Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Csékus László. A dunántúli egyházi Énektár II. próbafüzete
elfelejt, Nem mulja-e fel érdemedet, A{ a rész, melyet neked ejt ! l < Íme mily zagyva értelmetlenség! Biblia ellenes a 71. eredeti uj ének szerzőjének felfogása. íme a 3. verse : „Teljes szívvel törekszem arra, Hogy részben is méltó legyek A te jóságod s irgalmadra, Hogy tőled még több jót vegyek !" Hát a szerző csak azért törekszik a% Ur jóságára és irgalmára. (Vagy helyesebben inkább annak a megnyerésére 1) hogy tőle még több jót nyerjen ? Hát mi eddig úgy tudtuk, hogy a jót önmagáért, s nem a remélt jutalomért kell tennünk. S a szentírásból azt tanu'tuk, hogy itt jutalmat várnunk nem is lehet, sőt az írás szerint „sok bánáti vannak az igaznak", — továbbá itt e földön „nem a serények-é a futás, nem az erőseké a diadal" stb. s végül „Isten megdorgálja azt a kit szeret, megostorozza a kit fiának fogad" stb. Sok énekiró szenvedő ige alakokat használ a rím kedveért, sok átdolgozó megtartá a régi elavult szavakat az uj énekben is. Igy a 29. énekben feltűnő a sok ,,vélem" — „velem" helyett; az 59. és 136. énekben — hű helyett; a 117-ben „láboni' — „lábam" helyett. E légi szavakat átvették a régi énekesből, a minek nincs semmi értelme sem. A 135-ben az átdolgozó „aggastyánt" használ a régi „őszhajú" helyett; pedig ez utóbbi szebb s talán helyesebb is, mivel az előbbit a magyar ember ritkán szokta használni. Más énekirók pedig ellenkezőleg uj modern szavakat liasználnaV, s ,,mélylö -magas ég í l-ről (96. ének) „üldött" szarvasról (144.) és „üldött" galambról (152.) énekelnek. Tartok tőle, hogy ugy ne járjak az üldött szóval is, mint a Blázy kátéjában előforduló „kötély" szóval jártam, melyet kis tanítványaimnak megkellett magyarázni, hogy az tulajdonképen = „kötelesség" nem pedig surc vagy kőtő, a mint ök azt eleinte jóhiszemüleg vélték. A 157. ének közt van 38 eredeti dallam, 119 pedig ismert dallamra megy. Ideje volna már, ha kevesbbitenők a dallamok számát mi is. A róm. katholikusoknak azért szép az éneklésük, mert néhány ismert dallamia énekelnek, s azt tudja ott mindenki hiba nélkül. Nálunk sok dallamunkat nem ismeri a nép és sok helyütt maguk a kántorok sem. Azért kev Tesbbiteni kellene dallamainkat. Helyesen mondta már Zsarnay Lajos a ,,Paptan"-ában, hogy „az énekeskönyvek hibája az, hogy benne az énekek sokfélék". (78.) Azt csak helyeselni tudom, hogy az átdolgozók a hosszú énekeket megrövidítették, Hüffell is azt kivánja fentidézett müvében, hogy ne énekeljünk sok verseket, mert az a gyülekezetet kifárasztja. Az ének egyik főkelléke az, hogy a szöveg egyezzek a dallammal. De e fűzetben is van egy pár ének, melynél a szöveg a dallammal nem mindig egyezik. Igy mily nehéz lehet az éneklése a „Jehova csak néked éneklek" dallamára irt 15. ének 4-ik versének, a meíy igy kezdődik : „Atyám élővé csak lelked tette!" Yagy a 69. énekben, melynek dallama a „Dicsértessek Uram", mily zavarólag hathatnak a benne előforduló s a sor végére eső „hogy 1 1-ok. íme : v. 1. „Mint a szomjú szarvas A hűs kiesérre, Ugy óhajt én lelkem Az Úr szent helyére. Most is óh Atyám hogy" stb. Yagy a 2-ik versében : „Térdemet meghajtva, Lelkemet kitárom, Yégetlen kegyelmed Hálás szívvel áldom. Áldott Istenem hogy" stb. Még visszatetszőbb ez a 84-ik, különben is gyengi' átdolgozású „Engem igazgat az egeknek Ura" cimű éneknél, hol az átdolgozó az ütemre nem volt semmi tekintettel. Próbáljunk csak e szerint énekelni, mindjárt meglátjuk mily komikussá válik a különben komoly tartalmú ének. íme : „Engem igazgat — az egeknek Ura, Ő visel gondot — minden javaimra. Ételt juttat na — poriként asztalomra. Ki adott mára — ismét ád holnapra. Pásztorom tudom — rám vigyáz mindenha, Bár felleget von — is nélui napomra." S nem helyes az utolsó vers utolsó sora sem : „S válasz/6>//c7/<i — közt idvezits engem !" A 139. ének 3-ik versében is kallofonia van. íme : „Az anyai ölben, S ijjúi időmben l i stb. íme ezekben igyekeztem kimutatni a II-dik próbafűzet énekeinek előnyet és hiányait. Tökéletes énekeket nem nyújt az énektár e füzete sem, de azért vau benno sok értékes, a mit fel lehet majd használni kibocsátandó uj énekes könyvünkben, a melyről hiszem, hogy sokak lelki szomját kielégítvén, nem egyhelyiitt éleszteni fogja majd a lankadó hitbuzgalmat, a vallásosságot, s az istenben vetett erős bizodalmat, s ez által hasznára és dicsőségére válik
