Evangélikus Egyház és Iskola 1905.
1905-03-30 / 13. szám
viszonyokat, az állam e szívességet nem igen lesz hajlandó az egyházaknak megtenni, azért nem marad más, minthogy a lelkészek magok végezzék azt s a városokban, egy anyakönyvi kerületben nagyobb nehézség nélkül mégis tehetik azt. A másik megjegyzésem a fenti utasításra, mely lényegében azonos a nálunk már 1896-ban kiadott ily nemű utasítással — az, hogy a beszerzett és felterjesztett ezen fontos adatok ne képezzék csak élettelen, holt, hasznavehetetlen töltelékét a különféle jegyzőkönyveknek, hanem szakszerűen dolgoztassanak fel s akár a kerületi vagy egyetemes jegyzőkönyvek mellékleteként vagy külön füzetben bocsátassanak évenként az egész országos egyházra kiterjedő adatok az egyes gyülekezetek rendelkezésére, hogy lássa első sorban minden gyülekezet ily közhitelű adatokból a maga közállapotait, de lássák mások is, főleg az illetékes tényezők, hogy hol mih Ten baj van, tudjanak aztán annak elenyésztetéséről kellőleg gondoskodni is. — Csakis igy lesz haszna az egyházpolitikai törvények hatásáról szóló jelentéseknek, csak igy fogunk tudni kellőleg az egyházunkat mélyen s gyökereiben támadó baj ellen védekezni. Mert tényleg el nem tagadható, nem kicsinyihető és el nem szépíthető belső baj emészti egyházunkat, melyen segíteni kell. Gam proximus arclet! Mi az oka e bajnak, vájjon kizárólag csak az uj egyházpolitikai törvényekben keresendő-e az ok, vagy valami más is előidézi azt? Érdekes is, szükséges is e kérdés felett gondolkozni. Nézetem szerint, melyet más helyen sokszor részletesen is kifejtettem, valami belső nagy oknak kell lenni, • mely miatt régi dicsőségű evangelikus egyházunk a jelenben nemcsak nem tud hódítani, de állandóan vészit. Azért e cikkel kapcsolatban csak ismétlem azt, a mit nem régen más helyen e tárgyban írtam : Nem volna-e ideje annak, hogy a duló és pusztító nyelvi kérdést^ levegyük egyházunkban a napirendről s testvéri hitben és szeretetben összeolvadva közös egyetértéssel munkálkodjunk a hazai evangelikus Sión felvirágoztatásán ? ! Nem volna-e itt az ideje a drága, költséges, időt rabló, hitet, életet és munkakedvet zsibbasztó és emésztő egyházi közigazgatást a lángoló hit és gyámolító szeretet szellemével felcserélni?! Nem volna-e itt az ideje, a szüntelen változó politikai viszon}'Okhoz való alkalmazkodás helyett, az egyház hitéletének iiterejére tenni a kormányzó kezet, 5 e világhoz való alkalmazkodás helyett\ irányt szabnie világnak?! Nem volna-e itt az ideje, megérteni a költő szavát, hogy egyházunk, mihez fog óriás keze, végére hajtson minden kezdetet, hogy a mit ember ész és kéz kivívhat, ne várja mástól, mint szerencse dijat?! Igaz-e az, vagy nem, ám ítéljék meg azt a nálamnál hivatottabbak. * U. i. Mikor c cikket megírtam, vettem a mult évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvét s abban a 90 pont alatti határozatban olvasom, hogy az egyházpolitikai törvények hatásától a püspökök illetőleg a kerületek ez ügyben beterjesztett jelentéseit a közgyűlés tudomásul veszi, egyúttal pedigkimondja, hogy ily irányú általános jelentéseket a püspöküktől többé nem kiván, hanem felhívja őket, hogy jövőben csakis intézkedést igénylő, nagyobb fontosságú és közérdekű mozzanatokról, avagy sérelmekről tegyenek minden egyes esetben jelentést. Noha az egyetemes gyűlésnek ezen komoly, fontos, égető és közérdekű ügyben nincs más határozata, ha az egyetemes gyűlésnek ahhoz, hogy egyházunk hosszú idők óta állandóan évente körül-belül ezer tagot veszít, nincs más szava, mint a mit a fenti határozatban kimondott, ugy azt hiszem eléggé indokolt azon kijelentésem, ha azt mondom, hogy nekem sincs ahhoz több szavam és semmi közöm s tárgytalan az, a mit ez ügyben a fenti cikkben irtam ós javasoltam. Ha az egyetemes gyűlést a veszteség nem érdekli. Csak ne felejtsük el azt, hogy a ránk bízottakról, sáfárkodásunkról egykor számot is fog kelleni adni! Homola István. ev. lelkész. Rideg igazság. Az Evang. Őrálló, szerkesztője átveszi a szót Zsilinszky Mihályival folyó vitánkban, egy hosszú szerkesztői nyilatkozatban. Zsilinszky Mihály megbízásából, vagy helyeslésével ? Akkor csak megerősíti azt a feltevést, hogy részrehajló befolyás érvényesül