünk s nagyon kevéssé függ össze a Jézusban megjelent üdvösséggel! Az ifjúsági istentiszteletre szánt beszédek között a II. kötetben különösen kettő érdemel ügyeimet, — az egyik Sáfrány Lajosé, a másik Lie. Rácz Kálmáné. A többi kissé nehéz s az ifjúság felfogását túlhaladó/') Nem is csodálom. Nálunk még csak néhány év óta honosodtak meg az ifjúsági istentiszteletek és csaknem kizárólag középiskoláink körében. Vallástan áraink ezek lartására való készültséget nem hoztak magukkal a theologiából s igy ezt maguknak kell tapasztalat utján elsajáfitaniok. Meg kell fanulniok a gyermek és ifjú nyelvét ; bele kell élniök magukat a gyermek és ifjú lelki világába; el kell lesniök a fiatal hallgatóság értelmi fejlettségét és meg kell ismerniük a gyermeki és ifjúi élet sok titkát, hogy eltalálják a hangot, mely hallgatóik szivébe vezet. Ezt a célt, bár nem közvetlen ül, de mégis közvetve szolgálják azok az ifjaknak szánt beszédek is, melyeket nehézkeseknek és magasaknak találok. A vasárnapi, ünnepi és alkalmi beszédek közt is nagvon sok figyelemre méltó akad. Legjobbaknak, s különösen kiemelendőknek tartom az 1. kötetben Di

1. Márk Eerencnek (Tabitha, kelj lel!), Jánosi Zoltánnak (Krisztus győzelme, A vezér), Szalóczi Pálnak (A föld savai), Czinke Istvánnak (Árvák karácsonya), — a II. kötetben Jánosi Zoltánnak (A te szegénységed gazdagságunk), Futó Zoltánnak (A világ újjászületése), Dr. Márk Ferenc (Isten szent*) A II. kötetben tőlem is van egy ifjus. istentiszteletre szánt beszéd, melynek megbirálására nem én vagyok hivatva ! séges utai), Olajos Pálnak (A templom alapja) beszédeit. Jók még az 1, kötetben dr. Balthazár Dezső (A megkísértés), Jánosi Zoltán (A nagy megújhodás), Erőss Lajos (A múlt a jövő tükre), Kiss Ferencz (Jézus könnyei), S. Szabó József (Kősziklák), Gergely Antal (Az evangyeliom hatalma), K. Tóth Kálmán (Lépésről-lépésre), — a II. kötetben dr. Balthazár Dezső (Jézus gyei mekkoráról, A damaskusi út, Az Írásmagyarázó), Kiss Ferencz #(Mufó világ). Soltész Elemér (Október 6-án) beszédei. A keres\telési, konfirmációi, uroacsorai, esketési és gyászbeszédek között csak néhány van olyan, a mely nem speciális alkalomra készült s igy inkább csak példa gyanánt szolgálnak s nem elmondásra valók. Az imádságok közepeseknek mondhatók. Hogy befejezésül a könyvek külső alakjáról is szóljak: mindkét kötet csinos, tartós vászonkutésben jelent meg s az első vastag, simított papirosra, a második pedig finom merített papirosra van nyomtatva. Ez magyarázza meg azt, hogy míg a 11. kötet 82 oldallal, vagyis 5 ívvel kevesebb, mégis aránytalanul vaskosabb az elsőnél. Nyomása mindkettőnek szép, az első köteté azonban hasonlíthatatlanul tisztább — kiállítás tekintetében az I. kötet határozottan kedvezőbb benyomást tesz rám, mint a bizonyára jóval többe kerülő 11-ik's azt ajánlanám a kiadónak, hogy a következő köteteknél térjen vissza az I. kötet papirosához. Tartalmilag s terjedelmileg többet, külsőleg csinosabb kötetet adhat. Végül még csak a szerkesztő figyelmét akarom felhívni egy kis apróságra. Ö felszentelt lelkésznek irja magát. Dogmatikailag nem helyes kifejezés. Használják ugyan lépten-nyomon, de nézetem szerint igen rosszul. Nálunk nincs papszentelés, harangszentélés, templomszentelés, hanem avatás. Legyünk mi csak felavatott lelkészek ! Nyíregyháza, 1905. január 16. Adorján Ferencz. Protsstás egyházi és iskolai lap. „Olvasva azonban a népoktatási új törvényjavaslatnak a tanítói fizetések rendezésére vonatkozó pontjait, megint csak csodálkozva kérdem : hát még a huszadik században sem jutnak oda a magyar, különösén pedig a községi és felekezeti tanítók, hogy tisztességes megélhetésük biztosittassék ? Mert milyen biztosíték az, melyet a 33 és 34-ik §-ok a községek és hitfelekezetek által fen tartott elemi népiskoláknál alkalmazott rendes tanítók évi fizetése legalább 800 koronában állapítandó meg," „A vallás- és közoktatásügyi miniszter a törvényhozás által évről-évre engedélyezet összeg keretén belül a következő §-okban meghatározott feltételek és következmények mellett a tanítói fizetéseknek a törvényszerű minimumon felül 1000 koronáig való kiegészítésére is segélyt nyújthat, ha az ille-