Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - c) Az 1848. XX. végrehajtására vonatkozó nyilatkozatok, vélemények és mozzanatok - Eötvös Károly
szintén a vallási érdeklődés éberségéből magyarázható élénk áttérési mozgalom, mint a korábbi években, 1902-ben is a róm. katholikus egyház hiveinek számát gyarapította legei^sebben. A római katholikus vallásra ugyanis2.541-en tértekát, mig belölle 1.011-en léptek ki s igy hiveinek száma 1.530-cal gyarapodott, főkép a reformátusok, ágostaiak és zsidók soraiból. A görög katholikusoknak 381 főnyi, legnagyobbrészt a gör. keletiektől elhódított nyereségük volt, az unitáriusok — főkép a református vallásról történő áttérések révén — 187 hivő vei szaporodtak. A többi vallásfelekezetek áttérési mérlege vesztességgel záródik. Legtöbb (számszerint 754 főnyi) veszteségük a reformátusoknak volt : a görögkeletiek 642, az izraeliták 357, az ágostaiak 333 hivőt vesztettek el áttérés által. Horvát-Szlavonországokban az áttérési mozgalom élénkebb volt most, mint a megelőző esztendőben: 1902-ben ugyanis 451-en változtatták vallásukat, mig 1901-ben csak 359 áttérés volt. Itt az áttérések mozgalma éppen ellentétes hatású, mint az anyaországban : a görögkeletieknek és a reformátusoknak kedvez, a kik az áttérések folytán 109, illetőleg (a reformátusok) 86 hivőt nyertek, holott a többi összes vallásfelekezetek mind veszítettek ezen a réven. Legtöbbet, szám szerint 148-at a római katholikusok. (folyt, köv.) Rövid válasz a „Kihívott Yédelem"-re. A pozsonyi ev. egyházközségnek a theol. tanügyi szervezeti javaslat tárgyában az egyetemes közgyűléshez intézett felterjesztésére s alulírottnak e becses lapban és külön is megjelent hasonló tárgyú cikkére Glau/ Pál bizottsági előadó úr „Kihívott Vedelem" című röpiratában válaszol. E választ rövid válasz nélkül hagynunk nem lehet. A pozsonyi ev. egyházközség, a melynek a fennforgó ügyben különben is az egyetemes egyházzal és nem az előadó úrral vagyon dolga, igen természetes, hogy a ,,Kihívott Védelem" kihívó támadására nem fog reagálni, inert egy oly előkelő s a „rábizott ügy tiszta igazságára" minden szemforgató képmutatás nélkül joggal támaszkodó előkelő erkölcsi testület, erkölcsi méltóságán alul valónak tartja a valóban „hangulatkeltésre szánt" s minden erkölcsi alap nélkül szűkölködő durva támadásra és oktalan gyanusitgatásokra felelni. Ez az egyház kulturális és emberbaráti intézményekre — tessék ezt jól megjegyezni — az egyetemes evang. egyház körében minden más egyháznál, ne mondjam kerületnél és egyetemnél egymaga többet áldozott és áldoz. Erről az egyházról tehát sértő kicsinyléssel ne merjen senk^ sem beszélni s még kevésbbé tegye fel róla a bizottsági előadó úr, hogy ezt a ,,tisztelt egyházközséget valaki célzatosan és gonosz szánd ékkal félrevezette." A mi megtörténhetik Rimaszombaton (mert gondolom, házi példa után indult az előadó ur!) az nem történhetik meg Pozsonyban soha ! Ha szándékos és gonosz félrevezetésről akarunk beszélni, — hát tudunk mi arra is példát és e példa a bizottsági előadó úr előtt sem lesz ismeretlen. Mikor 1902. őszén a theol, akadémiai nagybizottságban anyagi ügyeink rendezését tárgyalták s a kedvezőtlen határozatot meglelebbeztein, felebbezésemet ép az előadó úrnak ama kijelentésére vontam volt vissza, hogy : „kész immár a theol. főiskolák szeivezete s abban mindenről fényesen gondoskodva van" -s íme még ugyanazon egyetemes gyűlés alkalmával bepillantván az előadó úr szívességéből a kész javaslatba, láttam, hogy abban — a mi jogos követeléseinket illetőleg semmiről sincs gondoskodva ! Ez .,a valódi ténynyel egyező igazság". Az alkalmazást vonja le az, a kit illet. S mégis Glaut úr keresi ,,a kígyó fejét! 1 1 Bizony elhiheti, hogy a kígyó a mi szelid hegyeink közt nincsen. Hogy mi Pozsonyt védjük, hát az igaz. De hát ki védje, ha mi sem ? A bizottsági előadó úr is ott ül a mi theol. akadémiánk nagybizottságában, de hát kérdem, jó lelkiismerettel elmondhatja-e, hogy ottlétének egész ideje alatt szólt-e csak egy jóakaratú szót is az egyetemes egyház intézete érdekében ? Hiszen a legutóbbi nagybizottsági gyűlésben is Las^kdry Gyula érdemes felügyelőnknek kellett épen az előadó urat szinte rendreutasítania s vele megértetnie, hogy „elvégre is mi itt talán mégsem azért vagyunk, hogy Eperjes és Sopron miatt fájjon a fejünk, hanem hogy kötelességszerüleg az egyetemes akadémia javára munkálkodjunk." S bizony itt a baj édes uraim ! Legyen az a pozsonyi theol. akadémia akármilyen, legyen jó vagy rossz, — fogyatkozásainkat mi magunk érezzük leginkább ! — elvégre is a mienk az mindnyájunké s a szülőnek elemi kötelessége, hogy gyermeke boldogulását és ne romlását óhajtsa. A „Kihívott Védelem' 1 ,-ben én mindent látok, csak jóakaratot nem. Megátalkodott bosszú éizete tör ki minden sorából ! Valami olyas pandúr-szellem, a mely szinte torkaszakadva kiáltja felénk : „Megálljatok gonosztevők ! majd ráncba szedlek én!" S ha még csak minket fenyegetne meg ! f)e megfenyegeti az esetleg engedetlenkedő egyházkerüle-
