Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - VIII. Temető - Chabada József[23 - Csiskó János

T E M E T Ö. Csiskó János. ) 1841 —1904. 1904. augusztus 15-én hunyta le szemeit a ha­lál álmára, augusztus 17-én kisérték ki utolsó út­jára azt a férfiul, ki 39 évre terjedő nemes mun­kássággal vezette a kassai ág. hitv. evag. egyház­község ügyeit és tevékeny részt vett minden ne­mesebb egyházi és társadalmi mozgalomban. Eszményekben fenkölt, tettekben gazdag, jel­lemben kitogástalan élet záiult le elhunytával. Kö­telességteljesítés és a szeretet világa képezték élete tartalmát ; amazzal az egvházépitést munkálta, ez­zel családja otthonát boldogította. Igazi lelkipásztor és pap, férj és atya volt. Mint a kassai ev. egyház lelkésze méltán so­rakozik elődjeihez, egy Szontágh Sámuel. Ueckenast Mihály, Szopkó Mártonhoz. Mint nagy készültségü theologus — úgyszólván a jenai egyetem csarno­kaiból kerülvén be a kassai parochiára, azzal a mindent felölelni akaró buzgósággal fogott hozzá egyháza lelki kormányzásához, mely buzgóság élete utolsó percéig sem lankadt meg. De nem feledke­zett meg egyháza anyagi rendezéséről, gyarapításá­ról sem. Tetemes összeget képviselnek azon ha­gyományok, melyek Csiskó buzdító s rábeszélő befolyásának eredményei és a kassai egyházat a vagyonosabb egyházak sorába emelték. Egyházszeretet, békesség, rend uralkodott abban az egyházban, melynek Csiskó János volt a papja, kivált oly felügyelők oldala mellett, kik az ö törekvéseit mindenben lelkesen támogatták, a mi­nők az elhunyt Brósz Jónás, majd Benczúr Géza, a jelenlegi egyh. felügyelő. Hogy mintegy tükrét adja az egyházi élet fej­lődésének évről-evre, megállapította és kiadta a kassai ev. egyház „Évkönyveit", a folyó 1904. évre már a XXIV. évfolyamban. Szükkeretü, de érdekes és buzdító müvek ezek az egyház közönségére nézve; azonban fölötte becses adatanyag tárházai történelmi tekintetben is. O alapította meg az „Egy­IníZ emléktábláját" is, a nagylelkű jóltevők hagyo­mányainak és alapítványainak megörökítésére, me­lyek 171,000 K. összegben legnagyobb részben az (j lelkesítő buzdításának és utánjárási fáradozásai­nak köszönhetők ; ő létesítette az ,,Aranykönyvet' az egyház örök tagjaivá vált azon tagok emlékére, kik egyházi évi illetéküket egy nagyobb tőkével váltották meg. Ily uton a pénztárba 1871—1903-ig összesen 12070 kor. folyt be. Egyházi beszédei kö­*) Jegyzet. Steiger Ferenc, ev. polgári iskolai tanár ur szives­st gvbol a „Felsőmagyarország"-bau megje'^ut folytatásos köz­leménye alapján. Sok és actuális közleményekkel lévén elhal­mozva e rövid nekrolog csak moat nyerhetett helyet lapunkban közzé, leginkább kimagaslanak nagy szárnyalású emlékbeszédei, <-lső sorban reformáció ünnepi szó­noklatai, majd alkalmi ünnepségi beszédei, zül, melyeket nagy részben az Evkönyvekben tett Utolsó beszédét, hattyúdalát már nem mond­hatta el a templom alapköve letételének 100 éves jubileumára, mely ünnepségre oly nagy örömmel készült s melynek ez év augusztus 28-án kellett, volna lefolynia, .-l nagyszabású beszéd elkészült, teljes kidolgozásában ott feküdt Íróasztalán, de a demosthenesi aranyszáj, mely azt elmondta volna a hivők seregének, elnémult örökre. Az egyház azonban szeretett lelkészének ezen testámentomát mégis olvashatta a jubileumi örömnapon ; az egy­házi elnökség kegyeletből kinyomatta s szétosztatta. A nagy tudásu s protestáns hitbuzgóságától lángoló kassai lelkész munkásságát nemsokára méltányolta és igénybe is vette a VI. sz. k. városi egyházmegye, a tiszai kerület, az egyetemes egy­ház is. Mint munkabíró s munkaszerető férfiút, előkelő tisztségekkel tüntették ki minden téren, Az esperességnek gyámintézeti pénztárosa, majd szám­vevőségi elnöke lett; Sztehlo János esperes vissza­von ulásával első sorban ő volt predestinálva az esperesi állásra, de Csiskó korára s még inkább egészségére való tekintetből ezen ujabb kitünte­tésre határozottsággal nem kívánt reflektálni, l>e­válaszlatott a kerület lelkészvizsgáló bizottságába, az eperjesi kollégium igazgató-választmányába; az egyetemes egyházi törvényszék bírája volt stb. stb. Nemes munkát végzett ő minden téren. Szava bá­tor és súlyos, érzelme mindig egy és ugyanaz : meleg és protestáns. AZ irodalmat szerette, munkálta is. Nagy figyelemmel kisérte a német és a hazai theologiai irodalmat. Theologiai továbbképzését különösen a svájci kiváló beszédirodalom müveiből eszközölte. A prot. reformegylet idejében valóságos úttörő munkásságot fejtett- ki barátja s hivatal társa Bogsch Albert tanárral együtt és a budapesti templomban is tartott egy ez irányú beszédet, mely a Kovács Albert „Egyházi Reform^-jában jelent meg. Ugyan­itt közölte egy húsvéti és egy-gyámintézeti beszé­dét és Bogsch-sal együtt irt theologiai értekezését is. A vallási tankönyv irodalom terén két müvével tünt ki: Keresztyén vallástan, a középisk. III.—IV. oszt., valamint korlirmáns növendékek számára és Egyháztörténeti korrajzok, melyet Bogsch 'Albert­tel közösen irt ^'éber Samu esperes német nyelvű tankönyve nyomán. E nyáron rendezte előbbi mü­vét a harmadik kiadás alá, még is jelent azóta, de a boldogult a teljesen elkészült uj példányokat már nem láthatta meg testi szemeivel. Nagyszámú, derék családot alapított, melyért lelke egész hevével ólt és halt. * * * Csiskó János dobsinai ev. polgári családból származott. Atyja Nizsnán Árvamegyében egyideig

Next

/
Thumbnails
Contents