Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-03-30 / 13. szám

a hivatalos lapnál. Bizonyos vagyok arról is, hogy ha nem Zsilinszky Mihály irta volna ellenem ama bizonyos cikket, melyben hemzseg a sértő, fitymáló, leckéztető kifejezés : ki sem adta volna Kovács Sándor, mert az „olyan hangot az evang. papnak egyénisége s egyházi lapnak természete merőben kizárja." Bizonyos vagyok arról is, hogy ha nem Zsilinszky Mihályt, aki lapját alapitotta ,,az eklézsia költségén", kellene védenie, akkor az én érveim és adataim iránt elfogulatlanabb maradt volna. Vagy pedig Zsilinszky Mihály tudta nélkül avatkozik a vitába Kovács Sándor ? Mindenesetre elismerést váró szolgálatkészség, de bizony el is várják az ilyent a hivatalos lap szerkesztőjétől. Azonban a fogadatlan prókátor szerepe hálátlan szerep ; legtöbbször csúnya szerep is. Nem gondolnám, hogy jó szolgálatot tenne az ügynek Kovács Sándor ezzel a beavatkozással ; de hát elfogadom a helyzetet és válaszolok neki is. Válaszolok ,,rideg igazságszeretetből". Azt igéri cikkében, hogy ,,száraz hangon, rideg egyszerűséggel fogja az én tévedéseimet felsorolni s helyébe a tiszta valóságot írni." Helyes, —de vallja meg: igy irt-e Zsilinszky Mihály én nekem és én rólam ? „Zsebfájdalom, magas kegy, illetlen doiog, sivár lelkű, lelkiismeretlenül csak kritizál, közönség félrevezetése, önérdekből, nevetséges állítás, zilált lelkiismeret, minden szava gyanúsítás, rágalom, marakodási ösztön, csúf mesterségre adta magát" stb. nem méltán jogosítottak e föl engem arra, hogy védjem magamat az ilyen modor ellen, mely nem „müveit irodalmi hang"' Az én első cikkem egészen a hivatalos közlöny ügyével foglalkozott, Zsilinszky Mihály' azonban már az én személyemet, tevékenységemet gyanúsította, ócsárolta, gúnyolta. Elismerem, hogy Kovács Sándor modora, hangja mostani nyilatkozatában nagyobb mértékben „müveit irodalmi hang", mint volt Zsilinszky kirohanása ; de bebizonyítom, hogy nem sikerült neki az én „tévedéseim helyébe a tiszta valóságot irnia." Készséggel elismerem a jogát arra, hogy ,,az én közéleti szereplésemet szabad kritika tárgyává tegye'', de ugyanazon joggal szabad nekem is szabad kritika tárgyává tennem Zsilinszky Mihály vagy Kovács Sándor közéleti szereplését ; köszönettel veszem, lia akármelyikük vagy bárki más is „rideg, szenvedélytelen igazságszeretettel megbírálja és kiigazítja tévedéseimet", mert az használ a közügynek, de ne tessék felháborodni, ha ugyanazt teszem én is ő velők ! Ez is használ a közügynek ! Quod uni justum, alteri aequum ! De már most kérdem : mi jogon gyanúsított engem Kovács Sándor avval, hogy én gyártottam azt a levelet, ami az Orállóra nézve megjelent lapomban, holott megírtam, hogy egy olvasónktól kaptuk?! A kéziratot két megbízottjának bármikor megmutatom, ha megígérik, hogy nevét el nem árulják, mert nem akarom kitenni annak, hogy Zsilinszky Mihály „kijózanitó orvosságról gondoskodjék neki is." Megírtam azt Kovácsnak is, hogy olvasónktól kaptuk a levelet, ő még sem tette jóvá „tévedését". Igazságszeretet ez ? Van joga az én irásos kijelentésemben kételkedni ? „Tévedésem helyébe tiszta valóságot tesz igy ?" Szabad, illik igy vitatkozni? Becsületes eszköz ez ? Azt is irta, hogy lapunk az Orállóból ollózgat stb. Megkértem levélben, irja meg, mit ollóztunk a lapjából ? Erre hallgat. Igazságszeretet ez ?,,Kiigazítása ez a tévedésnek ?" Vagy arra feljogositva érzi magát, hogy az én tévedéseimet kiigazitsa, de arra nem érzi magát kötelezve, hogy a maga tévedéseit is kiigazítsa ? Ha rám nézve „nem engedi lelkiismerete, hogy tétlenül nézze az evang. közönségnek megtévesztését", ugyanaz a lelkiismerete megengedi neki, hogy ő -maga megtéves^sçe az evang. közönséget én reám nézve? Igazságszeretet ez ? Ezt mondja Kovács Sándor ellenem : ,,elvhüség-e vállalkozni oly lapnak kiadására, a mit évek óta meggyőződésből elleneztem ? Elvhüség-e jó remény fejében leszerelni, a remény meghiúsulta után pedig sebzett félként engesztelhetetlen harcra kelni ?" Ezt sem a rideg, szenvedélytelen igazságszeretet mondja nála ! Én igenis évek óta vallom, hogy egyházi társadalmi lapot „hivatalos" jelleggel nem le-