Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-03-23 / 12. szám

lejött korteskedni !-Az evang. lelkészek tanuló fiait segél}

Tező egyesület megalakításában, vezetésében mint elnöknek megvan az „csendes és hasznos munkám" Az evang. lelkészek egyetemes értekezletének is elnöke vagyok ; ezt is tudja Zsilinszky Mihály^ hiszen egyszer ellátogatott oda s themákkal elárasztett bennünket, mintha mi abban is rá volnánk szorulva tanácsára. Az országgyűlésen az egyház és iskolai ügyek tárgyalásában, az utóbbi időkben az 1848-ki XX. t.-c. üg}

Tében fejtettem ki tevékenységet, amire annyival nag}

7obb szükség volt, mert p. o. Zsilinszky Mihály, aki 1893-ban ezt meginditványozta, cserben hagyta az ügyet pártérdekből. Helyi és egyházi lapokba Írogattam, felolvasásokat tartottam, rendeztem, megirtam Orosháza történetét egy jókora kötetben, 1896. óta eg}

Tházi lapot szerkesztek, 1896. óta esperesi hivatalt töltök be, egyházi beszédeimből kiadtam két kötetet, kiadtam alkalmi ünnepélyekről füzeteket ; bizvást mondhatom, hogy nincs az országban pap, aki több munkával, gonddal, és többféle módon szolgálná egyházát mint én, — mihaszna?! Zsilinszky Mihály szerint én „csak lelkiismeretlenül kritizálni tudok, és rest vagyok a hasznos és csendes alkotásra." Hja nem gyűjtöttem előfizetőket az Evang. Családi Lap-ra : ezért nem állhatok „magasztos papi hivatásom magaslatán !" Csak arra vagyok jó, hogy Zsilinszky Mihály a nyilvánosság előtt végig húzzon rajtam, mint ,,szomorú példán" a Hivatalos Közlönyben, melyet Zsilinszky Mihály alapitott „az ekklézsia költségén." Mil}

Ten nag}<szerü papságunk van nekünk, ha közöttük én a magam munkásságával „csak szomorú példa" vagyok; milyen nagyszerű felügyelőink vannak nekünk áldozatkészségben, irodalmi pártolásban, jó példaadásban, ha ilyen magasról nézhetnek le a papokra ! Hiába szereztem tanári és papi oklevelet, hiába töltöttem egész életemet közügyek szolgálatában, hiába nyertem meg egyházam és kerületem bizalmát, hiába kaptam elismerő határozatokat testületektől, megtisztelő megbízásokat : nem nyertem meg Zsilinszky Mihály ,,magas kegyét", mert nem tudok hallgatni, ha igazságtalanságot tapasztalok, és tömjénezni, ha magas kegyet kellene megn}

7ernem ez által. Csak dolgozni tudok. Ez pedig „szomorú példa!" Pedig nem bánná meg az egyház, ha az ilyen példát sokan követnék ! Én nem bántam meg, hogy ilyen példát adtam ; ámbár sajnálom, hogy Zsilinszky Mihálytól biztató elismerés helyett csak méltatlan megrovást kaptam. Nem érdemeltem. O is adott egy szomorú példát ; azt, hogyan „gázol végig" az olyan papon, akivel nem lehet „rendelkezni". Az ilyen urak csak azt tudják, hogy a pap szolga ; de azt nem szeretik tudni, hogy szolga ám, de nem a felügyelő urak, hanem az isten szolgája ! Az ilyen urak csak azt hán3

7torgatják, hogy a pap legyen szelíd és alázatos, de azt nem akarják tudni, hogy nekik hivatalos kötelességük a lelkész védelmezése, nem pedig méltatlan meghurcolása. Veres József. új tájkép. Az életnek változatai sem tekinthetők másnak, mint tájképeknek. Áll ez különösen a közéletnek változatairól, melyek sokkal nagyobb mérvű új viszonyokat teremtenek s minket szokatlan hslyzettel meglepnek, melyben csak nagy nehezen igazodhatunk el. Igaz, hogy a közéletnek tájképei nem oly gyorsan és váratlanul merülnek fel szemeink előtt, mint valamely regényes vidék, vonzó vagy csalódó részei. A közélet nehezen tud megválni azon szokásoktól, melyek évtizedek, talán évszázadokon át irányították viszonyait. Ámde mégis, ha lassan is, előre vezeti az emberiséget régi viszonyból új viszonyba és hajtó ereje egy ellenmondás, egy régi függéstől kiszabadulni és egy új hatalom előtt meghajolni. Ötvenhét év előtt kezdtünk ezen útra készülni és 37 év óta haladunk rajta. Ötvenhét év előtt az élet után vágyódó jogállam villámfénye czikázott végig hazánk^égboltozatán, de az életet fejlesztő napnak sugarai jó ideig elmaradtak. Csak harminchét év előtt kezdték keresni és faragni azon építő köveket, melyekből a még moót is épülőfélben levő modern jogállamot nálunk fel- és kiépiteni törekedtek. Azon időben Magyarország még csak. ország volt s távol állott a modern jogállam berendezésétől. A világi ügyekre nézve nem létezett egyöntetű kormányzás. Azokat a megyei hatóságok, majd udvari rendeletek és parancsok és ismét a megyék intézték el. Nehéz és bonyodalmas peres kérdésekben a Curia szava döntött. Az egyházi élet terén a róm. kath. egyház hatalma ragyogott káp-