Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Eperjesi belmissiói egyesület

y dés. hozzászólnak mégis s általában 4 pontba fogalják ez idó szerinti kijelentenivalójukat : 1. a függetlenségben és kegyességben folyton erősödjünk tovább, 2. a keresztyén igazságok mellett híven kitartsunk, 3. a vallási életben főleg az egyéniségre fektetve a súlyt, küzdjünk komolyan e világi üresség és gazdagság-szeretet ellen és 4. egyengessük a keresztyén egyházak egyesülésének (unió) útját, melyre már utoísó zsinatunk határozata folytán léptünk is már. íme 85,000 magát ev.-nak nevező independentista nyilatkozata ; szövetséget alkotnak ők s ugy szólnak bele erősb hangon a zajgó világba ; a szövetség középpontját az u. n. szabad egyházak, jobb szárnyát a methodisták s a balszárnyát abaptisták képezik. Az elválasztás kérdésében Bouny, arverli lelkész meg is szavaztatta hiveit (plebiscilum) következő négy kérdést tűzvén ki nekik : 1. Az elválasztás eszméje tetszik-e Önnek s keresztülvitelét óhajtja-e

1? (felelet: 1K4 nem, 52 igen) ; 2. alkalmas-e a mostani idő a reform megvalósítására ? (192 nem, 41 igen) ; 3. lia a separatio meglesz, ragaszkodni fog-e On egyháza hitelveihez? (230 igen, 4 nem); s 4. az eszme valósítása után fog-e Ón egyházán segíteni évi pénzbeli s/.ives hozzájárulással • (228 igen, 8 nem). A „Témoignage" ev. lap a 22, 23, 24, 25, és a 28, 29, s 30-iki száma az elválasztás, avagy: separat iával foglalkozik bőven s. idézi sok más lap nyilatkozatait is. A 22-ik számban igy ir: „Nem óhajtjuk az elválasztást... de lia lennie kell, belemegyünk, — ám akkor is valamely egyezménynek (uniónak) kell az állam s egyház közt létesülnie s lennie . . . Mi, evangélikusok, a megítélés mértékét mindig az hv.-ban keressük s nem nézzük, hogy valami hasznos-e, káros-e, nézzük csak az igazságot az Ev. szerint. (A francia ev. lapnak e kétségkívül emelkedett ev. szellemű szavainal eszembe jut a mi uj házassági liberális törvényünk a vegyes házasságból származó gyermekek vallását illető szabad megegyezés kérdésében ; a megegyèzés szabadsága itt is evangyeliomszerü dolog, de sajnos, csak elvben az, a gyakorlatban károsnak bizonyult!) A hasznot — folytatja a lap — csak a politikus nézi s nézze, a keresztyén ember mértéke más, s a fény is, mely előtte ragyog: az Ige s a hit kettős fénye! A ,,

L'Eclair" c.lapban Bonnefon elmélkedik a helyzetről ilyenképpen : separatio, lia jön ugy s akkor jön, mikor senki sem várja : hirtelen, váratlan ... A Concordatuin megszüntetése azonban nem szüli még meg az elválasztási, söt lesz egy uj — nem Concordatnak nevezett — Concordat. Nagy nehézségek vannak itt a szerzell jogok, az anyagi ügyek, a papi s püspöki kinevezések körül, s főleg ez utóbbiaknál. Ma a ír. püspököt a Ir. kormány nevezi ki, a pápa pedig megerősíti ; a papokat pedig a püspökök nevezik ki a kultusminister hozzájárulásával. Hogy lesz az elválasztás után'".' Az állam, ha nem fizet, nem élhet sem a kinevezés sem a megerősítés jogával, kinevezné tehát a püspököket a pápa, s a papokat kineveznék a püspökök. S mi lenne az eredményi Az, hogy a papok még inkább politikai agitátorokká válnának, s az előléptetéseknél nem a vallásbeii arravalóság döntene, hanem a politikai okosság s elszántság és hizelgési erő. A pap az őt kinevező püspöknek, vagy az őt fizető testületnek csűszó-lnászó szolgája lenne. S volna államtól független, ác államellenes papság.' Netáni állami fegyelmi, felügyeleti repressáliák csak államnak ártó vértanukat nevelnének. A fr. papság hazafisága megsemmisülne . . ." Ez elmélkedésre az ev. Témoignage azt jegyzi meg, hogy: ,.ev, papokkal ez a baj nem lenne." S azért — folytatja e lap másutt — állam és egyház egymással kölcsönhatásban, egymás melletL élve, oldja meg élte feladatát. A separátiót illetve, nem volna benne baj, lia az állam igazán szabadelvű s az egyház igazán vallásos lenne. Ismerve azonban az emberi gyarlóságot itt is. ott is—a separatio!:

