Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Bierbrunner Gusztáv. Karácsonyi óhaj

mintha ezen veszély ismét komolyabban fenyegetné evang. egyházunkat. Negyvenegy évig szolgálom az Urat gyarló tehetségemmel és várva vártam, vájjon megélem e azt a napot, melyen hazai ág. hitv. ev. egyházunk egy egyértelmű, krisztusi szeretet által összekötött családot fog képezni ? Megkezdtem hivatalom pályáját akkor, midőn a Pátens rózsaláncai heryadásnak indultak és az önkormányzás hajnalhasadása megjelent egyházunk boltozatán. Tolt akkor hitbuzgó élet! Ma is szemem előtt lebegnek a lelkesedés és öröm jelenségei. Megtaláltuk volt ismét önön magunkat. Nem akartunk mi semmi kültekintélyt, hogy rajtunk segítsen, saját szellemi ténykedés által törekedtünk uj életre ébreszteni egyházunk minden tagját, ég a lelkesülő szivekben szilárd remény lakozott, hogy egyházunk egyértelmű munkálkodását most már nem fogja megzavarr.i semmiféle körülmény és eshetőség, hogy békés és őszinte hitfelei szeretete oly eiős várrá alakítja egyházunkat, melynek kívülről jövő veszély nem árthat ; hogy egyházi életünk minden pontján lobogtathatjuk a krisztusi béke olaj ágát. Szó sincs róla! azon idő óta sok történt, a. mi a krisztusi élet ereje, hazai evang. egyházunk hitbuzgó törekvése 111 él lett fényes tanúbizonyságot tesz. Tannak az isteni szentlélek és a krisztusi szeretet által megáldott vezérférfiaink, kik önfeláldozással ébresztik és fejlesztik bennünk az evang. hitéletet. Vannak és szaporodnak intézeteink, melyek az evang. hitéi3t fellendítésén fáradhatlamil munkálkodnak ; vannak egyes egyházközségeink, egyházmegyéink, sőt rgyliázkerületeink, melyeknek odaadó törekvése az, hogy az egyházi életterén mindenek ékesen és áldásosán történjenek. De én keresem a hazai evang. egyháznak egyöntetűségét, szeretetteljes egyértelműségét. Keresek oly hazai egyetemes ev. egyházat, hogy azt az országnak bármely pontján fekvő templom szertartásaiban, az egyházközségek pezsgő hitéletében megtaláljam. Keresek egy oly hazai evangelikus egyházat, melynek bárme'y egyházközségében megtaláljam Péter apostol eme intésének megvalósítását: ,, / "i pedig választott nemzetség, királyipapság, szent nép vagytok és oly nép, melyet Isten sajátjának tart, hogy annak hatalmas dolgait hirdessétek, a ki titeket a sötétségből az ö csodálatos világosságára hívott " Oly egyházat, hol a lelkészség és a világi tagok vetekednek egymással az evang. egyházi életnek ápolásában. Ily hazai ev. egyházat találni, ez karácsonyi óhajom. Megtalálom-e ? Nem tudom ! Mert némelyek azt mondják, hogy ez hazánk és ev. egyházunk viszonyainál fogva lehetetlenség. Kiemelik, hogy ez csak oly országokban lehetséges, a hol egy anyanyelvű nemzet lakik és,igy az illető egyháznak anyanyelve is egy ; hogy hazai ev. egyházunk legnagyobb gyengesége a kűlömböző anyanyelvűség, melynél fogva különösen az állam követelésével egyetértésbe nem juthat. Ámde ez nem ok arra nézve, hogy az egyhiten levő egyháztagok különféle anyanyelvűk mellett szeretetteljes egyetértésben nem élhetnének és egyházi dolgait egyértelmiileg el nem intézhetnék. Mert nein. az anyanyelv, hanem a közös hit és hivatás jelöli ki az egyházi élet terén az eljárás és kötelességteljesítés útját és célját. Igaz, az ev. egyháznak az is kötelessége, hogy azon állam, azon ország iránt, melynek földjén született és él, szeretettel és tisztelettel viselkedjék, annak törvényeit teljesítse és a közjólétet és a köibékét előmozdítani törekedjék. Annál inkább, mert az államhoz való viszonyát maga az üdvözítő jelölte meg, midőn Máté XXII. 21-ben a*t mondja : ..Adjátok meg azért, a mi a császáré*a császárnak és a mi az Istené, Istennek:' Azonban eltekintve ettől, megvallom, én soha sem tudtam magamnak megmagyarázni, mikép lehet valaki hazájának és annak állami intézkedéseinek ellensége vagy rosszakarója. Az első keresztyének zsarnoki kormányok alatt is hű fiai voltak hazájuknak és épen a béketűrés <>s hű kötelesség teljesítés által hazaszeretetük tekintetében legnagyobb ellenségeiknek elismerését is kivívták maguknak. De meg, a mit csak mellesleg érintek, én eddig nem tapasztaltam, hogy engem negyvenegy évi hivataloskodásom idejében valaki abban gátolt volna, hogy német ajkú híveimnek német nyelven hirdessem az Isten igéjét. És azt is tudom éi felteszem, hogy az állam intéző körei is tudják, miszerint a nem magyí.r ajkú honpolgárt egy éjjelen át anyanyelvének tudásából kiragadni és a magyar nyelv tudásában othonoísá tenni nem lehet. Azonban szilárd meggyőződésem, hogy a ki hazánkban akár állami, akár egyházi téren közhivatalt akar viselni, annak okvetlenül szeretettel tudnia kell az állam nyelvét, és kötelessége a reá bizolt hívekben ápolni a haza iránti hűséget és szeretetet. Ha igy fogjuk fel egyházi és honpolgári' állásunkat, sem az egyházzal sem az állammal összeütközésbe nem jövünk s azon dicsőségben részesülünk, hogy mindenki az egyházi egyetértés és a ha-