Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - VIII. Temető - Chabada József[23 - Csiskó János

T E M E T Ö. Csiskó János. ) 1841 —1904. 1904. augusztus 15-én hunyta le szemeit a halál álmára, augusztus 17-én kisérték ki utolsó útjára azt a férfiul, ki 39 évre terjedő nemes munkássággal vezette a kassai ág. hitv. evag. egyházközség ügyeit és tevékeny részt vett minden nemesebb egyházi és társadalmi mozgalomban. Eszményekben fenkölt, tettekben gazdag, jellemben kitogástalan élet záiult le elhunytával. Kötelességteljesítés és a szeretet világa képezték élete tartalmát ; amazzal az egvházépitést munkálta, ezzel családja otthonát boldogította. Igazi lelkipásztor és pap, férj és atya volt. Mint a kassai ev. egyház lelkésze méltán sorakozik elődjeihez, egy Szontágh Sámuel. Ueckenast Mihály, Szopkó Mártonhoz. Mint nagy készültségü theologus — úgyszólván a jenai egyetem csarnokaiból kerülvén be a kassai parochiára, azzal a mindent felölelni akaró buzgósággal fogott hozzá egyháza lelki kormányzásához, mely buzgóság élete utolsó percéig sem lankadt meg. De nem feledkezett meg egyháza anyagi rendezéséről, gyarapításáról sem. Tetemes összeget képviselnek azon hagyományok, melyek Csiskó buzdító s rábeszélő befolyásának eredményei és a kassai egyházat a vagyonosabb egyházak sorába emelték. Egyházszeretet, békesség, rend uralkodott abban az egyházban, melynek Csiskó János volt a papja, kivált oly felügyelők oldala mellett, kik az ö törekvéseit mindenben lelkesen támogatták, a minők az elhunyt Brósz Jónás, majd Benczúr Géza, a jelenlegi egyh. felügyelő. Hogy mintegy tükrét adja az egyházi élet fejlődésének évről-evre, megállapította és kiadta a kassai ev. egyház „Évkönyveit", a folyó 1904. évre már a XXIV. évfolyamban. Szükkeretü, de érdekes és buzdító müvek ezek az egyház közönségére nézve; azonban fölötte becses adatanyag tárházai történelmi tekintetben is. O alapította meg az „EgyIníZ emléktábláját" is, a nagylelkű jóltevők hagyományainak és alapítványainak megörökítésére, melyek 171,000 K. összegben legnagyobb részben az (j lelkesítő buzdításának és utánjárási fáradozásainak köszönhetők ; ő létesítette az ,,Aranykönyvet' az egyház örök tagjaivá vált azon tagok emlékére, kik egyházi évi illetéküket egy nagyobb tőkével váltották meg. Ily uton a pénztárba 1871—1903-ig összesen 12070 kor. folyt be. Egyházi beszédei kö*) Jegyzet. Steiger Ferenc, ev. polgári iskolai tanár ur szivesst gvbol a „Felsőmagyarország"-bau megje'^ut folytatásos közleménye alapján. Sok és actuális közleményekkel lévén elhalmozva e rövid nekrolog csak moat nyerhetett helyet lapunkban közzé, leginkább kimagaslanak nagy szárnyalású emlékbeszédei, <-lső sorban reformáció ünnepi szónoklatai, majd alkalmi ünnepségi beszédei, zül, melyeket nagy részben az Evkönyvekben tett Utolsó beszédét, hattyúdalát már nem mondhatta el a templom alapköve letételének 100 éves jubileumára, mely ünnepségre oly nagy örömmel készült s melynek ez év augusztus 28-án kellett, volna lefolynia, .-l nagyszabású beszéd elkészült, teljes kidolgozásában ott feküdt Íróasztalán, de a demosthenesi aranyszáj, mely azt elmondta volna a hivők seregének, elnémult örökre. Az egyház azonban szeretett lelkészének ezen testámentomát mégis olvashatta a jubileumi örömnapon ; az egyházi elnökség kegyeletből kinyomatta s szétosztatta. A nagy tudásu s protestáns hitbuzgóságától lángoló kassai lelkész munkásságát nemsokára méltányolta és igénybe is vette a VI. sz. k. városi egyházmegye, a tiszai kerület, az egyetemes egyház is. Mint munkabíró s munkaszerető férfiút, előkelő tisztségekkel tüntették ki minden téren, Az esperességnek gyámintézeti pénztárosa, majd számvevőségi elnöke lett; Sztehlo János esperes visszavon ulásával első sorban ő volt predestinálva az esperesi állásra, de Csiskó korára s még inkább egészségére való tekintetből ezen ujabb kitüntetésre határozottsággal nem kívánt reflektálni, l>eválaszlatott a kerület lelkészvizsgáló bizottságába, az eperjesi kollégium igazgató-választmányába; az egyetemes egyházi törvényszék bírája volt stb. stb. Nemes munkát végzett ő minden téren. Szava bátor és súlyos, érzelme mindig egy és ugyanaz : meleg és protestáns. AZ irodalmat szerette, munkálta is. Nagy figyelemmel kisérte a német és a hazai theologiai irodalmat. Theologiai továbbképzését különösen a svájci kiváló beszédirodalom müveiből eszközölte. A prot. reformegylet idejében valóságos úttörő munkásságot fejtett- ki barátja s hivatal társa Bogsch Albert tanárral együtt és a budapesti templomban is tartott egy ez irányú beszédet, mely a Kovács Albert „Egyházi Reform^-jában jelent meg. Ugyanitt közölte egy húsvéti és egy-gyámintézeti beszédét és Bogsch-sal együtt irt theologiai értekezését is. A vallási tankönyv irodalom terén két müvével tünt ki: Keresztyén vallástan, a középisk. III.—IV. oszt., valamint korlirmáns növendékek számára és Egyháztörténeti korrajzok, melyet Bogsch 'Alberttel közösen irt ^'éber Samu esperes német nyelvű tankönyve nyomán. E nyáron rendezte előbbi müvét a harmadik kiadás alá, még is jelent azóta, de a boldogult a teljesen elkészült uj példányokat már nem láthatta meg testi szemeivel. Nagyszámú, derék családot alapított, melyért lelke egész hevével ólt és halt. * * * Csiskó János dobsinai ev. polgári családból származott. Atyja Nizsnán Árvamegyében egyideig