Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-01-12 / 02. szám

mába jönnek. De hogy általánosabb részvéttel legyen minden osztálya a társadalomnak az istentisztelet iránt: igen-igen fontos követelménykép állitom fel: lituigiánk egységessé és szebbé tételét, ami által isten tiszteletünk vonzóbbá lesz. Félre ismeri a kor szellemét és kivánalmait, aki a régiből engedni nem akar; az a lelkész, ki a rideg egyszerűség mellett tör lándzsát, elhidegiti hiveit. Luther, Calvin idejében más szellők lengedeztek. Ha Luther egy félszerben prédikált — hallgatósága el nem fért, — ha most mint legjobb szónok — lelkész, de nem mint reformátor egy magyarországi nagy városi ev. templomban prédikálna, oly egyszerű liturgia keretében, disztelen oltár mellől —• nem rajongnának ugy utána. Hisz vannak kitűnő protestáns szónokaink és nincs annyi templomlátogatójuk, mint egy közönséges katliolikus káplánnak miséjén. Az egyszerűség ma nem vonz. Hogy magára egy lutheránus hivőre mindegy volna vájjon a lelkész egyszer megy-e az oltár elé vagy kétszer, liturgiát énekel-e ott vagy sem, ugy megy-e a lelkész az oltár elé, mint a cipész nemtörődömséggel kaptájához vagy méltósággal és komolyan — az nem áll. Tetszik a mi hiveinknek is egy kis Ízléssel párosult, a kedélyre ható külső. Tetszik nekik szép präludium, Ízléses oltár, karácsony előesti ünnepély, nagypéntek délutáni harangzugás, énekes liturgia. Csak egyszer lássák — megtetszik nekik és kérik, hogy náluk is igy legyen. A kedélyre is kell hatni, ezzel vonzák őket. Avagy mely lelkész nem tapasztalta, hogy szivre ható, megkönnyeztető beszédével több sikert aratott, mint a legszebben kidolgozott — de száraz dogmatikus beszédével, vagy olyanual, amelyben mindenfelé kalandoz, csak az evangyeliomban nem ? Mint mindenben, úgy főkép e téren tartandó be az arany -középút. Szélsőségekig menni akár az egyik, akár a másik irányban kárhozatos. A külsőre fektetni a fősúlyt ép oly szerencsétlen gondolat, mint mindenben a rideg egyszerűség keresése. De a hazai prot. istentiszteletek túlságig egyszerűek. Szinte azt a benyomást gyakorolják, hogy közönyösségből ilyen puszták, sivárak. Erős a meggyőződésem, hogy a mi protestáns istentiszteleteink buzgóbb látogatását tapasztalandjuk minden osztály részéről, ha az örök ev. igazságot és csak is azt, szép ruhában, Ízléses formák között közöljük, ahogy a kor és jelen viszonyok izlése azt megkívánja. fr. Egyházi és iskolai hitélet. (A kormány jelentése 1903-ról.) (folyt.) A németek és tótok tehát jóval kisebb számmal fordulnak elő a kilépettek sorában, mint az ország népességében. A magyarok majdnem ugyanolyan erősen vannak képviselve a kilépettek sorában, mint az összes népességben, a mi az evangelikus református hitfelekezethez tartozóknál tapasztalt nagyszámú kilépésnek a következménye. Az oláhok és szerbek sokkal sűrűbben fordulnak elő a kilépettek között, mint az összes népességben, A kilépések okait feltüntető adatok szerint a kilépés okául legg}

Takrabban a baptista szektához való tartozás vagy áttérés szerepelt, amely 807 esetben (ebből 104 esetben az egyházi adó terhes voltával karöltve) szolgált a kilépés indító okául. A nazarénus szektához való tartozás vagy áttérés ezúttal sokkal ritkább volt a kilépés oka, mint ezelőtt: most mindössze 299 kilépést idézett elő. Az egyházi adók terhes volta önmagában 11-1> a baptista szektába való tartozással vagy áttéréssel párosulva 104 esetben szerepelt a kilépés oka gyanánt és igy összesen 248 egyént késztetett felekezetének elhagyására. Legtöbbször az evangelikus református felekezet hívei között szolgált a kilépés inditó okául : e felekezet hivei közül 85-en léptek ki az egyházi adók terhes volta miatt, a gör. keleti egyházból 79-en, a rórn. kath. egyházból 58an. A lelkészszel való viszálykodás 7 kilépést okozott, a többi esetben eg yéb vagy ki nem deríthető okok idézték elő a kilépést. A kilépések rúgóinak az imént véghezvitt s a kilépések erkölcsi hatásának mérlegelése szempontjából feltétlenül szükséges feltárása tehát végeredményében csak megnyugtató hatással lehet. A kilépéseknek cse-