Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Stettner Gyula. A liturgiára vonatkozó újabb „negyvennyolc”

érte-e az előirt; eredményt ? Ha nem érte el, legyen az ok százszor is a tauitón kivül, ő a felelős, mehet. S annak megállapítása, vájjon a tanitó által felmutatott eredmény megfelelő-e vagy nem, csupán az áll. tanfelügyelet, illetőleg a kir. tanfelügyelő tetszésétől fog függui. Ha a tanitó a tanfelügyelő kedve szerint fog eljárni az iskolán kivül minden alkalommal, akkor az iskolai eredmény mértéke még a magyar nyelv tekintetében is leszállittatik s meg fog felelni ; ha azonban a tanitó arca nem fog tetszeni a tanfelügyelőnek, akkor a legszebb eredmény is nem lesz megfelelő. Nem le?z egyetlenegy tanitó sem, a ki iipm volna eltávolítható minden hűsége, szorgalma s lelkiismeretessége dacára. Csak ismernie kell például a felvidéki vizsonyokat s ez mindjárt kiviláglik. Ha valamelyik tanitó él alkotmányos jogával s például nem a kormánypárti képviselőjelöltre szavaz, vagy esetleg megválasztják polgártársai a vármegyei bizottságba s itt megesik, hogy valamely tárgynál a tanfelügyelő kedve ellenére szólal fel, vagy szavaz, mutathat bármily eredményt a magyar nyelv tanításában, az mind semmi ; államellenesnek, megbizhatlannak lesz bélyegezve s igy könyörtelenül eltávulitandó. Mert a felvidéken a kormánypárt = állam, és a kormán)pártellenes = államellenes. S ezen alapon nincs egyén, a ki nem volna megtámadható. S hozzá még járul azon körülmény, hogy e tekintetben való fegyelmi eljárás a vár in. közigazgatási bizottság hatáskörébe utaltatik. Hát a mi ág. hitv. ev. egyházunkra nézve ezen törvényjavaslat végzetes jelentőségű. Maga a javaslat, ha törvénynyé lesz, végeredményében a papíron marad, azon egyszerű oknál fogva, mert keresztűlvihetetlen. A benne kitűzött cél nem lesz elérhető. Hanem szenvedni fog alatta egyrészt egyházunk nem magyar ajkú gyülekezeteiben működő tanítóság, ez legelsősorban adja m^g az árát ; másrészt magok a gyülekezetek. Mi várja a tanítókat, láttuk. A gyülekezeteket mi várja, azt sejteti a javaslat 51. §-a, mely szerint a kultuszminiszter az olyan iskolát, melynek tanítója mar két izben mozdittatott el állásától a 49. §-ban emiitett okokból, egyszerűen megszünteti s helyébe állami iskolát állit. Először a tanítókat, azután magokat az intézeteket. Ezeket először megszüntetni, azután elvenni. Hiszen a 22. §. második bekezdése erre elég alapot szolgáltat, bár az csak az ismétlő iskoláról szól. Azt sejteti ama kultuszminiszteri rendelet is, mely az egyházi vagyon ellenőrzéséről szól. Egyszerre nem megy az, hanem lassan-lassan, majd idővel sikerül. Akármily optimistikus szemüvegen keresztül is nézztk a javaslatot, az a mi ág. hitv. egyházunk nem magyar nyelvű iskoláinak pusztulását jelenti. De ezzel egyházunk alapjai is aláásatnak. Igaz, hogy az állami és más felekezeti iskolákban is a vallás a sorban a legelső helyen áll. De vajjön oly körülmények között, a milyenek a nem felekezeti iskolákban vannak, leliet-e ág. hitv. ev. növendékeinket ezen tekintetben kellően ellátni ? Még a legkedvezőbb esetben is, a hol leliet hitoktatót alkalmazni, a hitoktatásra szánl idő oly kevés, hogy az ember nem tudja, mit kezdjen. Osztatlan iskolában, hat osztály részére heti háfom óra ; az osztottakbaa osztályonként heti két óra. S a hol csekélyebb számú ev. tanulók járnak áll. vagy községi iskolába s niucs ki oktassa őket ? Ahhoz járul még az is, hogy sokszor a mit'a hitoktató e tekintetben épített, azt a tanitó lerontja, mert ő felvilágosodottabb, mintsem a vallási igazságokat igazságoknak fogadná el. S az egyház nem tehet ellene semmit, mert rem az ő tanítója. Érdemes volna még a javaslat második részével is foglalkozni, a tanítóképzésre vonatkozó résszel. Azonban igy is hosszúra nyúlt ezen cikk s a második részrŐi sem lehetne mást mondani, mint erről. Végeredmény az, hogy a javaslat, lia törvénynyé lesz, az államnak nem lesz üdvére, boldogulására, de egyházunknak lehet és lesz kiszámithatlan kárára, iskoláinak romlására. A kitűzött célt nem éri el s az elérhető célt elveti. Adná Isten, hogy csalatkoznám ! M. M. M. A liturgiára vonatkozó ujabb „negyveimyolcz". A vasi felső egyházmegye papi értekezletének 1904, évi április hó 14-én tartott ülésében leiolvasta STETTNER GYULA az értekezlet elnöke. (Folytatás.) 32. A mise-kanon első részében foglalt imák a mennyiben lielyölv van a mi istenitiszteletünkben, a. szószéken mondatni szokott imába már bele vannak foglalva. 33. A következőkben az összehasonlítást mellőzve, csak az Ur vacsorája kiszolgáltatásának sorrendjét kívánnám általánosságban megjelölni : a) rövid bevezető ima; b) Miatyánk, melynek záró szavait („mert