Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Kemenesaljai egyhm.

Á liturgiára vonatkozó ujabb „negyvennyolcz". A vasi felső egyházmegye papi értekezletének 1904, évi április hó 14-én tartott ülésében telolvasta STETTNER GYULA az értekezlet elnöke. 1. „Liturgiái elvek megállapitása

1' a //turgikdnak mint tudománynak a dolga. Az elvek általánosak. Tulajdonképen a liturgiái elv csak egy lehet: az isteni tisztelet, isteni szolgálat látható és hallható kialakulása oly módon, hogy az a hivők közösségében élő hittudatnak és vallásos érzelmeknek hü kifejezője legyen. 2. Jézus tanitása, hogy az Istent lélekben és igazságban kell imádni, minden külsőszertartásos szabályozást kizárni látszhatik. Tekintettel azonban arra, hogy az isteni tisztelet nemcsak imádás, hanem tanitás is. meg vallástétel is ; — tekintettel továbbá arra, hogy a tanitás és a vallástétel bizonyos közösséget feltételez, a melynek keretében az imádás is természetszerűen közös imádássá alakul : épen ezen közösség hittudatának és vallásos érzelmeinek megfelelő szabálys^eriiscp'gel kellett az isteni tiszteletnek külsőleg: oo O is alakulnia. 3. Miután ág. hitv. ev. egyházunknak megvan a maga liturgiája, nem lehet arról szó, mikép alakitsuk meg liturgiánkat tekintettel a hivők közösségének hittudatára és vallásos érzelmeire ; feladatunk csak annak kimutatása lehet, bog}- liturgiánk menn}üben felel meg teljesen, vagy menn}üben felel meg kevésbé a liturgia elméletileg megállapitott céljának, feladatának, hogy meglássék, mit kell, mit lehet a meglevőből megtartanunk vagy elhagynunk, mivel kellene vagy lehetne liturgiánkat bővitenünk, hiányait pótolnunk. 5. Célunktól messze járnánk, ha vizsgálva a szentirás ó szövetségi és uj szövetségi könyveit, ezek alapján történetileg igazolni akarnók a liturgiánkban előforduló minden egyes mozzanatot. Ezen az alapon kivánta az ev. ref. egyház liturgiáját megalakítani, mellőzve mindazt, a mi a szentirás kora óta a keresztyén egyház fejlődése folyamán használatba vagy gyakorlatba vétetett. Templomaikból eltávolítottak oltárt, orgonát, képeket, mindent, a mit Isten igéiében rendelve nem találtak. 5. Non datur saltus in natura. Szintúgy a történelemben is a fejlődés felytonosságára figyelemmel kell lennünk. Az oly elmélet vagy elvi álláspont, mely egy közel másfélezredes korszakot, mintha az nem is let?zett volna, figyelmen kivül akar hagyni, a saját tarthatatlanságát előbb-utóbb beismerni kénytelen. 1. Ág. hitvall. ev. egyházunk minden tekintetben hivatkozik ugyan visszamenőleg a szentírásra ; de e mellett a történeti fejlődés folytonosságát se kivánja megszakitani. Az eg3

rházi tanban, valamint a liturgiában azt, a mit a fejlődés folytonossága megalakított, elfogadja ; — de a szentirás szerint méri, mérlegeli annak minden egyes mozzanatait, hogy megkülönböztesse azt, a mi megtartandó és megtartható, attól a mi elvetendő. 7. Luther nem kivánt uj liturgiát az egyházba behozni. Megtartotta egészében a római egyház liturgiáját ; csak az oly elemeket, melyeket a szentirással ellenkezni látott, elhagyta vagy a szentirás értelme szerint módosította, — a holt latin helyébe a gyülekezet élő n}<elvét alkalmazva. 8. Ha a mi eg3

7házunk liturgiáját megérteni és részleteiben is megbecsülni, értékelni kivánjuk, a római egyház liturgiájának tanulmányozása lesz legbiztosabb útmutatónk. 9. Jóllehet a mi isteni tiszteletünknek (tehát liturgiánknak is) egyik főalkotó része, központja az Isten igéjének hirdetése, a prédikáció, mégis szorosb értelemben a liturgia alatt rendesen azt a szolgálatot értjük, a melyet a pap az oltár előtt végez. (folyt, köv.) Belföld. Püspöki latogatás a kemenesaljai ág. hitv. ev. egyházmegyében, (folyt, a 42. sz.-ban megjelent közleménynek). Másnap, szept. 8-án Kem.-Mihályfalvára vitte püspök urat Vidos József kem.-mihályfalvi nagybirtokos négyes fogata. Fogadtatása itt is ünnepélyes, a legszívélyesebb volt. Kemenes-Mihályfalván egykor virágzó anyagyülekezet létezett. A feljegyzés szerint 1695-ben a kernen es