Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - V. Könyvek, folyóiratok stb. ismertetése - Stern Hermann. Báránybőrbe bujt farkasok

testáns lelkészek hitükért — ha kellett — gályarabságot is szenvedve, a szabadéivüségért és nemzeti érdekekért pusztultak el, úgy ma sem tehetnénk mást mi protestánsok, — hivek és hithirdetők egyaránt — mint hitünk mellett hiven kitartva, szolgáljuk a szabadelvüséget, a nemzeti érdekeket. — A magyar államban a szabadelvűséinek és határozott nemzeti irányzatnak hiv szolgálata még nem is politika; oly kötelesség az, melyet magától senki el nem háríthat, lőként nem minálunk, hol talán inkább, mint másutt, a szabadelvű irány és nemzeti törekvés — lia elvész, lia visszaszorittatik. annak első áldozata a protestantizmus lesz. Nekünk protestánsoknak itt e földön csak szabadelvű és nemzeti légkörben adatott meg a fenmaradhatás lehetősége, s nem fegyverrel, a harcmezőn küzdve, de a békés otthonban a szabadelvű és nemzeti intézmények mellett tántorodhatlanul kitartva, kell helyünket megállanunk; lia e földön meginog a liberalizmus, meglazulnak a nemzeti törekvések, ügy elveszett protestantizmusunk is." Báránybőrbe bujt farkasok. Figyelmeztető szózat a magyar protestáns néphez" cimü röpirat szerzője Stern Hermán — a ki évek ota a „Debreceni Protestáns Lap" szedője, — ezúton értesíti mindazokat, a kiket illet, hogy fent megnevezett cimü s a baptista mozgalmak leszerelésére irt müve kiadási jogát a hódmezővásárhelyi ev. ref. egyházra ruházta át; minélfogva a kik ezen közhasznú művecskéből péklányokat akarnak, ezentúl szíveskedjenek Molnár Ferenc ev. ref. tanitó úrhoz mint a hódmezővásárhelyi ev. ref. sajtóügyosztály gondnokához fordulni, Hódmezővásárhelyen. E műből az uj, — (Ill-ik) — kiadás . egy hét múlva meg fog jeleni. Debr. Prot, Lap Minden kétségen felül áll, hogy a kath. egyház szervezetében, a papi testület, egy világhatalmi érdeket szóigál. Ehhez való ragaszgodását, jogát, törekvését hangoztatja folyvást. A pápai hatalom egyenesen rablásnak, bitorlásnak minősiti, világi uralkodásának eszközeitől, pápai birtokaitól való megfosztását s bár földi paradicsomban él Rómában többi paptársaival együtt, körülvéve a világi élvek minden kigondolható javaival és gyönyöreivel, mégis örökké panaszkodik szegénysége, elnyomatása felett! — Ily körülmények között világos, hogy a kath. egyházi érdek: világhatalmi érdek, a papság s legfőbb csúcsán a pápaság javára. Világos dolog, hogy a kath. egyház kebelében, a szellemi és erkölcsi erők szabad mérkőzéséről, előrevivő küzdelméről s ennek nyomában előállható erkölcsi tökéletesedésről szó sem lehet. Sőt ellenkezőleg, éppen eme legdrágább kincsek, az ember erkölcsi javai, szellemi tönsége lesz áldozatul dobva egy testület anyagi érdekeinek. A hivők milliói nem cselekvő küzdők tábora, hanem mint valami fogoly-hadsereg, várva kegyelmet, vagy kárhoztatást. A papság feloldoz, vagy büntet; megnyugtat vagy kárhozatba dob; áld, átkoz. Sőtt a papság százezrei is csupán a központi hatalom végrehajtói arra kárhoztatva, hogy anyagi bő ellátásuk ellenértékeül, mondjanak le szellemi, erkölcsi szabadságukról s még társalkodni se merészeljenek oly szellemekkel, kik a központi hatalomnak nem tetszenek. Nekik szemet kell hunyniok a legragyogóbb, legéltetőbb világosság előtt, mely az emberiség égigérő alakjainak lelkéből árad s századokon, sőt ezredeken át sugározza fényét s vezeti az emberiséget. Rájok nézve hétszer lepecsételt könyv minden könyv, mely az index-be kerül. S oda kerül minden könyv, mely a központi hatalom érdeke ellen szót mer ejteni, habár e szó, az isteni kijelentés szava legyen. Igy került index-be a biblia s lett tűzre dobva számtalan példányban. Erd. Prot. Lap. „Szomorúan érezzük mi lelkészek. hogy igehirdetésünknek nincs elég eredménye. Hogyan segítsünk a bajon? Mit tegyünk? Munkálkodnunk kell, még pedig a liberális, a korral haladó theológiai felfogás zászlaja alatt, mert csak igy lehet a lelkeket foglyul ejteni. Az egyháznak az igazi szabadság, türelmesség és nagylelkűség hatalmával kell ma hódítania. Annyi bizonyos, hogy hitünknek alapja mindig a biblia lészen. Ebben nincs semmi változás. De az más kérdés, hogy nem kellene a bibliát több őszintességgel, tisztasággal és szabadsággal a magyar nép elé vinni ? Az a kérdés, hogy nincs-e iij tömlő, a melyben az isteni igazságok ó borát tölteni lehetne? Vessük el azt a rideg, unalmas szószéki hangot, azt a mesterkélt, természetellenes miilelkesedést s bájunk helyet az életnek s az iga7.ságnak. Szóban és Írásban fejezzük ki magunkat természetes egyszerűséggel, mint a hogy ezt az élet és az igazság megköveteli. Távolítsuk el a szószékről a száraz dogmatikus fejtegetést, a mely csak tévűtras hitetlenségre vezeti a népet. Beszéljünk már egyszer Jézus nyelvén ! Küszöböljük ki a telekezRti és egyházi hivatkozásokat ! Eleget gyötörték már évszázadokon keresztül az ilyenekkel Jézus Krisztus nevét. Mutassuk meg a népnek, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, ha közösen szolgálunk az Cr Jézus Krisztusnak. Engedjük, hogy maga a biblia beszéljen helyettünk. Törekedjünk egyszerű, természetes, szívélyes beszédmódra, — olyan nyelvre, a melyet mindenki a legkönnyebben megérthet. Merüljünk el, mélyedjünk el gondolatban a magyar népéletbe, hogy megtanulhassuk, mire van szüksége a népnek." Evang. Homiletikai Folyóirat. — Megjelent a harmadik szám (II. évf.) a következő tartalommal : 1. T. olvasóinkhoz: a szerkesztőtől. — 2. „A szószék költészetéből" Nagy Lajostól. — 3. III. Röjti vasárnapi beszéd Hering Lajostól. — IV. Böjti vasárnapi beszéd Nyirő Károlytól. — 5. V. Böjti vasárnapi beszéd Geduly Henriktől. — 6. Virág-