Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Flórián Károly dr. Vallásfelekezetünk iskolai szükséglete és a „Vélemény”
közbevetett mondat alakjában ,,kiemeli" (?) hogy a hazai két protestáns egyház által fentartott elemi és középiskolákban alkalmazott tanitók és tanárok mostani fizetése a folyamatban lévő fizetésrendezés alkalmával a velők egyenlő képesitésü állami tanitók és tanárok törvényhozásilag megállapitandó fizetésével egyenlő lesz ( ?i c0> illetőleg a fizetési különbözet, mely a két protestáns egyház tanerőinek mostani fizetése és az állami tanerők törvényhozásilag megállapítandó fizetése között mutatkozik : országos törvény által autonómiánk sérelme nélkül biztosíttatik, s mint rendes hivatali fizetés állami segélyből fedeztetik. Álljunk meg itt egy pillanatra. Az 1848 : XX. t.-c. 3. §. az egyházak egyházi és iskolai szükségleteiről szól. Tehát világos, hogy a kettőt legalább is egyenrangúnak tekinti. Ámbár könnyű lenne beigazolni, hogy az állam szempontjából az iskolai szükségletek sokkal fontosabb mint az eg} Tház összes többi szükségletei. És mégis azt látjuk, hogy a memorandum ezeknek — az összes többi ós itt 7 fejezetben tárgyalt, egyházi szükségletekkel egyenrangú — iskolai szükségletek kérdésének még csak külön fejezetet sem szentel. hanem úgy per tangentem intézi el, akár mintha arról volna szó, hogy Hanusfalván (Sárosmegyében) a közös temetőt a róm. katholikus plébános saját egyháza részére foglalta el. Egyébként pedig azt látjuk, hogy úgy az elemi mint a középiskolákat teljesen magukra hagyja a memorandum. Ha tudnak több államsegélyt kieszközölni az eddigi alapon, hát jó. Ha nem — úgy is jó ! Holott > pedig e helyütt a „Vélemény 1"-nek hangsúlyoznia és ünnepélyes formában kinyilatkoztatnia kellett volna azt, hogy az 1848 XX. t.-c. végrehajtásáról nem is lehet szó anélkül, hogy az állam által már segélyezett iskolák államsegélye — az eddigi alapon — föl ne emeltessék és a tanerők dotációja az állami alkalmazottak fizetésének mérvében meg ne állapi ttassék. A teljesség kedveért meg kell jegyeznünk azt, hogy a 6-ik fejezetben a kulturális és humanitárius célokra kért összeg kifejezetten a tanítóképzés és nőnevelés céljaira is szolgál. A jogakadémiák kifejezést az egész „Vélemény £--ben csak egyszer találjuk, pedig Alkotmányunk 222 §-a értelmében ,,a jog- és államtudományi főiskola támogatandó." Eg} 7etlenegyszer is csak azért fordul elő, mert a „Vélemény" megállapitja, hogy az 1884 : XXVII. t.-c. a jogakadémiák tanárainak is biztosit állami nyugdijat. Ha azonban ez a „Vélemény" saját szavai szerint is az 1848 évi XX. t.-c. részbeni végrehajtása, akkor alig érthető az, hogy az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásánál szóló véleménynek mégis egyetlen egy további szava sincsen a dologhoz es még csak a sorok közt sem követeli sehol a jogakadémiák fedezetlenül maradt iskolai szükségleteinek fedezését. Mert hogy ilyenek vannak, arról meggyőz bennünket egy pillantás, melyet az 1904 évi I. t. cikkbe, jogakademiánk tanárainak fizetésére és az alkotmány 195. §-ára vetünk. Jogakadémiánk rendes tanárait 2800 k. fizetéssel látja el, a mi-^paár az állami jogakadémiai tanárok 4000 k. régi és 4800 k. mostani kezdő fizetésével szemben is rendkivül csekély. De nézzük a további alakulást Az ág. h. ev. egyhíz jogakaderr.iáján Az államnál Különbség fizetés korp. fizetés korp. Különbség korona kor korona korona korona 1— 5 év. 2800 4800 — 2000 5 —20 2800 — 5400 400 3000 10 -15 2800 5400 809 3400 15 —20 2800 — 5400 1200 3800 20 -25 2800 5400 1600 4200 25 — 30 2800 5400 2000 4600 Ezek a számok beszélnek ! Vagyis amíg az állam jogakadémiai tanára 30 évi szolgálat után 7400 koronával megy n3 Tugdijba, addig egyházunk hasonló minőségben szolgáló taníérfia 28'00 koronával kénytelen megelégedni, holott az állami főgimnáziumi tanár is hasonló esetben 5000 korona nyugdijat élvez. Ebben a tekintetben még azok a főgimnáziumaink is jobb helyzetben vannak, a hol a 3600 k. fizetés rendszeresítve nincsen, mert ott is közel 4200 koronával mennek nyugdijba professzoraink 30 évi szolgálat után.