Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - VIII. Temető - Fuszek Tivadar

sukkéi, valamint általán a néppel és az űri közönséggel szemben is. A nép rendszerint mégis hallga íja az igét s a szivébe is fogadja, ki is kél az sokszor s a nép ily íiának az igazságot erősebben is meg lehet mondani; az urak pedig, ha nem hallgatnak az igére, még kevésbé hallgatnak az egyházi fegyelem szavára; hivatalos fegyelem, hivatalos papi slilus phariseismust nevel egytelöl (t. i. a fegyelem gyakorlásánál) s sektáskodást szül másfelöl a (fegyelmezetteknél.) — Hlavács Milánról kétszer is van szó, mint a nagy miavai egyház papjelöltjéről, kit mint ehnozditott volt kochanúci káplánt (püspökét sértette) a felettes hatóság kizárt a jelöltek sorából, Miava opponnál. — 1848. XX. t.-c.-röl is van szó: »Örvendfűnk es vigadóéitnk<i cimen Szemünk szikrázik, — miről nem is álmodtunk. — Íme itt van a számok tengerében ! — fekete fehéren a papiron. — Kapunk korpótlékot mi papok, egyházaink meg adókönnyítést, lesz közigazgatási segély is, stb. stb. de kapunk-e vájjon ? mit szói ehhez a kormány s az országgyűlés

1? És mit szól azután a mi Autonom iánk? »XL autonomia sértetlen« úgymond, az egyházi hatóság. Mi meg azt mondjuk, hogy ne ámitsuk magunkat. Mig mi vigan zengedezünk az autonomia böjti éneket énekel. — Uray orszgy. képviselő s ev. ref. egyház gondnok esetével is foglalkozik e magyar mottó alatt : »Megemlegeted a napot, melyen megbántod a papot.« A cikk épen azt bizonvitja, hogy Uray megsértette a papokat s a sértést vissza nem vonta. Miért

1? Azért mert manapság nem tisztelik épen a papot Magyarországon (1. Kor. 4. 13.) — Végül mindkét számban részletesen van szó a Pos^vék Sándor által szerkesztett egyetemes új névtárról, mely bár értékes, de a tót evangélikusokat szomorítja Kr. I' E M E T Ö. Fuszek Tivadar. Lapunk f. é. 7-ik számában közöltük a gyászIliit, hogy Fuszek Tivadar a pesti ág. hitv. evang. németajkú egyházközségnek felügyelője, hosszabb súlyos szenvedés után február 13-án Budapesten elhunyt. Halála nem jött ugyan váratlanul, inert a megboldogult évek óta betegeskedett ; mind a mellett nagy \eszteség az gyülekezetére nézve, melynek hithű, körültekintő és lelkiismeretes egyik vezére volt, kire egyházának most midőn a két Deáktéri egyház rendezése napirenden van, ige nagy szüksége volna. Fuszek Tivadar Ferenc Zsigmond felügyelő Pozsonyban 1844-ben született. Már gyermekkorában került Budapestre, hol iskoláit is végezte. 1858. május 30-án eonlirmáltátott Lang Mihály az akkori köztiszteletben álló lelkész által, és ezen gyülekezetéhez, melyben megújította és megerősítette a szent keresztség fogadalmát, hűséges szeretettel ragaszkodntt utolsó leheletéig. Nevét már a 70-es évek elején találjuk az egyház eselekvényes tagjainak névsorában. Erre nemsokára a presbyteriuni tagjává választották, mert az egyházi ügyek iránt meleg érdeklődéssel viseltetett. Később az egyház pénzügyi bizottsága elnökévé választotta és mint ilyen az egyház vagyonának gyarapítására nagy gondot fordított. Midőn pedig 1895-ben báró Hochmeister Frigyes felügyelő előhaladott korára való tekintettel állásáról, melyet majdnem két évtizeden át nagy buzgósággal betöltött leköszönt, a gyülekezet bizalma Fuszek felé irányult és őt egyhangúlag világi vezérévé választotta. Az egyházközség benne nem csalódott: Fuszek megtartotta, amit felügyelői beköszöntőjében fogadott. Nemes ügyszeretettel, önzetlen buzgalommal, ernyedetlen szorgalommal és ritka pontossággal végezte felügyelő teendőit, egyházának javát mindenkor munkálta és előmozdította. Ősrégi gyülekezetének autonómiáját és jogait szintén mindég bátran és határozottan védte. A pesti magyar és német egyház közös ügyei és intézményei iránt szintén elismerésre méltó érdeklődést tanúsított; hosszabb ideig a két egyház iskolagondnoka volt és mint ilyen a tanügyet nagy odaadással felkarolta. Manapság igen ritka olyan egyházfelügyelő, ki az Úr házát szorgalmasan felkeresné: Fuszek felügyelő ünnep- és vasárnapon az Úr hajlékának rendes látogatoja volt, a zsoltáriróval azt tartván : »Uram, szeretem a te házadban való lakásomat és a Te dicsőséged hajlékának helyét« (Zsolt. 2<>., 8.) Kegyes lélek volt, mely minden nap küldte fohászait mennyei Atyjához. Temetése nagy részvét meliett a heáktéri templomból február 15-én délután ment végbe. A gyászoló családon kivül az egyház presbyteriuinának számos tagja, a fővárosi testvéregyházak képviselői, a vallástanári testület, az iskolák tanári és tanitói kara és az elhunytnak sok barátja és tisztelője jelentek meg. Bevezető gyászének elhangzása után Schran\ János lelkész megható gyászbeszédet mondott; Ján. Jel. 14. r. 13. verséből kiindulva azon áldásos nyomokról beszélt, melyeket a megboldogult mint ember, mint felügyelő, mint keresztyén, mint rokon és barát hátrahagyott. Erre az egyházi énekkar, melyet az elhunyt alapított, gyászdalt énekelt. Ezután kivitték az elhunytat a kerepesi-uti temetőbe, hol Broschko Adolf segédlelkész imádsága és egy gyászének elhangzása után örök nyugalomra helyezték. Nyugodjék békességgel, legyen áldott emlékezete!