Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - V. Könyvek, folyóiratok stb. ismertetése - Magyar könyvtár

y szerve a katholicismuson belül'

1. Nem hívogattuk* nem csábítgattuk kitérésre a r. kath. papokat ; a ki áttért s jött, szabadon jött; mi nem mondjuk, hogy katholikusok, nem mondjuk, hogy protestánsok, — de igenis, (s ezt hiidetjük, hogy) keresztyének vagyunk ... A kilépett testvérek számára Sévres-hen egy házat szereztünk (Maison hospitalière), hogy ott meglakhassanak, mig álláshoz jutnak. 8 szoba volt e házban, telve folyton expapokkal 1898. és 1^99-ben. A ház s lakás később megszűnt, mint ilyen létezni, egyfelől azért, inéit Bourrier időközben Versaillesben (hova Sèvres, mint leányegyház tartozik) ev. ref. pap lett, másfelől meg azért hagytunk fel ez elszállásolási móddal, mert a sok pap sokat vitatkozott, dogmatizált s olyiknak közülök, ki épen lelki harcát vívta, nem zajra, de magányra s a magányban békére volt szüksége. Az expapok ezután egyes ev. derék családoknál kaptak ideiglenes elhelyezést; némelyek pedig beléptek a párisi prot. theol. fakultásba s itt tanultak és vizsgát is tettek. Hegy a polgári életben ugy, a hogy boldoguljanak, alapítottunk egy elhelyezési irodát. A dolog nehézen ment, s most is nehezen megy. Százával jelentkeznének a papi hivatalt elhagyók, ha bánók elhelyezni őket. A püspökök a kilépetteket azonnal megfosztatják papi diplomájuktól, haragból és netáni későbbi érvényesüléstől való félelemből. A kilépettekre mi rá nem kényszeritjük a vallásváltoztatást, a mi feladatunk és ambitiónk egyedül az, hogy megértessük ezen, a római szolgaságból menekülőkkel, hogy az igazi üdv a mi Urunk, a Jé^us Krisztussal való közösségben van, s hol a\ Ur szelleme, ott a szabadság is. Az egész szellemi és vallási vállalat elnöke volt Réveilland Jenő orszgy. képviselő, később azonban a vállalat Picard prot. pap. igazgatása alatt ev. felekezetivé lett. he mikor ez történt, mi — úgymond Bourier — hogy szavunkat tartsuk, s annak szabadsagát megóvjuk, Héveilland és Mettetal Ágosttal beléptünk az ,,Evangelisátió nemzeti szövetségébe"; e szövetségnek pénztárosa, két censornak (Jalabert és Pudut) ellenőrző jegyzésére lizet segélyt a kérvényezőknek. Nem vagyunk mi neo-katholikusok, mint némelyek mondják, sem protestánsok, semmin! Iljnnaék mondta rólunk: „intelligens katholikusok soron kívüli osztálya A mi munkánk a katholicísmus reforinálása. Lapunk, irányunk egyetlen a maga nemében. A r. kath. püspökök lialálitéletet mondtak lapunkra s megtiltották annak olvasását. Titkon azért folyton s egyre többen olvassák a/t olyanok, kiknek nem szabad. Nem vagyunk sekta; nem vagyunk fanatikusok, de azért terjeszkedni s hódítani akarunk, meghódítani a lelkísmereteket, megnyugtatni s meggyőzni arról, hogy : „a hol a Krisztus, ott a szabadság és ott a\ egyhá\ is ! Ubi Cristus, ibi ecelesia ! Ki <•{/ érti, ér\i, jöjjön ho\\ápk . Álljon mellénk!'

1 Igy Bourrier s társai! A „Témoignage" (5., 7. s 8. számában Lods Armand referál az egvhá{ s állam elválasztása nehéz kérdésében kifejtett parlamenti bizottsági munkáról. A bizottságban az államnak teljes konfiskálási jogot adni akaró Briand (socialista izii) indítványát mérsékli s ellensúlyozza s le is győzi némi részben Grosjeau véleménye, Bryandazt indítványozta, hogy a nyilvános kultuszintézetek (établissement-ek) vagyonát foglalja el az állam. Evvel szemben Grosjean ajánlotta s nézetét érvényre is emelték, hogy a vagyon tulajdonjoga maradjon meg az intézeteknél, melyek azonban a vagyon hasznát az istentisztelet ellátására ujabban alakult társaságoknak engedjék át, szóval, az államkincstár ne tegye rá kezét teljesen e vagyonra, mint azt a socialisták óhajtanák. Nagy volt a vita s nézeteltérés a vallási avagy egyházi épületek tulajdonjoga részlet-kérdésében. Itt is Grosjean megvédte a jog elemi elvét annyiból, hogy kétféle ily épületeket határoztak meg egyházi s állami (esetleg községi) intézkedés és hozzájárulások szerint. Cikkíró egyébként bízik a parlamentben, hogy az — úgymond — liberálisabb lesz az egyházak iránt, mint a parlamenti bizottság. Az ág. hitv. ev. egyház a nehéz kérdésben a status quo mellett nyilatkozott volt, mint régebben irtuk ; a francia ev. ref. egyház pedig, jogai védelmére, előterjesztéssel akart járulni a bizottság elé, mely azonban — többségi döntéssel — ez előterjesztést csak a tárgyalások végén (s nem folyamán) óhajtja meghallgatni. Ugyancsak a luth. „Témoignage" a 9. számban lelkesen vezérczikkezik jubilaeumától a britt és külföldi bibliatársaságnak, melynek Franciaországban 42 raktára van; a 8-ik szám pedig megemlékezik Kantról, kit az ujabb kor egyik legnagyobb gondolkodójának nevez, ki legyőzte a közönséges rationalismust s az Evangyéliom és a keresztyén hit űtját is egyengette, midőn a komoly emberek lelkiismeretébe helyezte el az igazságot, felrázván az embereket lelki állapotuk szabáb talanságából. Ugyanezen szám melegen emlékezik meg az elhunyt kiváló norvég s nagy franciabarát papról :' Kaas Muntheról, ki a francia, norvég s angol ev. közös munkában, tudniillik : a madagaskari missióban hervadhatlan érdemeket szerzett magának. (Vájjon, a mi. szintén norvég származású s ev. magyar báró Ivaas Ivorunknak szivében néppárti szerelme mellett jnt-e kis hely az ev. missio szent ügyének is

1?) A maroknyi prot. franciák messze előre haladnak a külmissió terén is; egyik főemberök: Boegner M. missiói igazgat») ur (kinél, nemcsak lélekben, levélileg most, de már 24 év előtt mint akkor megválasztott itju missiói aligazgatónál e sorok írója is tiszteletét tette volt Párisban), e napokban ünnepelte működésének 25-ik évi fordulóját, a mikor a széles körben nyilvánult elismerés iránta s hűséges élettársa: neje iránt Appia szónok ajakán e három szép szóban aranyozódott ki: „Mi szeretünk titeket" („Nous vous aimons"). (Olv. Témoignage, május 7-iki 19, sz.). Krupec István.