Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Geduly Henrik. A vallástanárok jogi helyzetének kérdéséhez

mint ilyen szűk számra szoritani az elemi iskolai intézmén}

7 képviseletét az egyházkerületen. De hát a tény adva van. A törvény kimondja az arányt s a midőn a vallástanári intézménynek az egyházkerületi közg}

Tülésen való képviseletét szabályozni kivánják, a különböző szempontok arányos egybevetésétől el nem zárkózhatnak. Ha pedig ilyen alapon indulunk ki, akkor meg kell állapodnunk abban, hogy az egyházkerület középiskoláiban működő vallástanárok közül évenként egy, s ez is természetesen intézetenként váltakozó sorrendben legyen hivatal szerinti tagja az egyházkerületi közgyűlésnek. Igen természetes, hogy e meghatározás nem csupán az egyházunkbeli, de más jelhgii középiskoláknál működő vallástanárokra is kiterjed. Mert bizonyos az, hogy mindezen utóbb emiitett iskolákban működő vallástanárok lelkészi állású egyéniségek, a kik az egyházmegyei közgyűlésen részt vesznek, de már a kerületi közgyűlésen csak a legritkább esetben. Nem volna tehát méltányos dolog a kerületi közgyűlésen való részvételöket azon a cimen is korlátozni, hogy ők első sorban lelkészek és csak azután vallástanárok. De meg mennél több iskola vallástanárának nyilik alkalmi a kerületi közgyűlésen való részvételre, annál inkább van biztositva a vallástanitás minden oldalon való rendezésének és majdan rendben tartásának az érdeke. Ugyanezen okokból kimondandónak vélném, hogy 1. Tanácskozási joggal minden kebel beli vallástanár jogosult résztvenni a kerület

1 közgyűlésen. 2. Hogy a szavazati joggal egyházkerületenként kiküldendő egy vallástanár jogosult és kötelezett tagja a ker illeti tanügyi és gyáminti '\eti tanácskormány nah. d) A vallástanár az egyhá{egyetemen. Különböző módon, lia nem is hivatásszerűen, mint a hogy én tervezem, de egyes kerületi tisztségekre vagy bizottsági tagságokra történt megválasztatásuknál fogva a vallástanári intézmény képviselőinek az egyházkerületen való képviseletéről már is gondoskodva van. De egyáltalán nem történt gondoskodás az egyetemes közgyűlésen való részvételökről. Pedig alább felsorolandó érveim azt hiszem, mindenkit meggyőznek arról, hogy erre is határozottan szükség van. Mert mit tapasztalunk? Már huzamosabb ideje, — az egyes résztvevőknek vagy az általuk képviselt iskoláknak nem csekély áldozata árán évenként egyszer, rendszerint az egyetemes közgyűlést megelőzőleg az öszszes vallástanárok eg ybegyülnek, szakmájokba vágó tárgyak felöl eszmecserét folytatnak, nagy jelentőségű elhatározásokat kezdeményeznek. — de azon az erkölcsi erőn kivül, a melyet diszes testületük önmagában képvisel, kifelé semmiféle foganatot nem tudnak szerezni megállapodásuknak, sőt azon kezdem, voltaképen azt sem tudják, kinél, mel}

r egyházi hatóságnál, közegnél vagy testületnél kezdeményezzék szakszerű megállapodásaik jogos érvényesítését. Hát ez azokkal a nagy érdekekkel szemben, a melyeket hazai evang. egyházunkban a középiskolai vallásoktatás képvisel, különösen akkor, a mikor mindenfelől általános a panasz, hogy tanitás, tanmenet, tanórák, tankön}

rvek stb. szempontjából kiforratlan, rendezetlen állapotok, ősi slendrián nyűgével kell küzködnünk, a mikor nyüzsög, forr, a béklyókból kitörni vágyik a rendezés reformáló irányzata, semmiképen nem helyes dolog. Kell szoros szervi kapcsolatot létesiteni a vallástanári intézmény és az egyház egyeteme között ; kapcsolatot, a mely biztositsa egyfelől az e téren rendezésre váró dolgok között a lényegi egységet, de a mely másfelől áttéphetlen, erős láncainál fogva biztositsa az egyetemes egyház V

l'áó. óvó és irány itó hatását is a vallástanári intézmény jövö kifejlődésében. az intézmény jövendőbeli feladataina k megvalósításában. Mivel pedig az ügy érdekében megengedhetetlen, hogy szakszerű kérdésekben épen a vallástanári intézményt és épen az egyetemes g3

Tülésen nem szakavatott referensek képviseljék, de nem kevésbé megengedhetetlen volna az is, hogy maga az egyetemes gyűlés, az egyház legfelső kormányzó hatósága, a vallástanárok tanácskozó testületévé váljék, gondoskodni kell egy átmenő