Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Szombathely

egyházak a munkások erkölcsi és értelmi, s a sociális törvényhozás azok gazdasági állásának emelésére vannak hivatva, mely processusban azonban nagyrésze van a társadalomnak is. A munkás osztály sociál-politikai állása Angliában és Németországban, a mint Nostit\ meggyőzően kimutatta, máris emelkedőben van. Művéből megtudjuk, hogy az összes proletárok egy negyedrésze a felsőbb rétegekből való a mi más szóval kifejezve hatalmas tiltakozás a Marx-Engels-féle u. n. „Verslendungstheória" ellen. A hassiai bei-missziói egyesület múlt év nov. 10. és 11, napján ülte meg nagy ünnepségek között fennállása 25 éves jubiJleumát, a melyen az állami, egyházi és városi hatóságok képviselői is szép számmal megjelentek. Az ünneplések Röschen freisuseei lelkész előadásával vették kezdetüket a nevelő egyesületek áldásos munkásságáról. Nehezebben megyen a munka a tanulóknak a falvakon való elhelyezésével, inig a városokban könnyebben oldható meg e kérdés az egyes családok buzgoságából. -Majd Diekmann rodheimi lelkész a belmissió művéről tartott nagyérdekü és tanulsiígos előadást a vallás és kon firmát iói oktatásnál és hangsúlyozta a belmissiónak a gyermekekkel való megkedveltetése szükségességét és ev. fontosságát. A jubiláris gyűlés az ev. munkás egyletek szövetségének nagyobb segélyt szavazott meg munkás sociális tanfolyamok szervezésére. Az ünnepi istentiszteleten Drews giesseni tanár Máté 9, 12. lo v. felett prédikált. Az esti gyűlésen Stamm és Schlosser lelkészek a bel missiói egyesület 25 éves történetéből ragadtak ki érdekes, tanulságos és lélekemelő mozzanatokat. A következő napon wjfoer gladbaebi lelkész, az az ismeretes belmissiói missionárius a tekintélynek és kegyeletnek a népélet körében való fejlesztéséről tartott nagyobb liatásű előadási, Azt fejtegette közelebbről, hogy egy keresztyén nép közösségi életére nézve az egyetlen változatlan tekintély a Jézus Krisztus. Krisztus tekintélyére alapúi a ház és iskola, az állani és egyház, s a társadalom s a népélet tekintélye is. A nagyérdekű előadást élénken megvitatták, s több ponton üdvösen kiegészítették, A tekintély tényleg minden egészséges kultúrállak természetes előfeltétele, s a népek művelődésének emelkedésével a tekintély formája is megtinoniul. Főbb fokozatai a félelem, a hit és az értelein. A tekintélynek határai a népek és nemzetek vallásos erkölcsi, értelmi, állami és gazdasági fejlődésében vannak egészen természetszerűleg megadva. A rejfirmkaiholici^mus ügyében az ismert nevű Mi'tller kath. lelkész, a „Renaissance" (vallási értelemben véve) c. folyóirat szerkesztő-kiadója egy érdekes és felette tanulságos magánb3SZélgétésről értesít, a melyet Nicotera müncheni pápás nuncíussal folytatott a reforincatholicizmus ügyében. Nevezett nuncius a reformkathülicizmus tárgyi fejtegetéseibe vele nein is bocsátkozott, s már eleve elitélte „a reformerek (Krauss, Ehrhard, Schell és mások) erőszakos s meggondolatlan fellépését. „IIa volnának is bajok az egyházban, azok orvoslása vagy eloszlatása a nuncius szerint kizárólag a hierarchia tiszte és feladata. Az egyes tudósok védelmezzék meg az egyházat s ne kritizálják azt, mert azzal csak aláássák a híveknél az irántavaló tekintélyt s kiszolgáltatják azt az ő ellenségeinek. S nem is rosszúl áll az egyház dolga. Az osztrák és francia kitéréseket ellensúlyozza a sok konversió Angliában. A klérusnak az egyházi hatósággal egyezőleg kell éreznie és .írnia, a mi más szóval annyit jelent, hogy (Jansen ultramontán történetírása szerint) a hierarchia és a dogma korrigálja, s lia kell pótolja a történetet. Ha vannak reformáló javaslatai, úgy azok nem a nyilvánosság elé valók (Rónia mindig félt tőle!), hanem csak zárt beadványokban az illetékes egyházi hatóságokhoz intézendők. (S ez volna a valódi tudományos kutatás!). Hallgatni és várni arra, a mi felülről jön (majd, hogy az ismeretes katonai formulát nem használta a bíboros főpap!) ez minden bölcsességnek veleje a kath. egyházban I Nicotera azonban még tovább is ment. Azt mondotta : „maga a pápa a\ egyhdki ex cathedra csalhatatlanul beszél s ki tudományos vitatkozásokba nem bocsátkozhatik." Mert hát ,,igy volt az mindig, ig y kell annak lenni, s ez a fődolog !" Szomorúan érdekes az a körülmény is, hogy a liberális „XX-ik század" szerkesztőségétől Dr. Bumüller.; a lelkész egészségi okokból visszalépett., s helyét Möndel, egy müncheni művelt laikus foglalja el. Íme igy végeznek Romában a XX-ik század hajnalán a német reformkath, tudományos törekvésekkel! Mi azt megjósoltuk, s ennyiben a hierarchiai rendszer megítélésében nekünk fényes elégtételül szolgál. A vatikáni levéltár köréből érdekes dolgot közöl a „Chr. der Chr. AV.-' legutóbbi száma. Azt olvasom többi között, hogy a német tört. intézetnek eddigi igazgatója, Schulte tanár Rómában, a vatikáni levéltárban érdekes okiratra akadt a X VI. század bűnbocsánati vitáihoz, a melyek közzététele azonban kellemetlenül érintette a canossai egyházházpolitikai utón lévő német politikát. E közben Schulte tanár helyét Kehr tanárral töltötték be, a minek megtörténtét a milánói jól értesült Carrière ultramontáu machinátiókra vezeti vissza. Miután a centrumpárt ezidő szerint a legerősebb politikai párt a német birodalomban, kormányának a legnagyobb figyelemmel, kell lennie a kath. egyház s annak papságával szemben. Különben Comére abban a nézetben vau, hogy az újonnan felfedezett okiratok nem sok uj adatot tartalmaznak a reformáció egyengetése külső történetéhez, s maga a vatikáni folevéltáros Elirk páter sem volt ellene azok publikációjának. Mint lialjjux, ezek az okiratok a Fugger-féle ágostai bankház szerepet tárgyat-