Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Mayer Pál. Nehány szó a belmissiói kérdéshez

készre a cura pastoralis vár. Ezt a hiányt — hála Isten — felismerték végre mindenütt. Készülnek is tenni ellene valmit. Félek azonban, hogy nem jutunk ezzel sem dűlőre. Hisz ezt a tanúság szerint, — nem akarják kötelezőnek venni. Erveinek mindenféle képen ellene : „nem illik egy lelkészt éretlen gyermekként az orránál fogva vezetni," „nem lehet §§-okkal építeni az Ur egyházát," nem lehet gúzsba kötni a lelkészt, holmi utasításokkal" stb. Istenem, Istenem, milv nemes védelem. De a Krisztus egyházának elzüllését meg lehet engedni. Az evangeliom szellemével összeegyezik ugye, a közbotrány-keltés, a mit egyes lelkész okoz a szent gyülekezetben ? de a papot nem lehet — utasítani hűségre, becsületes munkásságra, egy lelkészhez illő magatartásra , Az pipázhat naphosszat, vagy politizálhat, vagy tarokkozhatik .... a hivek legelhetnek, kipányvázva a kies mező« kön .... vasárnap majd elolvassa nekik a sorrend szerint megírva található beszédet. Ezzel eleget tesz szokásos kötelességeinek. Es ekkor még is akadnak, a kik az ilyenek kedveért, a szabadságot védve — szabadosságot honosítanak meg. Pedig kár, nagy kár. Az §§-ba szedett utasitás, tőrvény — csak hadd jöjjön. Papok írják, csinálják — tehát önmagukat is lekötik ha békó lesz. A törvény csak azokra nézve gúzs, és békó, a kik eddig ellene cselekedtek s ezentúl is ellene akarna tenni. A kik pedig becsülettel, hivatásukhoz hiven működnek, azok betöltötték már e törvényt, mert megtettek kötelességüket. A törvény csak ennyit kívánna ; tehát a kikben megvan a kötelességtudat, azokban már eleve ott van a törvény is. Hisz a törvény subjektive nem más mint kötelességtudat. Ha tehát én bennem, meg a többiben megvan a kötelesség tudata, akkor az alkotandó törvény reám nézve nem lehet sértő, hisz én úgyis megtettem s megteszem amit ái kíván. A kiben pedig nincsen meg a kötelesség tudata, a ki nem úgy él, tesz, alkot, amint azt tőlünk az egyház érdeke kívánja, — no az ilyent meg kár védelmezni. Az ilyent csak hadd tanítsa meg a törvény a kötelesség teljesítésére. Hadd jöjjön az a „lelki pásztori teendőkre vonatkozó utasitás/

4 a cura pastoralis mint kötelező szabály ! De ezzel még nem tett eleget a közeg}

7ház a baj szanálására. Nem elég az, ha megmondja : mit kell tenni az igazi prot. lelkésznek, tiszte igazságának betöltésében, hanem megkívánja tőle az ő saját jól felfogott érdeke azt is, hogy azokat, a kik ez ellen vétenek — kellő szigorral feuyitsa meg. Vau a mi egyházunknak jó törvénye. No de mit ér el vele — mikor csak papiroson vau meg s a legtöbbször csak úgy harmadába — negyedibe hajtják végre. Több erélyt egyházi törvényeink végrehajtásásuan ! Ne legyünk itt is kicsinyes, személyi érdekekre tekintők. Ne engedjük büntetlen futni a törvénysértőt, ha pap, ha tanitó, ha más is az. Mert erre is tudnék példát, de sokat felhozni. Pedig ez . a lanyhaság ál-szeretet, mel}

T a törvényszegőket sajnálja büntetni — mondhatom igen átkos szerepet visz, mert igy lassan-lassan az a nézet kap lábra az egyháztagok között, hogy az egyház vagy nem meii, vagy nem képes törvényeit végrehajtani. Ezért aztán ő is szabadon, teljes tiszteletlenséggel gázol keresztül-kasul rajta. Ezen is segíteni kell. Ez is egyik olyan baj, a mely orvoslásra vár. És pedig sürgős orvoslásra, mert a baj nagy, s a közegyház tekintélyét veszélyezteti. Ezeket óhajtottam Mohácsy Lajos lelkésztársunk cikkének iniciativájára, vele való eg}

Tüttérzésem jeléül elmondani. Alföldi. Néhány szó a belmissió kérdéséhez. Midőn a belmissió kérdését hazánkban is felvetették s komoly férfiak a mozgalom élére állottak, hogy évtizedek mulasztását pótolják : kétkedéssel párosult reménységgel kisértük a mozgalom fazisait, kik a belmissiói tevékenységben kezdettől hitünk élő voltának bizon}

Tságát látjuk. Örültünk, hogy végre valahára mi is felébredünk a passiv resistentia álmából s hozzá fogunk mi is