Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Mikler Károly dr. Zsinat

2576|904. sz. körlevele, a melyben ugyanez a gondolat a püspöki karhoz intézett oly értelmű inditvány alakjában nyer kifejezést, miszerint az egyházkerületek hassanak oda, hogy az egyházegyetem közgyűlése már ebben az évben mondja ki a zsinat magtartását. Az 1848. XX. t.-c. végrehajtására vonatkozó emlékirat hivatalos kiadványában azt olvassuk, hogy egyházunk anyagi bajai orvoslásának ,,kiindulási pontját egy oly igazságos maximális adókulcs megállapítása képezi, a mely a segélynyújtás előfeltételét s egyúttal \sinöimértékét képezze ; ezen adókulcsot kelljen minden segélyt igénylő egyházközségnek életbeléptetnie s a segély mérvét azon hiány szabja meg, mely ezen adókulcs életbeléptetésénél fedezetlenül marad." Majd tovább igy szól az emlékirat : ,,E célból mindkét egyház törvényhozó zsinata megállapítja az egyházi rendes adónak azon legmagasabb mértékét, melynél magasabb egyházi adóteher viselésére egy egyházközség sem kötelezhető s az államsegélyből fedezné azon hiányt, mely az egyes egyházközségek rendes költségvetésében ezen adókulcs életbeléptetése mellett mutatkoznék." A kormányhoz benyújtott emlékiratunk idézett szavai bárkit meggyőzhetnek arról, hogy a mennyiben komolyan számítunk emlékiratunknak figyelembevételére s annak alapján a tárgyalások közeli megindulására, akkor előbb nekünk kell a praemissával leszámolnunk. A mi feladatunk oly alakban elkészíteni a tárgyalások anyagát, a mint azt a kormányhoz intézett saját emlékiratunkban mi magunk felajánlottuk. A két prot. egyház közös bizottsága igen helyesen s alkotmán}

Tos érzülettel fogta fel a kérdést, a mikor az emlékiratot ekként szövegezte. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az emlékiratban kimutatott s kért állami támogatás elnyerése esetén most érvényben levő Egyházi Alkotmányunknak különösen 251— 259. §§-ai módositandók. Ezt megelőzőleg pedig — mint zsinati előmunkálat — az egyházi adónak egyénenkénti kimutatásából alapos munkálat dolgozandó ki. Az előbbit más szerv, mint az egybehívandó zsinat, el nem végezheti. Szabályrendeleti intézkedés, mondjuk az egyetemes közgyűlés részéről, megnem oldhatja a feladatot, mert törvényt rendelettel megváltoztatni nem lehet. Másrészt mi magunk köteleztük magunkat arra, hogy az adókulcs megállapítása, mint az 1848. XX. t.-c. végrehajtásának egyik előzménye zsinatilag fog eszközöltetni. S ez nem is történhetik máskánt, már csak az ügy rendkivüli fontosságánál fogva is, a mely megköveteli, hogy ebben a kérdésben egyházunk akarata a legünnepélyesebb alkotmányos alakban n}ülatkozzék meg. Erre pedig kizárólag törvényhozó szervünk, a zsinat van hivatva. Ellenvetésül hozhatná fel valaki, hogy az államsegél}

7 igénybevételére nézve Egyházi Alkotmányunk 4. §-a elvileg már intézkedik ; avagy azt is, hogy az 1848-iki szeptemberi tárgyalásoknál nem a zsinatnak, hanem az egyetemes közgjmlésnek megbízottai tárgyaltak a kormánynyal. Úgyde ezúttal nem elvi, hanem egy uj positiv intézkedésről van szó. Másrészt 1848-ban nem volt egyetemes eg}

Tházi törvénykönyvünk, a melyet az 1848. XX. t.-c. végrehajtása ol}

T közelről érintett volna. Jól felfogott érdekünkben áll tehát, hogy mielőbb novelláris zsinatot tartsunk. Egyáltalán nincs ok arra, hogy az eszmétől idegenkedjék bárki is. Rövid ideig tartó s Egyházi Alkotmányunkat csupán néhány szakaszában módositó zsinatról van szó, a melynek megtartását sürgetően parancsolja az idő. Addig mig ezzel el nem készülünk egyházunk a kormánnyal az emlékiratra nézve érdemlegesen nem tárgyalhat. A halogatás beláthatlan kárt okoz nem csak nekünk, de az ev. ref. egyháznak is, az 1848. XX. t.-c. végrehajtásának elodázása által. Kiemelendőnek tartom végül azt is, hogy ez a megtartandó novelláris zsinat szolgáljon egyszersmind kínálkozó alkalmul arra, hogy az Egyházi Alkotmánynak az adózási jogviszonyok körén kivül eső néhány oly szakasza is egyidejűleg módosittassék, a melyek egyáltalán nem váltak be ; másrészt pótoltassanak azok a hiányok, a melyek az 1891 — 94-iki zsinaton — bár nagy körültetintéssel — készült törvénykönyvben