Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
Tematikus tartalom - IX. Kérdések, válaszok - Választástól vagy biktatástól kezdve veendő-e rendes lelkészi minősítés
körülmények között bekövetkezett halálát — a halott csalájának ? Mindenesetre érdekes kérdések ! Bibliaünnepek Rómában. Örvendetes tudomásul szolgál minden igaz keresztyénnek, hogy a brit és külföldi bibliaterjesztő társulat százéves fennállásnak és áldásos működésének ünneplése Rómában, a bibliával hadilábon álló pápaság székhelyén is visszhangra talált. Érdekes tudni, hogy 300 évvel ezelőtt VIII. Kelemen pápa gályarabságot rendelt azoknak a laikusoknak, a kik olasz bibliafordításokat olvasnak. — 200 évvel ezelőtt XI. Kelemen parancsára megjelent a pápai nyomdában a „tiltott 1' könyvek jegyzéke, melybe felvétette a bibliát is „bármely népnyelven". — 100 évvel ezelőtt Regensburgban (Németország) a protestáns bibliaterjesztő társulatok mintájára alakult egy katholikus bibliaterjesztő társulat is, a melyet azonban VII. Pius 1817-ben kibocsátott bullájában egyszerűen betiltott. Ugyanez a VII. Pius pápa már 1816 ban a gneseni érsekhez intézett iratában a bibliatársulatokat általában és a biblia terjesztését célzó működésűket különösen „a legördögibb találmánynak, . . . pestisnek" stb. mondotta. — Ma hála az evangelium lassú bár, de annál biztosabbtérfoglalásának — március 3—7-én Rómában bibliakongressus ülésezett, melyen az olaszországi bibliaterjesztők (ügynökök, elárusítók, kolporteurök a brit és külföldi valamint a scót bibliatársulatok részéről) és számos evangélikus lelkész vett részt. Az ezen alkalommal tárgyalt gyakorlati kérdések ezek voltak : mi történt eddig Olaszországban a biblia terjesztése érdekében, — Minő tapasztalatokkal járt a bibliaterjesztés eddig. — Hogyan lehet a bibliát Olaszországban népkönyvvé tenni stb. — A Meille a brit.. . . társulat főügynöke (Flórenzban) beszélt a bibliának azon hatásáról, melyet a jövendő nemzedékek nevelésére és az egyes jellem fejlesztésére gyakorol. A waldens tanár G. Lu\\i előadást tartott : „melyik a legjobb bibliafordítás, mely a XX. században az olasz nép kezébe adandó" cimmel. — E kongressuson kivül máre. 6-án Róma összes evang. templomaiban (külföldiekben és olaszokban) ünnepi istentiszteletek tartattak. Márc. 7-én két nagy népgyűlés tartatott, az egyik angol, a másik olasz nyelven. — Figyelemre és elismerésre méltó, bogy az olasz kormány e rendkivili alkalomból 50—60%-os engedményes vasúti jegyeket bocsátott az idegenek rendelkezésére. Pedig Olaszország törvényeiben nincs kimondva a felekezetek viszonossága hanem az alkotmány első §-a szerint a katholikus vallás állam vallás ; a többi felekezet csak ,,tollerati" (megtűrt). Tanulhatnánk tőle. A Mária kongiegáliók visszaállításának engedélyezése alkalmából a német protestáns és antiklerikális sajtó nagy íésze joggal mutat reá azokra a nagy veszedelmekre, melyek ezzel kapcsolatban a népéletet fenyegeti. Igy a „N. S. K. 4 , 8-ik száma utal arra. hogy egy ily kongregationista felvétele alkalmával esküvel köteles fogadni azt, hogy gondja lesz mindenkor arra, hogy alattvalói, vagy olyanok, kikről ő majdan hivatalból gondoskodni fog, az igaz katholikus hitet tanítsák és hirdessék. A középiskolai tanulóknak tehát arra kell magukat kötelezniük, hogy az életbe kilépve alattvalóira katholizáló hatással lesznek. Szomorú kilátás ! H. Irodalom. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap.- „Nem mindegy a gyenge N emberi szívnek, ha durván összerótt, pókhálós, fehérre mázolt falű, poros, piszkos, egész formájában durva, sivár templomban igyekszik erős hite buzdulásával elűzni az akadályozó hatásokat ; avagy lia a menny tisztaságát és dicsőséget, szépségét látjuk visszatükröződve egy egyszerűen, de fenségesen díszített templomban, mint a mennyország kapujában. Nem mindegy a gyenge emberi léleknek, ha a lelkészi funkció mindvégig csak száraz tanitó elemen vezet keresztül, egy hosszú (s talán hiányos, avagy nem ritkán a hit dolgait kerülgető, vagy csűrő-csavaró) beszédben (rövid textusban) és épen olyan hosszú és unalmas doktrinär imában, vagy lia az egész istentiszteletben, különösen pedig a lelkész funkciójában rövidebb, lelkesebb részleteket s ezeknek változatosabb összeállítását, még az elmondás helyét is illetőleg bizonyos megkülönböztetéseket (szószék, úrasztala, evangélikusoknál oltár) közben-közben fölváltva a gyülekezet és énekkar visszhangzó énekét halgatja a sokszor fáratag, erőtlen lélek. E változatosabb, szebb s igy könnyedébb liturgiái alakzatokat láthatjuk vagy tanulmányozhatjuk különösen külföldi református s főleg evangel, atyánkfiainál. Igazán evangeliomí tartalommal, a hit igazságaival, a szív buzdításaival aztán nemcsak tanítjuk, hanem építjük is a gyülekezeteket. A mi az evangeliumi felbuzditást szolgálja, az semmiesetre sem lehet evangeliumellenes, legyen az beszéd, ének, zene vagy bármi mérsékelt külső hatás a lélekre. Merő dac és túlságba, vitt princípium azon állítás, hogy dobjuk el mindazt, a mi nincs a bibliában. Akkor sok mindent el kellene dobnunk, de a mit még a legnyakasabbak is, a változott viszonyokhoz mérten, jónak láttak és elfogadtak; mert a leghiggadtabbak s józanabbak belátták s mindinkább be fogják látni az idők fejlődésével egvütt, hogy a keresztyénség külömbözö alakzatai a túlzásba ment reakciók miatt valóssággal barbárságot követtek el a psychologicus-aestheticus természetes követelményekkel szemben. Elszámították magukat az emberrel kitörülhetlenül veleszületett,
