Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Hetvényi Lajos. Egységes vallásoktatás a középiskolában

dön a főpap szolgája arcul csapá, ezt mondá : ,,ha jól szóltam, mért versz engemet?" Miért tűrjük a katholikusoktól a sok arcúicsapást, ha jól szóltunk, mit sem vétettünk s csak viszonosságot s a tanusitott szeretetnek viszonzását kérjük. Akár hogy hangoztatjuk a keresztyéni szeretetet, de a katholikusokat e bajtól csak hasonszenvi módon lehet megszabadítani. Akármilyen visszásán hangzik, de itt csak hasonlót hasonlóval lehet gyógyitani. Miután durva, vastag zsákot finom tűvel, vékony cérnával jól kijavitani nem lehet ; használjuk a vastag zsákvarró tűt s megfelelő foltot. Ez való a zsákra. Fiat aplicatio ! Önérzetünk diktálhatná, hogy jövőben ne engedjük meg mi sem katholikusok temetésére harangjaink meghuzatását s a helyre nézve is intézkedhetnénk mint ők. Elismerem, hogy ez talán nem a mai korba való beszéd, de a helyzet diktálta önérzetes beszéd. Tessék a papi értekezleteknek e dologhoz szólni s állapodjunk meg egy egyöntetű eljárásban. Czinkotszky Márton. Egységes vallásoktatás a középiskolában. (Javaslat a középiskolai vallásoktatás reformja ügyében.) Irta: Hetvényi Lajos soproni ág. h. ev. főgynin. vallástanár. Ha korunk kérdései — és az élet nevezetes tén}

Tezői között a legfontosabbat, a leglényegesebbet keressük, nem kell sokáig kutatnunk és tépelődnünk, azt csakhamar megtalálhatjuk. A nevelés ügye az, mert a közéletnek intézményei lehetnek a legfejlettebbek, a megélhetési eszközök a legcélravezetőbbek, közöttük az ember mégis csak szerencsétlen, szinte öntudatlan báb, önmagának és helyzetének rabja lesz, ha bensőleg nem fejlődött az erkölcsi nagykorúság ama fokára, a melyen a rendelkezésére álló eszközöket a legfőbb jó érdekében a legnemesebb értelemben fel tudja használni. Erkölcsi egyéniség, a szellemi nagykorúság eme sine qua non-ja nélkül a külső életviszonyok fejlettsége is csak romlást rejt méhében ; mert anélkül hiányzik az éles látású bölcs kormányos, aki az élet örök igazságának, Isten igéjének értelmében vezeti az élet hajóját. Az életviszonyok rohamos fejlődésének épenséggel nem örülhetünk, ha általánosságban hiányoznak az emberi eszményt szemük előtt tartó s annak megvalósítására törekvő erkölcsi egyéniségek. Az eredmény az lesz, hogy a benső valláserkölcsi műveltség hiányában az úgynevezett modern műveltség külsőleg tetszetős, szemetkápráztató, ragyogó palotájából kőkövön nem marad ; a belső romlás minden irányban zülött állapotokat idéz elő. Ezt már a modern sociologusok is látják, érzik és nem győzik eléggé hangsúlyozni az erkölcsi nevelés fontosságát. Csakhogy közöttük a legtöbben téves utakon járnak. Vallás nélkül akarják felépiteni az erkölcsiséget, de többre nem képesek, minthogy hasznossági szempontból relativ értékű, casuistikus életelveket állitanak fel, a mi azonban legfeljebb csak szinleges életrendet biztosit, de a lelki szabadságon nyugvó igaz erkölcsiséget nem teremt, mert a léleknek a bűntől megtisztitója, szabaddá tevője egyedül a Megváltó, Jézus Krisztus. — Itt nem lebet feladatom, hogy ama modern moralistákkal polemizáljak, azért tanulság végett csak Carneri-nek „Der moderne Mensch" cimű hires munkájából közlök egy-két résletet. Többek között ezt mondja : ,,A nevelési módszer radikális megváltoztatása elé mint áthidalhatlan akadál}

T áll beláthatlan időkre az egyház." Más hetyen ig}

7 szól : „Nagyfontosságú a társadalom érvényesülésére nézve, hogy a gyermek korán tudja, hogy az erkölcs nem egyedül a a, hiten nyugszik,- mert azokra nézve, akik hitüket elvesztik, nem lenne többé erkölcs." Majd ezt is olvashatjuk : ,,A hit a tudásnak primitivebb alakja és a természeti ember ezzel segitett magán, mig kulturemberré felküzdötte magát." E nyilatkozatok egyrészről a vallás tiszta lényegének, másrészről pedig az igaz erkölcsiség miben létének nem ismerésére mutatnak, mert erkölcsiségről a legfőbb eél és a legnemesebb inditó ok felvétele nélkül nem beszélhetünk ; a végső célt pedig mint leg*