Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Vasi közép egyhm.

volna fenvitő hatalma, de teljes felelősség mellett. Több helyi érdekli ügy elintézése után legszebb rendben feloszlott a gyűlés. A vasi közép egyhmegye közgyűlése. A vasi hözép egyhmegye f. é. közgyűlését május hó 31-én tartolta meg Szombathelyen. A közgyűlésre az egyházmegye tagjai szép számmal gyűltek egybe. A gyülekezetek közül csak Tótmorán nem volt képviselve. Nagyon sajnos, hogy ez a buzgó, jólelkű gyülekezet igazgatása felette igen hanyag és botrányos, a mi miatt az egyhmegye a helyszínére vizsgáló bizottságot volt kénytelen kiküldeni s ennek jelentéséhez képest fogja további eljárását irányítani. A közgyűlésben a felügyelő helyett, a ki betegsége miatt nem jelenhetett meg, a mi őt azonban nem gátolta meg abban, hogy szokott évi 200 koronás adományát az egyhmegye rendelkezésére bocsássa, (100 kor. egyhm. gváinoldának, 50 kor, az egyhm. gyámintézetnek, 50 kor. egy arra leginkább reá szorult tanítónak.) Mesterházy Gedeon egyházkerületi jegyző, meszleni felügyelő elnökölt az esperessel együtt. Az esperes évi jelentésében mindenek előtt hódolatteljes hálával, hazafias örömmel emlékezett meg királyunk azon kir. felséges küldetéséről, hogy nemzeti történelmünk egyik legkiválóbb, egyik legnemesebb alakjának idegenben porló hamvainak haza szállítását rendelte el, és Rákóczinak vissza adta hazáját, a hazának Kákóczit. A közgyűlés felállva hallgatta meg az esperes szavait, melyeket azzal fejezett be, hogy felkérte a lelkészeket, tanítókat és mindazokat, a kik erre hivatvák, neveljék, mint eddig, úgy ezután is a serdülő ifjúságnak, ápolják, mint eddig, úgy ezután is a felnőtteknek keblében a hazaszeretet, a törvény tiszteletet, a király iránti hűséget és buzdítsák, mint eddig, úgy ezután is, hogy a haza jólétének emelésében fáradhatatlanul közreműködjenek. Sajnálattal emlité fel azután, hogy az 1818. XX. t.-c. kimondott jogegyenlőség s viszonosság, a/, egyh. és isk. szükségletek közálladalmi költségek általi fedezése még mindig írott malaszt. Pedig a hazai protestáns egyház hívei mindig első sorban állottak ott a küzdelemben, melynek czélja volt a magyar állami lét biztosítása, a magyar haza szabadságának külső és belső ellenségtől való megszabadítása; — és a hazai protestáns egyház hivei vallás-erkölcsi, közmivelödési célokra rendkívül sokat áldoznak, mert mig más felekezetek a templom és az iskola fentartása céljait szolgáló adót hírből is alig ismerik, addig a protestáns egyház- * községek 50—G0, sőt némely helyen 100—120 °/

0 egyházi és ezen felül 20—30 °/

0 iskolai adót fizetnek minden korona állami adó után ! Bizik azonban az esperes, hogy a mindkét hitvalláson levő evangelikus hazai egyház bizottságának fáradozása a sajgó sebekre a kormánynyal egyetemben meg fogja találni a gyógyirt és bizik abban, hogy a jelen kormány ismert program injánál fogva elvégre az évekhoszszú során át sokszor elhangzott szép szavú ígéreteket nemes tettekkel fogja beváltani. Nem épen nagy sérelemként, de inkább kuriosum gyanánt emlité Tel az esperes azt, hogy egy stayerországi pápista pap a közigazgatási hatóságok közvetítésével követelte a péterhegyi lelkésztől egy 15 éves, magyarhonos gyerkőczének keresztelő-levelét díjmentesen s bélyegmentesen is hivatalból arra a czélra, hogy azt a gyerkőczet a pápás egyházba felvehesse. Evangelikus lelkipásztort hivatalosan arra felszólítani, hogy a hitehagyást hivatalból támogassa, már magában véve is nagy vakmerőség, és minthogy egy másik lelkész is szóval előadta a gyűlésben, hogy hasonló sérelmes megkeresések máskor is előfordultak, az egyházmegye felhívta a lelkészeket, hogy hasonló esetekben necsak egyházunk törvényes jogait védelmezzék, hanem az egyházmegyei elnökségnél is a megkeresésekre adandó válaszadás előtt jelentést tegyenek. A közgyűlés ezenkívül magáévá tette az esperesnek azon válaszát, mely a különös megkeresésre adatott, és azt jegyzőkönyvébe is felvette. A válasz lényege ez: B. M. stayerországi lakos, magyar honpolgár, személyes viszonyai hazai törvényeink szerint itélendők meg; törvényünk nem engedi meg, hogy egy 15 éves gyerkőc hitét elhagyhassa, törvényünk nem engedi meg, hogy őt a stayer pápista pap egyházába felvehesse, még kevésbbé kötelezhető törvényeink ellenére az evang. lelkész, hogy egyházhiveinek hitehagyását hivatalból elősegítse s támogassa.Foglalkozott aztán az esperes évi jelentésében a népiskolai oktatásügy reformjának a közoktatásügyi kormány által bírálat alá hozatott tervjavaslatával. A népoktatás ügyét a mi sok nyelvű, sok nemzetiségű, sok telekezetű magyar hazánkban első sorban hazafias és nemzeti szempontból kell megoldani; de nem lehet rossznéven venni, lia birodalmunkban, hol a Mária örökségének agyréme egyre kisért, hol az állam politikai jellege változásnak lévén alávetve, ma ezen, holnap azon szélső társadalmi vagy szélső egyházi irány juthat uralomra, az az kormányra, a hazai evang. egyház is sarkalatos alaptörvényeink oltalma alatt ez után is kivenni akarja a maga részét a népoktatás terén a hazafias, magyar nemzeti irányban előre törekvő versenyben. Hazafias örömmel üdvözli az esperes a törvényjavaslat tervezését, mely az állam részére megkívánja, a mi az államé, azaz biztostositja a nemzeti ügyet és az egyháznak is meghagyja a nyílt teret a nemes versenyre, mely a nemzeti ügy biztosításának célja felé tör. Csak azt sajnálja az esperes, hogy továbbra is mostohán kíván az állam bánni a mi tanítóinkkal, kik a leghazafiasabb közszolgálatokat teljesítik. Nevezetesen az egyházmegye déli részén lakó szent hitszónokok körében egyre terjed a magyar nyelv ismerete s szeretete, a hazafias szellem, a minek terjesztésében az evang. iskola is kiveszi az oroszlánrészt. E vidéken az