Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Bereczky Sándor. Néhány szó a bibliai olvasókönyv kérdéséhez

HuszonegyediK évfolya Előfizetés dija : Kgész évre . ISkor. Fél évre. . . 6 , Negyedévre . 3 „ (így szám ára S4 fill. 9. szâny Orosháza, 1903. február 26-án. ÉS ISKOLA MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő : VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő ! as HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Egész oldal . lO k< Fél oldal... 8 Negyed oldal . 4 Nyolczad oldal . 2 . Kéhány szó a Bibliai Olvasókönyv kérdéséhez. — Feleletül Jausz V. úrnak. — Tehát megtörtént ügyüknek bejelentett kimé let nélkül való nyilvánosságra hozása. A kíméletlenség teljes mértékben meg van benne. De miben áll? Gyanúsításban, vádaskodásban minden igazság és alap nélkül. A Bibliai Olvasókönyv historicusa, Jausz úr, a történetírásban leginkább Lapsánszkyhoz hasonlít, ki a pozsonyi törvényszék elé idézett lelkészekről azt akarta kimutatni, hogy lázadás és nem vallásuk miatt ítélték el őket. A párhuzam annál találóbb, mert hyperbola sincs benne. A való dolgok elferdítésében, az egymással összefüggésben nem levőknek ok és okozati viszonyba való állításában Jausz^ úrral csak az egy Lnpsánszky vetekedik. Jausz úr történetében folyton engem móreget, li'ol kicsi vagyok néki, hol nagy. Mit méreget? Vagyok, a ki vagyok. Sem oly kicsi, mint a minőnek Önök „elveik" győzelemre juttatása végett feltüntetni akartak, sem oly nagy, hogy ha annyi malitia volna is bennem, mint a mennyi az Ön feleletében irántam megnyilatkozik, akkor is az Önök elveiben bármi kis kárt is tehetnék, ha azok a közszükségnek, közóhajnak megfelelnek. Önök az ón hitelem rovására akarták elveiket és a miben elveik fog\a vannak, Olvasókönyvüket keresztül erőszakolni. Vádaskodásai aligha válnak a theológiai tanárnak becsületére Miért lobbant Jausz úr oly nagy haragra ellenem? Hogy elveit összeköttetésbe hoztam Bibliai Olvasókönyvével? Hisz ezt nem én cselekedtem meg, hanem maga Jausz úr, a ki elveit Olvasókönyve apológiája végett irta meg ós küldötte meg a Luther-társaságnak. De ezzel nem érte be. Apológiája elveit nyilvánosságra is hozta. Én a magam hitele megóvása végett kénytelen voltam rámutatni arra az összefüggésre, mely Jausz úr elvei ós Olvasókönyve között van. Ha Jausz úr meg volt győződve, hogy igaza van, miért nem tett előterjesztést „a maga rendes útján" — mint utólag írja — a tanügyi bizottságnak, hogy változtassa meg javaslatát. De Jausz úr nem ezt cselekedte, hanem ügyét nyilvánosság elé vitte. Ezért kellett eljárását hangulat csinálásnak neveznem Ha a véletlen folytán bele nem kerülök az Önök elvei, könyve és törekvései útjába, úgy hogy támadásuk éle engemet ért, bizonynyal nem avatkoztam volna vitájukba. Legyen meggyőződve, hogy az ilynemű látványos erőmutatványokban semmi gyönyörűségem sincs, de Önök nyilvánosság elé vitték a kérdést, Önök kezdték a támadást, hisz a két szerkesztő társnak párhuzamosan, két különböző egyházi lapban közölt támadása olvasható volt, mielőtt az én első feleletem megjelent volna; Önök támadtak, én kénytelen voltam védekezni. Szemrehányás engem e vitákért nem érhet. Jausz úr megemlíti bírálatomat, melyet a Luther társaság megbízásából Olvasókönyvéről készítettem. Igaz, helytelenítettem, hogy az egyúttal „Bibliai Történetek" is akar lenni; Jausz úr ezért azzal gyanúsít, hogy az ón „Bibliai Történetek" cimű könyvemet féltettem. Nem úgy áll a dolog, oknyomozó történész úri Hisz az Ön könyve a % enyimnek, mely népiskolák számára készült, semmit nem árthat. Helytelenítettem, hogy az Olvasókönyv egyúttal ,Bibliai Történetek" is legyen, mert e két könyv jellege más meg más; az Olvasókönyv szószerint, a „Bibliai Történetek" pedig átdolgozva foglalja magában a bibliai szöveget Bírálatomra nézve értesülhetett szerkesztő társától, KÍ olvasta, hogy a miatt a Luther-társaság könyvüket bátran kiadhatta volna. Áz egyik pontban azt mondottam: Ha a Luther-társaság nagyobb átala-