Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - V. Könyvek, folyóiratok stb. ismertetése - Horváth József dr. Bölcsészettörténet

Irodalom. Horváth József Bölcsészettörténet I. köt 1 Rész. Pápa 1904. Ára 4 korona. Az utolsó évek irodalma alaposan rácáfolt árra az általános nézetre, hogy magyar bölczészeli irodalomunk nem volna s ha van az sem eredeti, nem önálló kutatás. Nem említve a monografistikus irodalmat, már a bölcsészettörténet mint összefoglaló és átnézeti munkásság az utolsó időben két számottevő munkát produkált, úgymint: Pékár és Horváth bölcsészettörténetét. De míg Pékár inkább az általános műveltség keretén belől fejti ki csak a bölcsészeti eszmék fejlődését, addig Horváth a szoros értelemben vett bölcsészet történetet akarja nyújtani. Eddig azonban csak az első kötet első része jelent meg s tárgya szerint a Sokrates filozófiáján megindult kisebb rendű iskolák ismertetéséig jutott, A mű bevezetése a bölcsészet feladatairól, a bölcsészet és a többi tudományok viszonyairól meg felosztásáról szól. A bölcsészetet elméleti és practikus részekre osztja, az elsőben három csoportot vévén fel úgymint methodologiát, plaenomonologiát és methaphysikát, a másikban csak egyet az ethikát. A jövő bölcsészetének irányítását és fellendülését a Comte—Spencer-féle természet bölcseletétől (Natural-Phylosophie) várja s ez adja meg Horváth történetének irányzó elvét is. A most megjelent rész a görög filosofiának első és alapvető fázisát tárgyalja még pedig a történeti kialakulás természetszerinti felosztásában : Thalestől—Demokritosig s a soűstáktól a magarai iskoláig. Deinokritos képezi ugyanis tányleg a természet-filozofia határkövét, ő nála e bölcselet azokig a határokig jutott, a hová az akkori kor speciálisabb természettudománya jutni engedhette s mivel a bölcsészet ez irányban mindent kiaknázott természetszerűleg új útra kellett áttérnie s ez az önismeret utja, a melyen a zofisták ugyan ferde, Sokrates ellenben helyes irányban halad, — Horváth a bölcsészet iránti finom érzékkel ezt a természetszerű fejlődést helyesen fogta fél s következetesen és világosan érvényesítette. Az egyes rendszerek ismertetése kerekded és szabatos, méltatásuk mint pl. Pythagorasnál (87 oldal) jellemző és megfelelő. Érdekes a mi korunk eszméinek gyökerére való utalás s az a dicséretes törekvés, hogy a mai műveltség csiráit már a görögöknél tüntette fel, a mint ezt Empedoklesnéi részletesen bizonyítja (132. és köv. oldal.) Természetes dolog, hogy egyes rendszereknél hol hoszszasabban hol rövidebben időzött, a szerint a mint ezek bölcsészeti meggyőződésének vagy egyéni ízlésének megfelelnek ; igy Heracleitosnak az ókor — a methodologia szempontjából — eme genialis gondolkozójának nem jut annyi méltatás, mint pl. Demokritosnak, a mi azonban legkevésbé sem legyen hibául felróva csak tárgyalási menetének megvilágítására, A zofisták, bár azok szerinte a bölcsészet „értelmetlen nyegléi" szintén jellemző és kimerítő méltatásban részesülnek s Sokrates meg iskolái, különösen maga Sokrates valóságos szeretettel és rajongással van rajzolva, de mindenütt a tárgyhoz, méltó komolysággal és tudományossággal. Összegezve a benyomást Horváth bölcsészet" története valóságos nyereség a mi irodalmunkban, úgy az akadémiai használatban mint az önálló tanulmányozásnál igen használható. Könnyű, világos olvasmány, a mely e nehéz tárgyat az olvasóval okvetlenül meg fogva kedveltetni. Előadása szabatos, nyelvezete gördülékeny s végül a könyv kiálitása csinos. Sárospataki Lapok. Hogy a magyar felekezeti jogegyenlőség korántsem befejezett tény, sőt a legnagyobb kezdetlegesség, hogy a papirosról eltüntetett regnum Marianum a valóságban a legszembeszökőbben érvényesül s igy az ultramontánok harcba szállásának gyakorlati szempontból csak az az e^y célja lehet, — a minthogy nincs is más! — hogy a mi megvan, az a törvényben és a papiroson is ott legyen : azt a magyar ágostai hitvallású evangélikus és evangyéliom szerint reformáltak úgynevezett közös protestáns bizottságának a „Véleménye'', a melyet az ev. ref. konvent elfogadott s a magyar kormányhoz felteijeszteni határozott: a legrendszeresebb, a legkérlelhetetlenebb módon adja tudtára a magyar közéletnek, a melynek, ha van jogérzéke, lia van igazságszeretete s lia van méltányosság a lelkében: a megbotránkozás szavait kellene hallatnia, mert az a bűnlajstrom szégyenbélyeget éget mindnyájunk arcába! — Mindig azt hajtogatták a Tiszák és embereik, hogy nem kell felfúni semmiféle sérelmet: hogy kihívással ne vádoltassunk!.... Lám: most a konvent ugyanazt teszi, a mit mi aprodonként végeztünk most ebben, majd abban a kerületben ; most ebben, majd abban a lapban. És vájjon gondolják e a konvent eddig minden sérelmet tagadó tagjai azt, hogy ez a bűnlajctrom megindítja a kormány szivét, a magyar állam lelkét, az ultramontánok kebelét? Eddig nem gondolták, nem hitték azért is utasítottak el minden panaszt, minden felszólalást! . . . Deli derék dolog volna, ha most már egyszerre megváltoznék a világ s gróf Tisza a miniszter megkezdené a bűnlajstrom megszüntetésének munkáját, a melyet a protestáns bizottsági s konventi tag követel, ßeh derék dolog volna, lia Hegedűs Sándor a képviselőházban, Báró Prónay Dezső, Laszkáry Gyula és Antal Gábor a főrendiházban is követelnék azokat, a miket a Véleményben olyan szokatlanul erélyesen követelnek. — Ám azt elismerem és elismeréssel jegyzeni föl, hogy a bűnlajstrom összeállításával a közös protestáns bizottság szokatlan és épen azért meglepő dolgot hajtott végre. Ha a