Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - b) Név nélkül vagy álnév alatt - Felhívás dr. Luther Márton művei tárgyához

— A felügyelő 1901 évi november 7-én 5108|I.—901. szám alatt kapott értesítést, hogy a szolgabíró az eljárást foly

Tamatba tette, ele azóta nem történt semmi. — Az ügy nyilván elaludt, mert a felügyelő ujabb sürgetésére választ nem kapott. Pályi és Lengyelfalu községek r. k. plébánosai sem engedik az ev. halottakat a községi temetőben a rendes sorban eltemet-: tetni, hanem külön a temető árkában vagy a község népétől megvetett külön helyen, dacára annak, hogy Lengyelfalu földesura, az ág. evang. vallású Wieland Arthur a rom. kath. templom és a paplak építésére telket adott és a rom. katholikus egy

Tház fentartásához évi tekintélyes összeggel hozzájárul. Hanusfalván (Sárosniegyéb3n

>

l a közös temetőt a róm. katholikus plébános saját egyháza részére foglalta el. A lajta-szentmiklósi r. k. plébános (Sopronmegye) egyáltalában nem engedi meg sir ásását protestáns ember számára a rendes temetőben, miért is íz evangélikusok kénytelenek az öngyilksok sírhelyén, egy vasúti árokban temetkezni ; úgyszintén a rétfalusi plébános (Sopronmegye) sem akar protestáns sírt eltűrni a temetőben ; már pedig mindkét helyen, a hatóságtól bekért értesítés szerint, a temető községi temető. Felső Bodonyban (Nógrádmegyében) a protestáns halottakat nem engedik eltemetni, azokat a szomszéd községbe kell elvitetni. Jobbágyiban a temető árkában temetik el a protestáns halottakat. Követeljük tehát, hogy az 1868: LUI. t.-c. 22. §-a az állam és hatóságai által végrehajtassák, az ellene vétők az 1879. évi XX. t.-c. 54. §-a értelmébe büntettessenek. folyt. köv. Belföld. Felhívás a\ evangvéliomi protestáns kö\'önséghe\ „Dr. Luther Márton Miivei'-nek magyar kiadása ügyében. A „Luther Társaság" 1903 nov. 12-én Budapesten tartott közgyűlése egyhangú lelkesedéssel határozta el, hogy — tekintettel a reformáczió emlékünnepének közelgő négyszázados fordulójára vagyis 1917. okt. 31-ére — édes magyar nyelvünkre lefordítva kiadja „Dr. Luther Márton Müvei"-t. Századok sajnálatos mulasztásának pótlása részünkről, evangéliumi protestánsok s kiváltképen ág. liitv. evangélikusok vagy mondjuk igy.- lutheránusok részéről pedig egy nagy becsületbeli tartozásunk letörlesztése akar lenni ez a vállalkozás. S erre első sorban kötelezve érzi magát az az irodalmi társaság, a mely zászlajára a nagy Luther nevét irta. Azért is meg vagyunk arról győződve, hogy a ,,Luther Társaság

u e nagy elhatározását a mivelt közönség, a magyar nemzeti irodalom minden barátja s különössen is az evang. protestáns hivek örömhír gyanánt üdvözlik. Mert Luther nemcsak a mienk. Mint:páratlan történeti nagyság s hozzá nagy iró is - kihívja mindazok érdeklődését, a kik — tartozzanak bár egyébként akármely körhöz — az emberiség szellemi életfejlődésének kimagasló s időtlen időkre irányt adó tényezőit kultúrtörténeti szempontból méltatni s általán a múlt nagy tanulságait és vívmányait a jelenkor javára értékesíteni tudják és akarják. És szent meggyőződésünk, hogy „Dr. Luther Márton Müvei,, ép e szempontból hazánkban is igen nagy és áldásos szolgálatot fognak teljesíteni. Sok eddig elfogult olvasó szemeit nyitják meg s hitelesen igazolják, .hogy Luther az ember mivelődésnek épenséggel nem átka, hanem egyik legnagyobb áldása vala, hogy fegyverei sohasem testien, hanem mindég szellemiek voltak és erősek Istennek minden a Krisztus és az ő igazsága ellen emelt magaslat lei ombolására. E müvek bemutatják mindenkinek az igazi Luthert, úgy a milyen volt s nem a mint a czélzatosság festegeti s elvezetnek egy nagy kornak eredeti s tiszta forrásához. Mi evangvéliomi protestánsok pedig — úgy véljük, egy szó ellenmondás nélkül jelenthetjük ezt ki — tartozzunk bár a reformáczió egyik avagy másik irányához, e művekből tisztán megértjük, mi sejtésképpen eddig is élt mindnyájunk öntudatában, hogy a Luther név nekünk több, mtnt pusztán történeti emlék, hogy Es\me az, mely koporsójából kitörve, az eget immár megvívta s uralkodik sziveinkbe, mint a vallás-erkölcsi megújhodás, a személyes élő hit, a lelkiismeretbeli szabadság, az önálló tudományos kutatás és erkölcsi felelősség, egyszóval mint a folytonos haladás és tökéletesedés örök elve, lelke és ereje. Azért a „Di. Luther Márton Müvei" a Szent Biblia mellett a vallás-erkölcsi s ebből folyólag az egyházi téren való folytonos reformácziónak elsőrendű authentikus jogforrása és leghatalmasabb fegyvertára lesznek és maradnak kezünkben. Ha megvetjük vagy letérünk a bennök inkarnált elvi álláspontról, — létalapunkat adtuk fel: evangvéliomi világosságunk kialszik, a só megizetlenedik. E manapság nem is egésszen alaptalan aggodalom legyen tehát egyik főok arra, hogy magyarhoni ev. protestáns egyházunk e szent Sión kívül-belül erősen ostromolt várfalai között meg-