Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Jólészy Géza. Az 1848 XX. t.-c.

ismét csöbörből-vederbe jutottunk, mert minden óra után 40 koronától esünk el, ami pl. egy állami tanitóképezdénél évi 320 korona vesztességet jelent. Eltekintve attól bog}' a „Hit- és Erkölcstan" a rendes tárgyak között első helyen áll — tehát az arra képesitett egyéneket egyenlő kötélesség mellett egyenlő jog illetné meg — váljon az egyház nem maga szállítja- le a vallásoktatás tekintélyét az állam hivatalos faktorai előtt, mikor feltűnően szűkebb dotációban akarja részesiteni saját vallásoktató lelkészét, mint a hogy az állam a profan tárgyak tanitóit dijazza ? Eszembe jut itt egy B. nevii ev. ref volt vallástanár, a ki még bold. Pauler ministersége idején egy andientia alkalmával szűkös lionorariuma miatt igy panaszokodott a ministemek: mig az a tanár, a ki a majmokról tanit, óránként 2 frt. 50 krt. kap, addig én, ki magától az Úr Istenről tanitók, csak 1 frt. 25 krt. kapok. íme az egyház most még ezt az 1 krt. 25 krt. is sokalja papjától s még ezt is le akarja száliitani ; sőt 80 koronás tervezetével figyelmeztetni akarja az államot, hogy ne adjon annak a hitoktatónak 100 koronát, mert ő 80 koronával is beéri. Avagy nem lett volna-e kivánatosabb annak a kimondása : hogy, a mennjűben a vallástan ép oly kötelező, mint a többi profán tárgy s annak oktatói epen olyan képesitéssel birnak, mint a többi tárgyak oktatói, ha már az állam a rendes tanári fizetésben nem is részelteti őket, a tárgy előkelő és fontos voltánál fogva, legalább a .segédtanári fizetést, (óránként év 150 korona) biztosítsa számukra. Igy legalább megóvná az egyház álláspontját s nem tenné ki magát annak a gyanúnak, hogy kevesebbre becsüli saját vallásának oktatóját, mint maga az állam. Mert üres frázissá válik a vallástan elsősége a többi tárgyak felett, mikor a vallástanár csak mint óraadó szerepel nyomorúságos fizetésével. Frázis, különösen akkor, mikor komoly tanárok a vallásoktatást a középiskolai oktatás kerretébe .nem valónak hirdetik, vagy legfeljebb a történelemmel való oktatás kapcsán tartják megengedhetőnek. S ily nézetek mellett, még attól a kis nimbustól is megakarják fosztani a vallásoktatást, melylyel eddig birt s az iskolszolgai állással egy vonalba akarják helyezni a vallástanár fizetését. De még szomorúbb a dolog az 50 koronás honoráriummal. Feltéve ugyanis, hogy valaki maximális 20 órában fog oktatni — ámbár ritka helyen fordul elő ily nagy óraszám — évi 1000 korona tiszteletdíjban részesül. Mivel pedig megkívántatik, hogy a vallástant lelkészi képesitéssel bíró egyén oktassa, kérdem : miféle existentiát fog az ily fizetés biztosítani eg\

T akadémiát vagy egyetemet végzett egyénnek,vag}

T ha parochus végzi az oktatást nem dehonestáló-e az ilyen csekély fizetés az illető lellkészre, mikor pl. polgári iskolában is egy polgári iskolai tanitó óratöbbleteért 120 koronás beneficiumban részesül ? Valóban sajnálatos jelenség, hogy midőn korunkban a vallástalanság, a minden szentet becsmérlő hitetlenség olj

T erős kezekkel rázzák a vallás és erkölcs oszlopait ; midőn ,,régi ellenünk" újult erővel tör eg}

Tházunk ellen s a térítésnek minden eszközét felhasználják egyházunk gyengítésére ; mikor minden jel arra int, hogy csakis intensivebb vallásoktatással lehet híveinket egyházunk számára megtartani : akkor magunk sem tudjuk megvédeni legszentebb érdekeinket s nem akarjuk vagy nem tudjuk arra a piedestálra emelni vallásoktatásunkat, melyen tiszteletet és becsülést követelhet mindenkitől. Mindkét felekezetű prot. egyházunk századokon át zászlóvivője volt hazánk kulturális fejlődésének, óriási áldozatokat hozott népünk szellemi művelődésének emelése érdedekében. Azért midőn most annak az óriási tőkének csak kamatait kérjük vissza az államtól, ne kérjünk és ne akarjunk osztogatni alamizsnát s vele ne akarjuk koldusainknak számát szaporítani. Vagy van jogunk kérni, vag}

7- nincs. Ha van jogunk, kérjünk annyűt, a mennyi minket joggal megillet ; ha pedig nincs joguk, ne nyissuk fel az állam szemét, hog}

T eddig is többet adott mint a mennyit adnia kötelessége lett volna. Jólészy Géza.