Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - c) Az 1848. XX. végrehajtására vonatkozó nyilatkozatok, vélemények és mozzanatok - „Vélemény” – (vegyes bizottságé)

retete teremtette azokat. Ez az erkölcsi töke a legszebb örökség, amit Pukánszky ránk hagyott. A mi kötelességünk már most ügyelni arra, hogy ez örökség el ne kallód­jék a kezeink között. Hornyánszky Aladár. A Magyarországi evangelium szerint reformált és 4 ágostai hitvallású evangelikus egyházak véleménye az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásáról. összeállította : az ev. ref. egyetemes konvent s az ág. ev. egy­ház egyetemes gyűlésének, a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekben kiküldött vegyes bizottsága, a Budapesten. 1903. november 19-én tartott közös gyűlésében.* (Folytatás.) III. Ilitelveiiikkel ellenkező vallási cse­lekmény teljesítésére kényszerítés. Az 1895. 43. törvénycikk 1-sö §-ának második bekezdése rendeli : senkit sem szabad hitével nem egyelő vál­tási cselekmény teljesítésére kötelezni. Ezen törvény az 179 Va évi 26 t. c. 3. §-ában és 1868. évi 51. t. c. 19. §-ában mon­dottakat ismétli. De a törvény ezen rendelkezése is irott malaszt, mert nincs rá büntetetőjogi sanctió. Nemcsak a katholikus egyház intézetei­ben, de még állami iskolákban is mindennapi dolog, hogy a protestáns növendékek a kath. vallás ünnepem való részvétre, miselátoga­tásra stb. kényszeríttetnek ; példák erre a ki­kindai, temesvári esetek. Ugyanez történik Heréden, Nógrádmegyében, hol az elemi is­kolákban a protestáns tanulók fegyelmileg kényszeríttetnek, a kath. egyház összes lelki gyakorlatain való részvételre. Az 1891. évi XIII. törvénycikk ugyan nemzeti ünnepnek nyilvánította az első ^ma­gyar király emlékére augusztus 20-át, de ezen törvény szerint, ezen ünnepnapon csak az ipari munkának kell szünetelnie. Dacára ennek, a Vas-, Zala-, Bars- és Zemplénmegyei hatóságok István király napján, a mezei munkából csendőrökkel hurczoltatják el a protestáns íöldmiveseket és büntetik őket, mint azt a szentgotthárdi kir. járásbíróság 1902. szeptember 10-én hozott itébte is iga­zolja, mely ítélet szerint az augusztus 20-án mezei munkát végző protestáns lakosokat, az iSóS. évi 53. t. c. 19, §-a alapján, pénzbünte­tésben marasztalta el. A diósgyőri vasgyárban, amely a ma­gyar királyi pénzügyminisztérium vállalata, a protestáns munkásokat nagypénteken dol­gozni kényszeritik. — Iskolai ünnepélyek al­kalmával az evangélikus gyermekeket a róm. kath. templomba terelik. Törvényt követelünk, amely kihágásnak, és ha hatóság követi el, hivatalos hatalom­mal való visszaélésnek minősiti az 1895. évi 43. t. c. 1. §-ába ütköző eljárást és meg­bünteti annak elkövetőit. IV. A temetők használata. Az 1868. évi 53. törvénycikk 22. §-a hatá­rozottan rendeli, hogy : ,,temetőkben a különböző vallásfelekezetek tagjai vegyesen és akadálytalanul temetkez­hetnek^ ' Az 1879. évi 40. tvcikk 54. §-a pedig azt rendeli, hogy aki az 186S. 53. tvcikk 22. §-ában foglalt intézkedés ellenére a meghalt­nak eltemetését erőszakkel vagy fenyegetéssel megakadályozz^• háromszáz foriiítig terjedhető pénzbü iitetéssel bitntethetö. Tudjuk, hogy a legtöbb temető községi temető és ott is, ahol per abusum a r. kath. plébános rendelkezik a temető felett, a községtől vagy földesúrtól átengedett temető nem tekinthető a katholikus egyház magántulaj donának. A róm. katholikus plébános mégis oly helyen, ahol evangélikusok csak szórványo­san laknak, magának követeli a rendelkezési jogot a köztemető felett és vagy egyáltalá­ban nem, vagy csak a temető valamely félreeső zugában engedi eltemettetni a protestáns halottat. 1901-ben történt, hogy Kaiser Károly solymári rom. katholikus plébános, midőn megtudta, hogy a községében elhalt, köz­tekintélynek örvendett evangélikus vallású Mórocz Jolán magánzónőnek a községi temetőben több évvel előbb elhalt anyja sirja mellett sírt ástak, a temetést a nagy számmal jelen volt katholikus hivei és a szintén jelenvolt községi birók és előljáiók megbotránkoztatására megakadálozta, a már kész sírt a sírásóval behányatta és azzal az indokolással, hogy protestáns embert ez a hely meg nem illeti : az árok partján egy félreeső helyen rendelt sirt ásatni a hulla részére. A budai evangelikus segédlelkész, aki a functiót végezte, jelentést tett erről az egyházi felügyelőnek, aki Kaiser Károlyt a pomázi szolgabirónái, a kihágási büntetőtörvénykönyv 54. §-ába ütköző kihágás miatt feljelentette.

Next

/
Thumbnails
Contents