Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Név nélkül: - Vallásoktatók értekezletének jkve.

lag oda kell hatni, hogy a vallástanért, mint rendes tárgyért az iskolafenntartók oly tiszleletdijat fizessenek, mint fisetnek a többi tárgyakórt. e) A vallástanárok értekezlete, mint a vallástanitással foglalkozó egyházi szerv határo zattan fenntartandó. Adorján Ferenc nyiregyházi vallástanár, mint korreferens a vallástanárok egyházjogi helyzetére s a vallásoktatók értekezletére vonatkozó véleményét a következő pontokban foglalja össze : I. A vallástanárok egyházjogi hely" z e t e. 1. Ág. h. evang. középiskoláinknál rendsze* resitett állásban levő vallástanárokról a zsinati törvény úgy intézkedik, hogy- ók a többi tanárokkal egyenjogúak és egyenrangúak, igy ők középiskoláink körén belül működvén, ezzel együtt helyezkednek be egyházjogilag egyházunk szervezetébe. 2. A nem ág. h. ev. iskoláknál működő ev. vallástanárok egyházjogi helyzetét az a törvény dönti el, a mely szerint a hitoktatásról az illető iskolákban is az egyház tartozik gondoskodni. Az egyház pedig ezen kötelességét az egyházközségek által gyakorolja. Ebből folyólag az állami ós más felekezetű iskoláknak ág. h. ev vallástanárai az illető ág. h. ev. gyülekezet közvetlen alkalmazottai, állásuk jellegére semmiféle hatással nincs az a körülmény, hogy az egyházközség a vallástanár dijjazására a segítséget részben vagy egészben honnét Ilyeri. Ilyen formán az ily jellegű vallástanárok a gyülekezet alkalmazottai lévén, egyházjogilag a gyülekezettel együtt illeszkednek be egyház egyetemünk szervezetébe. A vallástanárok kötelessége lévén az ifjúsági istenitiszteletek tartása s az ifjúság lelkipásztori gondozása, e minőségben ók a gyülekezet körén belül, melyhez az ifjúság is hozzá tartozik, az egyház által az ifjúság számára kiküldött lelkészek, a kik egyrészről a középiskola (gimnáziumi rendszeresített állásban levő vallástanároknál,) másrészről pedig a gyülekezet (más intézetekben tanitó vallástanároknál) közvetlen fennhatósága alatt állanak. II. A vallásoktatók értekezlete. 1. À vallásoktatásról való gondoskodás s annak célszerű intézése legapróbb vonatkozásaiban is egyetemes egyházunk feltétlen joga és feladata s e munka végzésére hivatalos közege az egyetemes tanügyi bizottság. 2. Vannak azonban a vallásoktatás ügyére vonatkozó oly kérdések, melyeket előbb esztendőknek munkájával tágabb körben meg kell érlelni, előkészíteni, mielőtt a hivatalos közeg elbírálása alá juthatna. Erre legalkalmasabb a vallásoktatók értekezlete. 8 A vallásoktatók értekezlete olyan jellegű

r mint a lelkész-értekezlet, azon megszorítással,, hogy annak kizárólagos tárgya vallás paedagogiai kérdések (tanterv, a vallásoktatás módszere, a valláserkölcsi nevelés eszközei) megbeszélése. Mindennemű administracionális kérdés ki van zárva belőle. 4. A vallásoktatók értekezlete csak véleményt nyilvánít az egyes vallás paedagogiai kérdésekre vonatkozólag, a melyek természetesen csak akkor nyerhetnek megvalósulást, ha azokat az illetékes egyházi hatóságok elfogadják és érvényre emelik. Kivanatos volna, ha az egyház-egyetem a vallás paedagogiai kérdéseket előzetes megbeszélés végett az értekezlethez utalná s az értekezlet egy tagot a vallástanárok képviselőjeként az egyetemes tanügyi bizottságba küldhetne. 5. E célból szükséges, hogy a vallásoktatók értekezlete az egyházi élet szervezetébe beékeltessék. Minthogy a vallásoktatás legközvetlenebbül az iskolák ügye, a vallásoktatói értekezletnek is az iskolákból kell kiindulni, s ezekkel olyan formán összeköttetésben lenni, hogy az értekezleten az iskolák hivatalos kiküldötteik által képviselve legyenek. Ez pedig úgy valósitható meg, ha az egyetemes közgyűlés kimondaná, hogy a vallásoktatói értekezletek tartását szükségesnek tartja s felszólítaná a fenntartó testületeket, hogy arra képviselőket küldjenek. 6. A vallásoktatók értekezletének rendes tagja lenne az iskolák és gyülekezetek kiküldött képviselőin kivül mindenki, a ki az értekezleten önszántából megjelenik. Az értekezlet beható eszmecsere után az előadók által összefoglalt pontok lényegét, mint kivánalmat általánosságban a magáévá teszi s véleményét a következőkben formulázza : 1. Egyöntetű valiásoktatási tervek dolgozandók ki az összes iskolákra. A vallásoktatási tantervnek megállapítása s kötelezővé tétele az egyetemes gyűlés hatáskörébe tartozik, de eme nagy és nehéz feladat megoldásához az előleges munkálatokat a dolog természete szerint azoknak kell végezni, a kik gyakorlatilag foglalkoznak a vallásoktatással. A tanterv kérdés természetes elintézésének menete tehát az lesz, ha az egyes szakerők ez ügyben munkálatokat készítenek, azokat a vallásoktatók értekezlete elé terjesztik s ha itt kialakul ez ügyben a helyes szakvélemény, az igy megérlelt s az egyetemes közvéleményt kifejező munkálatot az egyetemes gyűlés, illetőleg ennek szakközege mindenesetre tekintetbe fogja venni. 2. Az értekezlet kívánatosnak tartja, hogy a vallásoktatás ügye az illetékes hatóságok ál--