an, mely nem békét, de harcot hoz, áldás nem lehet, miért is legyen s maradjon meg a mai állapot (a status quo) s a Concordat legfeljebb revideálva javittassék. „La grande Revue" c. lap is azt tartja, hogy a Concordat eltörlése senkit ki nem elégít. A socialistát nem, mert ez nem a Concordatot, de a vallást, „a polgárság e szervezeti betegségét" akarja eltörölni; az uftraniontan, a hazafias katholikusnak, a protestánsnak is kell valamilyen vallási külső törvény; Gide, az absolut szabadság hive, meg azt mondja, hogy ,,ha a separátió kevesebb szabadságot nvujt az eddiginél, akkor el vele"; Glienon jogtanár üdvözli s elfogadja az uj rendet, ha ,,békességet hoz" . . . stb. .... Szóval — úgy látszik — a separatio eilen les\ a többség a parlamentben, bármit határozott Jegyen a kiküldött nevezetes bizottság. S ez a bizottság, munkájában már a dolog végére került. Egyik utolsó ténye volt, hogy elfogadta de Pressensé „Kozák"-nak elnevezett indítványát, mely szerint nem lesz szabad templomokra ezentúl vallási jelképet (emblème) tenni; csak a most létező jelképek kapnának kegyelmet, meg némely művészeti s történeti szempontból fontos vagy fontossá lehető jelkép; a kereszt is eltöröltetik (lévén az is>: séditieux et suspect-lázitó s gyanús). A bizony kozák elbánást az ev Temoignaga is ,,vallás ellenes phanfcáziából folyó eljárásnak" nevezi. Egy jogi folyóiratban a „Revue de Droit"-ban Lods Ármin fejtegeti, hogy az állam, lia el is törüli a Concordatot, a separátiót nem fogadja el (Nem akar adni teljes szabadságot az ultramontánoknak, pedig ezek elfogadnák már!) Egyébként Párisban az ev. theologiai fakultáson — hol julius 8—25-ig folytak a theológiai és a theol. doktori vizsgák — ismét jelentkezni fog valószínűleg egy kitért volt r. kath. pap : Boisseau Rdaul, kinek püspökéhez irt lemondó levelét egész terjedelmében közli a ,.Le Chrétien Francais." „Lgész a vértanuságig — írja e pap — hive akartam lenni a r. kath. egyháznak, ám a vértanúság megjött, de más alakban . . , szenvedtem sokat . . . most már, hogy kiléptem nyugodt vagyok . . . mert megtaláltam Jézusomat, miatta ott hagyom eddigi kedves kartársaimat, jó népemet ; otthagyom, hogy kövessem a Krisztust, tudván, hogy „ubi Christus, ibi eeclesia" ! Krupec Istrán. Üzenetek. Kézirat visszaküldésére nem vállalkozunk. Mindazoknak, akik az 1848. XX. t.-c. ügyében tartott országgyűlési beszédemért üdvözölni kegyesek voltak, s az által is helyeselték felfogásomat és eljárásomat, s kitartásra buzdítottak : ez utón fejezem ki őszinte köszönetemet. En nem lankadok, csak tudjam azt, hogy lelkésztársaim velem tartanak. Az egyházi adó ügyében kivívott állami segély már eredmény ; a papi fizetések kiegészítésének elhalasztása azonban nagy csapás; de hagyján; most már erre összpontosítsuk összes erőnket ! Nagy fát