Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-01-19 / 03. szám

hagyja fenn a segély megosztását és hováforditását. Nagy méltóságod azon kijelentéseire azonban, bog}

7 a magas kormány első sorban az egyháztagjainkon nyugvó, elviselhetetlenül súlyos adóteher megszüntetését óhajtja keresztülvinni és e célból a törvényhozás elé külön törvényjavaslatot kiván előterjeszteni, az emlékiratban foglalt egyéb szükségleteinkről azonban ugy kiván gondoskodni, hog}

r az állam pénzügyi helyzete által vont korlátok között évről-évre. emelné az egyházak dotatiojaképen a költségvetésbe beillesztett tételeket, következő alázatos észrevételeinket van szerencsénk előterjeszteni. Az 1848: XX. t.-c. 3-ik §-a elrendelte, hogy minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költségek által fedeztessenek és az elvnek részletes alkalmazásával a ministerium az illető hitfelekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatot terjeszszen elő. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezën törvény szószerinti értelmében végre nem hajtható, mert az a protestáns egyházak autonómiáját, esetleg más eg}

Tházak érdekeit érzékenyen sértené. Mi sem az egyiket, sem a másikat nem akarjuk. A mi azonban az 184iS : XX. t.-c. 2. és 3. §§-aiban alaptörvény erejével bíró kötelem gyanánt kifejezve van, az abban culminai, hngy azok a valláserkölcsi és közoktatási célok, a melyek terheit a bevett vallásfelekezetek hordozzák, lényegükben állami terhek s hogy azok teljes fedezésére tehát az állam kötelezve van. Ezen állami alaptörvény erejével bíró obligatio már több mint félszázad előtt lejárt, nem tekinthető tehát részünkről szerénytelenségnek, lia a benne elvállalt kötelezettség beváltását immár komolyan sürgetjük: Annál kevésbé tekinthető szerénytwcinnek ezen sürgető kérésünk, mert hiszen mi századok óta az államot is érdeklő ezen terheket magunk viseltük és mert mi az obligatiónak nem is teljes beváltását, hanem csakis terheink részbeni elvállalását kérjük az államtól. Nagyméltóságod az emlékiratunkban felsorolt egyházi szükségletek között legégetőbbnek tartja az adózási viszonyokban rejlő nagy anomáliák megszüntetését és ezért ez irányban kiván első sorban törvényjavaslatot előtesjeszteni. Mi teljes elismeréssel és hálás köszönettel vagyunk Nagy m éltóságodnak ezen nagy humanitásra valló szándékáért, de tekintve az egész feladat nagyságát és érezve azt, hogy az eljárás célszerű és tapintatos mikéntjétől függ az egész kérdés helyes megoldása, nem mulaszthatjuk el aggodalmunkat kifejezni a fölött, hogy a kérdés megoldásának ily elaprózása és különösen a segélyezésnek külön törvény hozatala nélkül az évi budgetbe való átterelése ügyünknek nagy kárára fog lenni és semmiképen sem lesz beváltása azon kötelező obligatiónak, a mel}

Tet az 1848 : XX. törvénycikkben a törvényhozás magára vállalt. Nem a kormány akaratán mult, mert a doit g természetében fekszik, hogy eddig nem sik rült és előreláthatólag ezentúl, sem fog sikerülni a budgetbe felvett dotációt csak megközelitőleg is akkép fokozni, hogy csak a legkisebb reményünk is lehetne, hogy ezen dotáció emberileg belátható időben arra a fokra emelkednék, a mel}

T az emlékiratokban kimutatott és kétségbe nem vonható szükségletek fedezését csak némileg is megközelítené. Meg vagyunk tehát győződve arról, hogy a részünkre alaptörvény által biztositott segélyezés a budget keretében évről-évre felveendő dotáció rendszerén teljes hajótörést fog szenvedni. A ministerium ugyanis az évi budgetbe csak ol}'an nagyobb kiadásokat köteles beállitani, a melyek törvényen alapulnak és ezért nem válható, hogy azok a kiadások, a melyeket emlékiratunkban felsoroltunk külön törvénybeni megállapitás hiányában az évi budgetbe fel lesznek vehetők. A mi az állam pénzügyi hel}

Tzctét illeti, készséggel elismerjük, hogy vannak az államnak létfentartási szükségletei, mely

Tek első sorban feltétlenül kielégitpndők. De nem ismerhetjük el, hogy az a segél}

7, a melyet az állam az 1848 : XX. t.-c. 3. §-a alapján adni