Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Frenyó Lajos. Egységes vallásoktatás a középiskolában

gósággal, vagy szereplése nem volt eléggé paphoz méltó, úgy őszintén igyekezzék új emberré válni s akkor majd lehet remélni, hogy egházunk ege fényre fog derülni. A züllött viszonyokról és a cura pastoralisról lévén szó, e helyütt még egy körülményre bátorkodnám az illetékes tényezők figyelmét felhivni. Itt már nem egyes lelkészek hibájáról, hanem oly bajról kivánok beszélni, melynek oka csak szegénységünkben rejlik. Tapasztalatom szerint az egyházi élet tespedése nemcsak ott áll be, a hol a lelkész jelleménél fogva nem áll hivatása magaslatán, hanem ott is, a hol a lelkész a hivek gondozására physikai okokból képtelen. Ilyen okok a lelkész beteges vagy elaggott állapota. Ahol tehát a lelki gondozás nem a lelkész jóakaratán múlik. Ahol a lélek kész de a test erőtelen. Miképen segítsünk ilyen esetben az egyházközségen. Tisztességes nyugdijalap hiányában kegyetlen eljárás lenne a lelkész njmgalomba küldése. Nincsen tehát egyéb segítségünk, mint káplánnak alkalmazása. Ámde ez a dolog is nehéz, mert egy bőven javadalmazott állásban lévő vagy esetleg magán vagyonnal biró lelkésznél a káplántartás nem okoz ugyan nehézséget, — azonban, miképen kívánjuk meg egy szerény javadalmazású lelkésztől, — aki maga is alig tudja magát családjával fenntartani, — azt, hogy saját költségén még káplánt is tartson. Az ezen az uton az egyházközségeket érhető bajok megelőzése céljából tehát javaslatomat, hogy minden egyházmegye rendszeresítsen az előre látható szükséghez képest bizonyos számú segédlelkészi állást s az egyházmegye esperese ezután a segédlelkészeket mindig oda helyezze, ahol segédlelkészre ' tényleg nélkülözhetetlenül van szükség. Az il ven segédlelkészi állások rendszeritésének költségeit is számításba kellene aztán venni az 1848. évi XX. te. alapján követelt alapitványszerü összeg meállapitásánál. Bor cas. (folyt, köv.) Egységes vallásoktatás a középiskolában. Irta: Frenyó Lajos, eperjesi collég, főgymn. vallástanár. (Folytatás és vége.) Áttérve a középiskolával egy színvonalon álló iskolák tantervére, a hat osztályú polgári fi a-iskola anyaga ugyanaz kell hogy legyen, ami a középiskoláé, azzal a külömbséggel, hogy a középiskola felső négy osztásának anyagát kettőre kell összevonni. Az V. osztály tanulja az egyetemes egyháztörténetet 1648-ig a magyart is belevéve, a VI. osztály az I. félévben 1648-tól máig, a Il-ikban pedig hit- és erkölcstant a káté alapján. Ez a propositió teljesen elfogadható. A hat osztályú felsőbb leányiskola tanterve ugyanaz lehet, ami az előbbié, de kiváló protestáns női alakok ismertetésével. Ez is elfogadható. Kiváló protestáns nők életrajzának ismertetése okvetlenül szükséges, hiszen ez képző és nevelő hatással van a leánynövendékre. E téren igen nagy a mulasztás, a leányok nem ismerik különösen magyar evangelikus egyházunk kiváló női alakjait : Mária királynét, Kanizsay Orsol}

Tát, Pemfiinger Katát a „lutheránus oroszlánt", Homonnay Drugeth Máriát, Révai Juditot, Széchy Évát, és a többit, a kik voltak. Tudja az evangelikus leánynövendék, ki volt a ref. Lorántffy Zsuzsánna s a róm. kath. Zrinyi Ilona, de azt nem, kik voltak a fent elősoroltak. De hogy is tudná, mikor tanitói sem tudják. Olyan élhetetlenek vagyunk, hogy mikor leányainknak példányképet kell mutatnunk, akkor is a szomszédba kell mennünk, nem mintha nekünk nem volna, hanem mert nem tudunk róla. Ugyan min nevelje leánynövendékünk ev. öntudatát? A négy osztályú polgári leányiskola anyagát valóban nem lehet teljesen a középiskola alsó osztályainak megfelelőleg beosztani, de nem is okvetlenül szükséges. Itt azonban én szerző javaslatától eltérést proponálok : az I—II. osztály tanuljon bibliai történeteket a káté megjelölt részeivel, a III. osztály Izrael népének rövid története után Jézus életét s a kátéból a IV. és V. részt, a IV. osztály egyháztörténelmet női életrajzokkal s a kátét ismételje át s foglalja össze az elválasztó-