Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Csékus László. A dunántúli egyházi Énektár II. próbafüzete

•cimü, Bártfán 1710-b6n egyik ősapám költségén megjelent művében olvasható Sz. M. aláírással ellátott 3 régi eredeti éneket is, melyek vannak ilyenek s a maguk idejében szépek voltak, de ma már elavultak. Ugyanezt mondhatom a 129. énekről is, melynek szerzője Petrőczy Kata Szidónia, a liires kuruc költőnő. Mily antropomorfisztikus és antropopatikus felfogást nyilvánít itt a szerző az Istenről, p. o. a 2. versben : „Nein nézted bűnös voltomat, Lehajtván fiileidet, Kinyújtván keheidet. Eljöttél segítségemre." Vagy az ötödik versben : „Te nem adtál a halálnak. Életben megtartottál S jóvoltodban megálddl Tömlődbe szedvén könnyemet" stb. Mindezek nem az uj énekesbe valók ! Az új és javított fordítások közt is vannak jók is, gyöngék is. Igen szépek a 81, 85, 95, 98, 119—121, 123 — 126, 131. és 157. A 7, 8. 9, 13. és 56-nál jobbak és hívebbek a régiek a dunántúli énekesben. Alig vau pár szó fölcserélés vagy javítás az 51, 54, 99, 117. és 137. énekekben. A gyarló rímek illustrálásául legyen szabad fölemlíteni ezeket : A 19. ének 6. verse p. o. igy szól : „Kedves neked áldozatunk, Akármely csekély bár Ha gyermeki indulatunk, véle párosan jár!" Ugyan megérti-e mindenki e párosan való járást ? ! A 20. ének 4. versében a szerző igy énekel : ,,Ha tőled elvonatván, Bűnösen elmúlas^tám Kötelességemet" stb. A 42. eredeti uj ének első két verse igy van: „Hozzád emelkedem, Lélekben Istenem, Irgalom atyja, Ki hallod a panaszt, Melyre hű sziv fakad, Ha borult napja." S a 2. vers : „Ha minden elhagyott, Látogat csak a gond, Részvét nem ölel, Hol a föld idegen, Es fogad hidegen" stb. Még cifrább ennél a 111. Enek p. o. a 4-ik verse : ,,Megvalljuk szivünket, Gyakran bűnnel szennye%énk, Ne büntess bennünket, A hogy megérdemlenénk, Nagy irgalmú Atyánk, Kegyes szemmel nézz ránk !" Ilyen a 115. ének 3. verse is: „Bár én nekem Ellenségem E világ és a{ ördög ; Csak te ne hagyj S velem maradj Győzedelmesen küldök." Bizony kínrímek ezek ! Germanizmus is található több énekben. Igy a 36. énekben : „Téveteg homályból Te szpd kivezetett." Az 55. énekben : „Ékes dolog hogy áldjuk Te nagy jóvoltodat." A 110. énekben : ,,Ha pedig éltem leteszem, Yigy szenteid közé" stb. Ugjan hogy lehet letenni az életet ? A 116. énekben: „Istentől el nem állok, Ő sem áll tőlem el, Szüntelen vele járok, Átfogom hitemmel /" íme a német zufassen szószerinti fordítása.*) A 149. énekben: „Sötét az élet, oly sötét gyakorta, Fényét örömnek zivatar kioltja.

1' Hát ez utóbbi helyett a magyar ember ezt mondaná : „Az öröm fényét zivatar kioltja." Fonák értelmű a 8. ének 4. verse. íme : „Nem hagyta el népét az Úr. Soha még a veszélybe ! ő most is üdve, öröme, Vigasza és reménye, Anyai gonddal nyújt kezet, Ösvényünk bárhova [vezet. Dicsérjük Istenünket !" Mennyivel helyesebb ennél a dunántúli énekes 315-ik éneke: „Az Úr soha az ő népét, Még el nem felejtette, Sőt megáldotta reményét, Ki belé helyeztette, Mint jó anya azt vezérli, Segítségét ki nem leli, Dicsérjük Istenünket!" Értelmetlen galimátiász a győri énekesből átvett 136. ének is. (Győri énekesben 314). íme: „Nem adnak a világ javai, Senkinek igaz nyugalmat, Csak a kegyesség barátai, Nyerik el a szép jutalmat, Vedd jó néven a mit az Úr ád, Ne fájlald azt a mit megfog. Minden állapot rak terhet rád, S mindenikben lehelsz boldog (Ki fogja meg ? mit fog meg ? s mivel fogja meg ?) Vag)* a 3-ik versben : ,,Azt gondolod-e, hogy tégedet, Hív szeretete Jegyzet. Ez az ének a füzetben Helmbold Lajos mühlhauseni superintendens énekekónt van jelezve ; mig az én német énekesemben Herrmann annak a szerzője. Vájjon melyik hát az igazi ? Czékus.