Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Geduly Henrik. A vallástanárok jogi helyzetének kérdéséhez

melyek közt ama közösség tagjaivá lehetünk : akkor már lényegileg e közösségben viselt tagságunk jogi ismérvei is adva vannak. Ha valaki liadnagygj^á csak úgy válhatik, ha előbb a katonai tanfol}'amot végezte el,— akkor, ha azt elvégezte és véglett tanulmányai folyományaként alkalmaztatást nyer, jogi helyzete az előképzettségére vonatkozó érvényes szabályok alapján már is ki van domborítva, t. i. : ő katona. Ali ez — egyéb, esetleges kivételt statuáló törvényes szabályok hiján — minden egyes pályáról. Áll a vallástanári pályáról is. A midőn a képesítésre vonatkozó törvény (214. §.) azt mondja, hogy : ,,<7 vallástanár, a lelkészek vagy középiskolai vallástanári vizsgát tett egyének sorából választandókimondja ezúttal életpályájának jellegét, célját, működése irányzatát, s ez nem lehet egyéb, mint : lelkészi jelleg, lelkészi életcél, lelkészi működési irányzat. Mert ha nem igy volna, a torvény bizonyára gondoskodott volna a képesités másnemű meghatározásáról. vS ezzel nem áll etlentétben a törvény ama megállapítása, hogy a vallástanárok a többi szakok tanáraival teljesen egyenjogúak. Kétségtelen ugyanis, hogy úgy akadémiai képzettségűk, szakműveltségük szinvonaláuál, mint az előadásokra bizott tárgy fontosságánál fogva jog és igazság szerint a többi szakok tanáraival szemben háttérbe nem voltak szorithatók. Akadémiai képzettségük a középiskolai érettségi vizsgát követő négy éves bölcsészeti és theologiai tanfolyam lévén, a birtokukba vett tudományos fokozat az egyetemi bölcsészeti, jogi, rk. theologiai stb. fakultással egyenrangú. Az általuk előadott tantárgy az állami törvénykezés és az érvéuyes egyházi szabályok szerint egyaránt elsőhelyen áll az összes tantárgyak sorában, s ezzel már adva van kiváló fontossága úgy paedagógiai, mint didaktikai szempontból ; azonkivül mind a 8 osztályban elengedhetlen tárgyként szerepel heti két órán keresztül — tehát a vallástanár által előadott tárgy óraszáma heti 16 órában lévén megállapítva s a növendékek fokozatos, helyes valláserkölcsi képzése is ezt az óraszámot követelvén meg : minden szempont a mellett szól, hogy ők a többi szakok tanáraival szükség szerint egyenrangúaknak tekintendők. A mi midőn ezt az egyházi törvén)

7ezen §-a megállapítja, tulajdonkép — még pedig a felsorolt indokok alapján igen helyesen és igazságosan — csak a vallástanároknak a többi szakok tanáraival szemben való viszonylagos helyzetöket szabátyozza, tehát mindössze külső jogi corollariumot állit fel, de e^zel nem bocsátkozik az ő hivatásuk lényegi meghatározásába, —hogy úgy mondjam : jogi formát ad, de nem a hivatásra vonatkozó deíinitiót. S ezt napjainkban igen szükséges hangsúlyozni azokkal a tendentiákkal szemben, a melyek a vellástanárt egyszerűen a többi szakok tanáraival egyenlő hivatásu, egyenlő természetű feladatokkal felruházott tanártestületi tagnak tekintik, előadónak, professzornak, világi férfiúnak, a kire a vallás, mint egyszerű középiskolai tantárgy előadása van rábizva s a ki ha egyszer a tárgyat előadta, azontúl semmiféle közelebbi vonatkozásban nincsen az egyházzal, gyülekezettel, templommal, papsággal, egyházi hatósággal stb. stb. Szükséges ezt hangsúlyozni azért, mert a törvény 214 § ának imént adott, s nézetem szerint helyes magyarázata azt hiszem, kiábrándítja azokat, a kik a törvénynek azt a kifejezését, hogy a „vallástanárok a többi szakok tanáraival mindenben egyenjogúak," félreértve, vag}

7 abba kelleténél többet belemagyarázva, azt nem úgy fogják fel, mint a mely kizárólag a vallástanároknak a tanártestületben elfoglalt jogi állását határozza meg, de úgy, mintha az az ő hivatásuknak valamelyes modern világi jelleget kölcsönözne. De nem állhat meg az egyháztól való függetlenitésre törekvő ezen magyarázat a törvény egy más, ee analógnak tekintendő intézkedésénél fogva sem. Ertem a 200. §.-t. Kevés szó, de tárgy-unk szempontjából rendkivül fontos. Ez a szakasz szól a nem ág. hitv. ev. tanintézetekbe járó evang.- tanulók vallásoktatásáról s második kikezdésében annyit mond, hogy az ily idegen intézetekben oktató : vallástanitók és vallástanárok évi jel öntéseiket illetékes egyházi hatóság-